Munka!!!!

Sajnálom  a 4. fejezet kicsit később kerül fel az oldalra. Nyugi nem írói válság...már meg van írva csak nincs időm begépelni mert dolgozok..most is csak pár percem van a jővőhéten szerintem már fent lesz a friss...remélem megértitek:) Sietek a frissel addig is olvassátok azokat amiket az  "Amiket ajánlok:) [Folyamatosan bővül]" cikkben láthattok...:)

puszi Valöriee:)

3. fejezet

Sziasztok:) Köszönöm annak aki itt van mint rendszeres olvasó és azoknak is köszönöm akik nem rendszeresek. Remélem tetszik a történet:) Mondtátok már páran, hogy nagyon kusza tele van sok bonyodalommal....nyugi idővel mindenki megért mindent:) Ez a fejezet most egy kicsit hosszabbra sikerült..de nem akartam semmi fontosat kihagyni:) Hát ez ahogy mondani szokták függővég... remélem nem haragszik meg senki...és visszatért később is:) Kritikát, kommentet megköszönném...Hát akkor nem is húzom tovább az időtök jó olvasást:)

- Edward ugye én ezt rosszul hallottam? - kérdeztem

- Attól tartok, hogy nem.

De egy vámpírcsalád egy normális emberi gyerekkel él együtt. Mellékesen nem vegetáriánusok... úristen milyen veszélyben nő fel ez a fiú.

- Bella mitől vagy ilyen nyugtalan?- kérdezte Jasper

Elmeséltünk mindent. Mindenki pislogott a meglepetettségtől.

- És most mit fogunk csinálni? - kérdezte Nessie.

- Valamit rólad akar tudni nem tör...

"Ezek itt honnan tudják, hogy mik a szüleim és miért hazudták azt, hogy Carlie Forksban van?"

- Alice pajzs...- mondta Edward.

De én tudtam, hogy nekem szólt, így elnémítottam a szobát a kivűlálló számára mintha hangszigetelt szobába lennénk.

- Mi történt? - kérdezték Emmették.

- Victor itt hallgatózik. Jobb ha beszélünk vele- javasoltam

- És mégis mit mondunk neki ? - csattant ki Rose.

- Valamit muszáj lesz már ideges, hogy miért nem hall semmit- mondtam Jasperrel egyszerre.

- Na most Bella...mesélj el nekünk valamit kinek a gondolataiban olvasol még Jasperen kívűl?

- Nem olvasom senki gondolatait Victoron kívűl, viszont érzem amit ő érez.

"Mi történt? Miért nem hallok semmit?"

- Megijesszük? - vigyorgott Emmett.

- Kivételesen megteheted, de ne légy nagyon durva.- mondta Carlisle.

- Nem szép dolog hallgatózni- csapta ki az ablakot Emmett pont Victor mellé.

" Ezek honnan tudták, hogy itt vagyok?"

- Mesélj nekünk a családodról - közben elindultunk a nappaliba- ülj le és hallgatunk.

"Én vagyok aki hallgatózott...miért a szüleim érdeklik őket?"

- Az anyám Marie az apám Antonio Hale. Fél éve élünk itt Juneauban...

"Mert a szüleim nem öregszenek....de ezt nem mondhatom el akkor a Volturi elkapja a családom és Carlie családját is"

- Késő van, add meg a mamád számát. Ilyen sötétben nem mehetsz egyedül haza- mondta Carlisle.

"Na már csak azt kéne"

- Jajj nem erre semmi szükség, hazatalálok.

- Én is szülő vagyok. Örülnél hogyha Nessiet se engednék haza ilyenkor.

"Felfedem akkor a családom. Valamit ki kell találnom"

- Tehát a város másik felében laksz -nézte Esme a telefonkönyvet.

- Igen, de tényleg...komolyan mondom erre semmi szükség.

- Hallo Mrs Hale?- kérdezte Esme.

- Esme Cullen vagyok. A fia itt van nálunk. Kérem jöjjön át egy kávéra. Úgy gondolom van 1-2 dolog amit meg kell beszélnönk.

- Mit csinált már megint az a kölyök?

- Nem csinált semmit nem kell megijedni.

"Anya azt hiszi én csináltam valamit...ebből még gáz lesz"

- Jó persze indulok... Nemsokára ott leszek viszhal.

- Viszhal.

"Idejön le fogunk bukni"

- Mesélj nekünk magadról.- mosolygott Carlie.

- Én már régóta itt lakom, én sok mindent tudok. De rólad Carlie cemmit. Mesélj te létszíves.

- Először is a Nessie névre hallgatok a legjobban.

- Nessie? Ez honnan jött?

- Reneesme Carlie Cullen a rendes nevem.

- Hát nem egy rövid név. Egyik név sem gyakori.

- Nem is léteztek az a nagymamáim után kaptam a Reneesme nevet és a Carlie pedig a nagypapámék után.

- Ja így már értem- mosolygott Victor.

- Nem vagy éhes?- kérdeztem

- Nem köszönöm otthon a kedvenc kajám vár. -mondta.

(Marie  szemszöge)

Valamit ki kell találnom, nem bukhatunk le. Halálos beteg vagyok azért vörös a szemem? De akkor lehet, hogy Victort magukhoz akarnák venni. Főleg, hogy 2 év múlva költöznünk kell hisz nem öregszem sem én sem Antonio és Victor sem.Amúgy is "10 éves" gyermekem van és nem nézek ki többnek 20-nál. Eddig csak egyszer buktunk le réges régen. Akkor rögtön tovább álltunk miután megöltük a családot, de ide még csak most költöztünk ide ezt felettébb furcsa lenne.

- Jó estét. Victorért jöttem!- mosolyogtam.

(Bella szemszöge)

- Jó estét. Victorért jöttem!- mosolyogott. A nő le sem tagadhatná, hogy nem vegetáriánus. A szeme rikitó vörös.

- Jó estét Marie, jöjjön beljebb- üdvözölte Carlisle.

"Az lesz a legjobb, ha nem lélegzem. Gyorsan le kell ráznunk őket...a lényeg, hogy hétköznaponak kell tűnnöm"

- Köszönöm, hogy szóltak. Nem tudtam hol lehet Victor. 10 éves létére eléggé találékony- próbált nyugodtnak tűnni, de nem lélegzett(csak amennyi nagyon muszáj volt a beszélgetéshez).

"Mintha gyanakodnának meg kell ölnünk őket."

- Carlisle, kijönnél velem egy teáért a vendégeinknek?

- Persze, szívesen- mosolygott Carlisle. Tudta, hogy valamit akarok mondani neki. Meghallana ha esetleg megsúgnám ezért leírtam egy cetlire. - "kérdezd meg mióta 10 éves Victor, érzi, hogy gyanakszunk épp megölni készül".

- Igen Bella. Persze ezt majd holnap elintézzük- mondta fogadott apám.

- Victor nem mész ki sétálni Nessievel? - kérdezte Alice.

"Mit akarnak ezek???!!!"

- Ezt nem tartom jó ötletnek sötét van és már mennünk kellene, még egyszer köszönöm, hogy szóltak.

- Itt nem lesz semmi bajuk- állt az oldalukra Esme.

- Majd talán legközelebb- egyre nyugtalanabb lett.

- Hogy milyen udvariatlanok vagyunk még be se mutatkoztunk. Az én nevem Jasper  és a felesége Bella, ő Carlisle az apánk és mellette Esme aki anyánk helyett anyánk- mosolygott Jasper. Gondolom a különleges nyugtatót adagolja Mariebe- ők akik a sarokban beszélgetnek Rosalie a testvérem és a barátja Emmett.

" Ezeknek milyen nagy családjuk van. A kicsi vajon kinek a  gyermeke? A bronzvörös hajúé lenne? De ők fiatalok, hogy 10 éves gyermekük legyen"

- Alice mi a baj? - kérdeztem. Látván, hogy ő valami nagyon más helyen van.

"Jacob közeledik"

- Micsoda? Nem az nem lehet- mondta Edward velem egyszerre. De amúgy meg én mióta hallom Alice gondolatait?

" Az a kis manószerű nem mondott semmit és ők ketten mégis a plafonon vannak az ijedtségtől. Mi történt?"

- Nessie kint van nem lesz semmi baj- mondta Alice.

- Mi történik? Honnan veszitek, hogy baj van? Én nem hallok semmit- puhatolózott Marie.

"Pedig én vámpír vagyok ezerszer jobb a hallásom"

- Nem kell félni, semmi baj sincs- nyugtatta Jasper.

" Hogy ezek milyen gyönyörűek. Úristen milyen nagy házuk van. Akkor tudok a legkevesebbet érintkezni velük, ha lelépek és csak egy ember kísérget engem"

- Nem szeretne körbenézni a házban? - kérdeztem.

" Na ez most kapóra jött"

- Carlisle a te szobád utoljára hagyom megtennéd, hogy egy picit rendbe teszed? Tudod Nessie milyen rumlit hagy mindig . Reméltem, hogy megértette, hogy mire céloztam. Hisz a szoba falán ott virít a hajdani Volturi az ő oldalán.

- Igen szívesen körbenéznék. Úgy érzem a fiam úgysem jön vissza egyhamar - mosolygott Marie

"De ha valami baja lesz..."

- Ez Nessie szobája- mutattam az első ajtóra.

"Sehol egy játék, mintha nem is 10 éves lenne"

- Gyönyörű szoba, olyan igazi kislányos. Csak nem zongorázik?- bökött a zongora fele

- Nem, még nem. Az apja szokott játszani- mosolyogtam

- Úgy látom elég sok szoba van ahhoz képest is ahányan itt laktok. A játékait is egy másik szobában tartjátok? - kérdezte Marie

- Nemrég költöztünk ide így a játékait még nem csomagoltuk ki. Meg Nessie olyan mint egy kamasz- forgattam a szemeim. Azt nem mondhattam, hogy születése óta egy vérfarkassal játszott és most úgy 16-17 éves szinten van.

- Ja értem- mosolygott miközben Edward és az én szobámhoz mentünk

- Úristen milyen sok CD-tek és könyvetek van.- csodálkozott

"Egy normális emberi élet az időtartama ennek a gyűjteménynek...Nem hiszem, hogyha nem folyamatosan hallgatják és olvasnak talán életük végére befejeznék ezt a gyűjteményt hacsak nem.....VÁMPÍROK"

(Edward szemszöge)

- Edward nem tűnik elégnek a képességem. - mondta Jasper

- Rájött mik vagyunk -fokozta a dolgot Alice

"Ezek el akarnak árulni a Volturinak, hogy félvér gyermekem van"

- Alice, Jasper...Ez a nő nem bántani akar, hanem csak megvédeni magát a Volturitól- mondtam.

- De miért? - kérdezte apám

- Mert Victor ugyanaz mint Nessie.

"El kell tűnnöm"

- Bella drágám gyertek le, létszíves- szóltam

(Bella szemszöge)

- Menjünk Marie a nappaliba beszélgetni. - szóltam

"Nem tehetik ezt velem...nem ölhetnek meg"

- Persze úgyis mennünk kell mert a férjem mindjárt hazaér

- Marie nem kell tőlünk félnie, nem akarjuk bántani- mondta Carlisle. De nem volt hatással rá.

"Akkor miért csaltak ide? Nem bízhatok bennük"

A pajzsom leeresztettem így Edward hallotta a gondolataim.

"El kellene mondani neki a titkunk Nessiről"

Edward bólogatott.

- Marie ülj le létszíves, bízz bennünk. Nem áruljuk el Victort a Volturinak. De, ha megtudnák se lenne semmi baj - mondtam.

"Persze semmi baj, megölnék a családom"

- Nem ölnének meg senkit. Tudom hiszen Nessie is félvér!- csakhogynem kiabáltam.

"De hát ez lehetetlen. Hallottam róla, hogy egyetlen gyermek túlélte de csak mert a büszke "nagyapa " Volturis volt..."

- Carlisle meséld el milyen volt Volturisnak lenni- mosolygott Edward

- Önök lennének  a híres Cullenek? De ott volt egy emberlány is...

- Igen én voltam az - mondtam

- Most már tudom honnan tudtátok mit akarok.- nevetett.

- Ezt, hogy érted?- kérdeztem.

- Hallottam, hogy egyikőtök olvas mindenki gondolataiban.

- Igen, az apu olvas kivéve az anyuéban- mosolygott Nessie

- Anya akkor nem kell mostantól bujkálnunk?

- Nem, kicsim nem kell- mosolygott Marie.

- Antonionak nem szóltok?

- Ami azt illeti Bella, ha ti őszinték voltatok nekem is annak kell lennem. Antonio börtönben van- mondta Marie

- De miért? És a legfontosabb mióta? Nem fog lebukni, hogy nem öregszik?

- Van egy ismerősöm az egyik kórházban ő segít majd kijuttatni.

- Halottnak akarjátok nyilváníttatni?- kérdezte Carlisle

Miért nem hallom sem Victor sem Marie gondolatait?

- Igen, de még pénzt kell szereznek hozzá...nagyon sok pénzt- mondta szomorúan.

- Erre van egy ingyenes megoldásom- nevetett Carlisle.

- De mi, hogy?- szegénykém nem értette

- A nagyapám orvos - mosolygott Nessie.

- De több halandót nem vonhatok be - húzta fel a szemöldökét

- Ami azt illeti én vagyok az egyik nagyapa- mosolyodott el fogadott apám.

- Jó tudom- mosolygott- de gondolom vámpírként nem te vagy az említett orvos.

- Pedig így van, amióta elhagytam a Volturi "birodalmat" orvosként dolgozom.

- De hát....ez lehetetlen...nem lehet...hogy lehet önuralmad....?!

- Sok évszázad gyakorlás. -mondta büszkén.

- Kérlek elmondanátok, honnan vannak ezek a kontaktlencsék?

- Marie ez nem kontaktlencse, hanem a másféle életmód eredménye- mosolyogtam.

- Elmesélnétek nekem? 

- Persze. Egy pillanat csak Esme 10 másodperc múlva szól, hogy kész  a vacsora- csicseregte Alice.

- Meg kellene várni őket a történettel- mondta Edward- idáig hallom, hogy "Edward érdekel a történet várjatok meg" utánozta Victor hangját.

- Addig is elmesélnéd nekünk? a családod történetét? Na kérlek mondj igent- kérlelte Alice- Úgy is igent fogsz mondani

- Honnan veszi, hogy tudja minden lépésemet előre?

- És igen - nevetett Alice- a kérdésedre a válasz, előre látom a jövőt.- kacsintott Alice

- Na hát ha már úgyis veszítettem - nevetett és kezdett egyre jobban felszabadulni. - Elmesélem a történetünket. Bár lehet, hogy a történetet Jaspernak kellene elmondani.

- De én mit tudnék az ön fiáról? - pislogott a meglepettságtől Jasper.

2. fejezet

Edward jelent meg velem szemben.

-Sajnálom szerelmem nem sejtettem, hogy bajba kerülsz. Tudtam, hogy lesz elég önurlamad, de arra nem számítottam, hogy el akarnak rabolni.

- Semmi baj...mit ne mondja a pasas nem fog többet megjelni...miután kiugrottam nem mert kiszállni utánam.

- Ügyes vagy szívem. Remélem, hogy ez ijesztés ellenére se veszítetted el a hétköznapi álarcot és lesz elég önuralmad. Megijedtem mikor Alice mutatta a látomást, főleg,  hogy ott nem tudtál elmenekülni. Menjünk haza.

- Bella, Bella, gratulálok!- szaladt hozzám Alice.

- Miért ismételgeted a koreai "abc"-t? - nézett értetlenül Edward.

- Az titok- mondtuk egyszerre, majd Edward felszaladt a szobájába, gondolom Alice sugallta neki, hogy hagyjunk magunkra. Úgy gondoltam megkönnyítem a helyzetét.

- Úristen már ilyen későre jár? Alice ha jól látom négyszemközt szeretnél velem beszélni. Eljönnél velem Renesméért?

-Persze, hugi persze!

Az autópályán még mindig csend honolt köztünk. Gondolom félt, hogy Edward még kihallja a gondolatait, de nem bírta sokáig.

- Bella, mennyire szeretsz te engem?- kérdezte szomorúan...egyetlenegyszer volt ilyen a hangulata mikor nem akartam, hogy ő csinálja az esküvőnket. És a legnagyobb baj az volt, hogy nem tudtam miért szomorú.

- Nagyon szeretlek Alice te vagy a legjobb barátnőm, de mégis ez milyen kérdés?

- Nem vagy teljesen őszinte, valamit titkolsz előlem...

- De én nem titkolok semmit!

- Akkor ezt minek mondanád? Valahogy megúsztad a taxis elrablást. TE honnan tudtad, hogy mit akar mikor ki se mondta? 

- Alice komolyan nem tudom csak hallottam miket gondolt, nem nagy ügy.

- Mi az, hogy nem nagy ügy? Te olvastál a pasas gondolataiban! Ezt el kell mondani Carlislenak. 

- De Alice nem hallom senki gondolatait.

- Akkor ez egyre furcsább. Na siess mert Nessie már vár.

- Nem jönnél be velem? Tudom gyerekes de félek, hogy nincs elég önuralmam-

- Nyugi Bella nem lepődnék meg ha végül orvos lennél Carlisle melett. De bemegyek, mert kiváncsi vagyok milyenek a tanárok.

Nessie mosolyogva lépett ki az iskola kapuján. Az autóban nem szólt semmit csak hozzánk ért és megmutatta képekben milyen élményei voltak a 4. évfolyam első napján.

- Ez eléggé jó iskolának tűnik. Nem néztek idősebbnek mint amennyinek lenned kellene  ebben a tanévben? Hány évesek is? - kérdezte Alice.

- 10 körül vannak- mondta Nessie. Kicsit szomorúan.

- Mi a baj? - kérdeztük egyszerre.

- Más vagyok mint ők, a régi suliban nem volt gond de ma az egyik fiú rám ijesztett.  Ami valójában hihetetlen hisz vámpírokkal élek. Félig vámpír vagyok és Jacob a lelki társam aki történetesen vérfarkas....

- De mivel?

- Várjatok picit épp közeledik.

- Carlie létszíves várj egy pillanatra.

- Carlie?- néztem a lányomra, hisz ezt a nevet sosem használta.

"Milyen jól néznek ki mindhárman"

- Mond csak!- mosolygott Nessie.

- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy légy óvatos. Már most vannak olyanok akik féltékenyek. Azt ajánlom légy óvatos, hacsak nincs valami rejtegetett halálos fegyvered.

Halálos fegyver, ha tudná a fiú, hogy mennyire beletrafált.

- Köszönöm, hogy szóltál. Hogy is hívnak? Elnézést ma sok nevet kellett megjegyeznem - nem  mintha ez gondot jelentene nekünk.

-Victor Hale vagyok. - Hale? Alicet is sokkolta a név.

"Miért néznek így rám? Komolyan mintha valami szörnyet látnának"

-Na örvendek Victor! Holnap találkozunk.

- Bella mi a baj? - szólongatott Alice.

"Van valami az aranyszemükben...Carlie valamit titkol, meg kell tudnom..."

- Bella, Bella - rázogatott.

- Tessék? Szóltatok?

- Igen... folyamatosan.

- Sajnálom de lekötöttek a gondolatai.

- Hogy micsoda?- kérdezte Nessie.

- Ez egyre gyakoribb Bella. Menjünk Carlislenek tudnia kell róla.

Mindhármunkat nyugtalanított ez a bizonyos Victor Hale.

- Carlisle most indult haza a kórházból.

- Anya, ez a srác le akar minket buktatni?

- Nem tud mivel kicsim. De meg akarja tudni mit tidkolsz.

- Nem kellene  tovább állnunk?

- Nessie, az lenne a legfeltűnőbb dolog.

- Akkor az lesz a legjobb, ha kerülöm. Nehogy kiderüljön a titok.

Alice úgy vezetett mint akit üldöznek. Csoda, hogy senki sem értesítette a rendőröket.

- Carlisle beszélnünk kellene - ezzel kezdte Alice.

- Szerintem ezt mindenkinek tudnia kellene, hátha elhatalmasodik a dolog- mondtam.

-  Esme, Rosalie, Edwars, Emmett, Jasper gyertek ti is!

- Na mondjátok! Melyik tanárt ölte meg Bella?

- Emmett fogd be!- torkolta  le Rose.

- Szerintem  bajban vagyunk. - kezdtem bele

- De miért ? Mi történt?- szakított félbe Rosaile.

- Ha mindenki félbe fogja szakítani sose tudjátok meg...

- Alice hagyd csak. Majd megmutatom én, mindenki érjen hozzám- mondta Nessie.

Kis idő múlva mindenki meglepetten pislogott.

- De ez a fiú honnan tudja, hogy titkolunk valamit? Legközelebb odamegyek és kihallgatom a gondolatait.

- Ezzel most nem kell foglalkoznod- mondta Alice-

- Hogy Bella olvasta a gondolatait? Alice ez komoly? De csak az övét? A taxisét is? Akkor ezért tudott elmenekülni.

- Edward esetleg ha nem csak Alice gondolataira válaszolnál, nagyon megköszönnénk - nyilatkozta Jasper. Gondolom nagyon sok pánikot, félelmet, dühöt és erőszakot érzett és zavarta....na hát igen megértem.

- Bella ma  2 ember gondolatában is olvasott- mondta Edward.

- Na ne 1 gondolatolvasónk már van, így sincs magánéletünk ez nem lehet - bosszankodott Rosalie.

- Nyugi Rose itt senki gondolatait nem hallom.

- Egyenlőre... - Rosalie hangulata nem változott.

- Rose, ő nem tehet semmiről ne neheztelj rá- mondta Jazz.

- Félre ne értsetek, nem neheztelek, de ez sok...de beletörődöm. Bella majd szólj milyen hatótávolságú az új szerzeményed.- mosolygott Rose.

- Carlisle nincs valami ötleted mi történhetett? - kérdezte Esme.

- Nem, nincs semmi édesem. Bella amúgy is kivételes teremtés Nessievel együtt.

- Bonyodalom. Bella és Edward el kell tűnnünk.

- Miért? - kérdezte minden Cullen, természetesen Edwardon kívűl.

- Charlie erre tart, hogy meglátogassa Carlislet.

- De apu Jacobbal van, hogy láthatod?

- Jake azt mondta ő most nem jön.

- Értem. De hova? Az erdőbe jó lenne? - kérdeztem.

- Nem, az autópályánál vannak... fussatok az emeletra- mondták.

- Ne felejsétek el mi hárman Olaszországban vagyunk.

- Oké, oké -mondta Carlisle és már szaladt is ajtót nyitni.

- Na ez szép még gondolatolvasó lett az én kis szerelmem.

- De nem hallom mindeki gondolatait.

- Na akkor ugrás bemegyünk a városba szétnézni van-e még olyan ember akiben olvasol.

- Köszi, hogy engem is hívtok- fújtatta durcás hangon Alice.

- Persze Alice gyere már! Ez egyértelmű - mondtam.

Valami volt az erdőben éreztem, de nem csak a szagát hanem a gondolatait is...ismerős volt a hang...

- Menjünk a másik irányba- mondtam kétségbeesetten.

- Édesem ez csak egy ember és...

- Edward ez Victor...érzem, hogy ideges Nessiet keresi  de nem találja a házat.

- Mit csinálsz? - kérdezték.

- Az most nem fontos, a lényeg, hogy meg kell védenünk Nessiet. Nem mehetünk a városba ma... Menjünk arra mintha sétálnánk.

- Ez jó ötlet.- ugrált Victor irányába Alice.

- Legyünk óvasak. Ja, és  Bella próbálj majd ne a gondolataira válaszolni. Eleinte nekem is nehéz volt.

- Majd próbálkozom. - mosolyogtam.

- Bella! Milyen kellemes meglepetés- mondta Victor.

- Te honnan tudod a nevem?

- A kocsiban mondta ő - mutatott Alice felé.

- Én Edward vagyok ő pedig a hugom Alice. Örülök, hogy megismerhetlek- nyújtott kezet Edward.

- Victor Hale vagyok- Edward a név hallatán lefagyott.

"Mi olyan furcsa a nevemben, hogy ezek az aranyszeműek lefagynak tőle? "

- Semmi probléma nincs ugye, hogy itt kószálsz ilyen fiatalon az erdő közepén? - játszottam az aggodalmas szülőt- szólni kellene a szüleidnek.

" Ha te az én szüleimmel beszél...na azt én megnézném. Egy vámpírcsaláddal beszélgetni, na én arra befizetek, hogy egyikőtök sem élné túl már csak a vörös szemük láttán sem."

- Bella, az apád most indul haza, vissza kellene mennünk a házba - mondhatni utasított Edward.

- Én is mehetnék? Szeretném jobban megismerni Carliet.

- Nem tartom ezt most lehetségesnek hiszen a ma estét Forksban tölti. Csak reggel jön haza, de talán majd legközelebb- mondta Edward.

- Hát akkor viszlát! - köszönt el Victor.