1. Ez a novella teljesen más mint a több fejezetből álló történet :)
2. Kiváncsi vagyok nagyon a véleményekre, hiszen ez volt az első novellám...:$
előre is köszönöm mindenkinek
Puszi Valöriee(:
Sok minden változott az elmúlt 300 évben, családunk megnövekedett hála Jakenek. Ami számomra egy óriási baklövésnek tűnik, hisz egy félvámpír és egy alakváltó gyermeke lett a kis Billy. Nagypapa létemre úgy látom ez a család lesz a két misztikus faj utolsó túlélője, hiszen a régi uralkodó család és a farkasok szabályait is megszegtük így mi lettünk a leghatalmasabb „család”.
- Edward gyere már le ne gondolkozz ennyit Bella meghalt ez ellen már nem tehetünk semmit. - szakított ki Alice a gondolataimból.
- Alice hagyj békén! Nem vagyok kíváncsi senkire örüljetek inkább, hogy nem töröm össze Jaket. - kiabáltam a kedvenc húgomra, de nem hiszem el, hogy ezt a tényt csak úgy elfogadja. Jake ha nem hívja el aznap Bellát akkor nem tűnik el. Lassan 25 éve, hogy nem tudok életem szerelméről semmit.
- Apa nem ő tehet róla, ő csak beszélni akart vele.
- De ha akkor nem hívja el mellőlem, akkor a Volturi nem viszi el.
- De a Volturi lassan 10 éve halott túl kell tenned magad a dolgokon.
- Alice te túl tudnád tenni magad ha Jasper lett volna az akit elvisznek? Ne nézz így rám tudod, hogy igazam van.
- Edward mennünk kellene, tudod Carlisle új munkát vállalt holnaptól és addig még át is kell költöznünk.
Megint Forks el se hiszem hogy ennyi idő után megint itt kötöttünk ki, igaz sosem volt még ennyire fájó az ideköltözés, hiszen először vagyunk itt mióta Bella nincs velünk.
- Mehetünk én már mindent összepakoltam. - csak a már nem dobogó szívem hagytam itt.
2 nap telt el költözésünk óta. Carlisle persze beállt a kórházba dolgozni, Jake visszatért a rezervátumba alfának, hiszen Sam már nem változik át. Alicenek amióta itt vagyunk folyamatosan kusza látomásai vannak, de nem tudom ezeket mire vélni.
- Alice kérlek ne gondolkozz ezen. Várd meg míg kirajzolódik az egész és akkor megtudod ki is a látomásodban szereplő személy.
- De értsd meg bátyus érzem, hogy ismerem őt és tudom, hogy segítségre van szüksége. - mondta lehajtott fejjel.
A rezervátum lakói elég érdekes kéréssel álltak elő mégpedig, hogy szegjük meg egy kisebb időre az egyezséget és lépjük át a határt. A magyarázatuk annyi volt, hogy nincsenek felkészül farkasok és ha jön egy nomád vámpír akkor nincs aki megvédje a környéket.
Ezáltal az egész sorsom fordulatot vett. Én képezgettem ki a farkasokat, mindenféle technikát elmondtam neki. Tudom, hogy ez egyszer az én káromra is válhat, de legalább nincs időm a szobába ücsörögni és gondolkodni… Immár 24 éve éltem sanyargató életet és tudom, hogy Bella nem szeretett volna soha így látni, bár örökké tartó életem alatt nem leszek soha senkivel boldog. Meg voltam Bella előtt is nők nélkül ezután is megleszek…bár nem hiszem el hogy ennyi év után csak úgy elromlik megint minden…annyi mindenen keresztül mentünk, Bella nélkül nem lennénk békében az alakváltókkal, nem lenne egy lányom és persze nem lenne egy félvámpír-alakváltó unokám se.
- Na fiúk szagoljatok meg ti is és hagyjátok, hogy történjen aminek történnie kell a testetekkel…A családom nincs itt én pedig tudom, hogy védjem meg magam tőletek, de csak rám figyeljetek… Hallani fogjátok egymást gondolatait is valamint….attól hogy átváltoztatok Joe attól én még hallom a gondolatait úgyhogy ne akarj engem átvágni azzal, hogy nem tudod kordában tartani az ösztöneidet- nevettem ki. Igen tényleg nagyon jó lett a kapcsolatom a fiúkkal…meglepő még számomra is de ők jelentik nekem a megnyugvást, hisz ha ők akkor ott vannak akkor Bella még itt lenne mellettem így most Alicere, Rosailera, Esmere és persze Renesmeere és gondolnom kell.
- Mindig elrontja a játékotokat fiúk ő az én apám az ő több mint 400 évével öreg már hozzátok mint játszótárs- kiabálta Nessie. Nem mintha ő nem lenne több mint 300…de hát csak az én lányom.
- Ezt pont egy vénasszony mondja? - na megérkezett a nagyra nőtt gyerek is.
- Emmett ne szekáld a lányom - elkaptam és átfogtam az oldalánál ahogy a kis farkasoknak vagyis alakváltóknak mutattam. El se hitték, hogy én a kis vékony Edward egy nagy „macit” fogtam le és vágtam földhöz.
- Ezt legközelebb megkapod. - nevetett- tényleg és mióta éledt fel újra az én kis öcsipókom?
- Emmett jobban vagyok de nem vagyok kíváncsi a perverz gondolataidra tovább sem - vágtam hátba hiszen most Rosaile nincs itt.
- Alicenek megint volt egy látomása a bizonyos illetőről 2 nap és ide jön. - mondta ki végül Emmett ami miatt köreinkbe érkezett.
- Gondolom nem tudjuk, hogy milyen szándékkal jön.
- Nem, de gondoltam hogy meg fogod kérdezni…tudod Edward ha valaki jövője számomra nagyon sötét akkor az általában valamit titkol…
- Alice tudom-tudom. Na fiúk akkor munkára fel. Szóljatok minden olyan „kisfarkasnak” aki már az elmúlt 2 napban egyedül is át tudott változni legalább egyszer.
Remélem meg lesz legalább 10-15 farkas. Mert ha ez a személy aki a látomásban szerepel esetleg nincs egyedül nehogy kevesen legyünk. Nem szeretném, hogy valaki ugyanúgy járjon mint Bella.
„Itt vagyunk mindannyian”- üzente gondolatban Jake. Nem tudom az alfa miért gyakorol de hát ha 300 év nem elég tapasztalat neki hát legyen…de le merem fogadni, hogy ő is a családunkért aggódik.
- Álljatok egymással szembe és fogjátok meg egymás mancsait. Ezután mi az ami döntő hiba lehet?
„Ha elfordítjuk egy kissé a fejünk és így nem tudunk reagálni az illető gyors mozdulataira”
- Ügyes vagy Tony - dicsértem meg. Mi ez a furcsa illat? Életembe egyetlen személynél éreztem ezt, de az nem lehet. - Alice nézd meg Bella jövőjét de sürgősen - mondhatni morogtam.
- Edward ezen már rég túl vagyunk Bella meghalt.
- Nem, Alice nagyon nagyot tévedsz, szagolj bele a levegőbe és rájösz.
- Nem, az nem lehet. Bella nem lehet itt hiszen láttuk, hogy a Volturi megölte. De megnézem a jövőjét nehogy csapda legyen.
- Nem érdekel ha csapda ha nem én megyek és megnézem, hogy ki ő és mit akar.
- Edward ne tedd! Ha csapda nem mehetsz egyedül! - kiabált utánam, de én már megállíthatatlan voltam.
- Bella! Bella! Bella!
- Edward!
- Bella! El sem hiszem, hogy még élsz! - rohantam hozzá és megöleltem. - Hol voltál az elmúlt 25 évben? Mindegy nem is számít a lényeg hogy most itt vagy. - majd egy hosszú csókkal pecsételtük meg szerelmünk valódiságát.
