Sziasztok:) Köszönöm annak aki itt van mint rendszeres olvasó és azoknak is köszönöm akik nem rendszeresek. Remélem tetszik a történet:) Mondtátok már páran, hogy nagyon kusza tele van sok bonyodalommal....nyugi idővel mindenki megért mindent:) Ez a fejezet most egy kicsit hosszabbra sikerült..de nem akartam semmi fontosat kihagyni:) Hát ez ahogy mondani szokták függővég... remélem nem haragszik meg senki...és visszatért később is:) Kritikát, kommentet megköszönném...Hát akkor nem is húzom tovább az időtök jó olvasást:)
- Edward ugye én ezt rosszul hallottam? - kérdeztem
- Attól tartok, hogy nem.
De egy vámpírcsalád egy normális emberi gyerekkel él együtt. Mellékesen nem vegetáriánusok... úristen milyen veszélyben nő fel ez a fiú.
- Bella mitől vagy ilyen nyugtalan?- kérdezte Jasper
Elmeséltünk mindent. Mindenki pislogott a meglepetettségtől.
- És most mit fogunk csinálni? - kérdezte Nessie.
- Valamit rólad akar tudni nem tör...
"Ezek itt honnan tudják, hogy mik a szüleim és miért hazudták azt, hogy Carlie Forksban van?"
- Alice pajzs...- mondta Edward.
De én tudtam, hogy nekem szólt, így elnémítottam a szobát a kivűlálló számára mintha hangszigetelt szobába lennénk.
- Mi történt? - kérdezték Emmették.
- Victor itt hallgatózik. Jobb ha beszélünk vele- javasoltam
- És mégis mit mondunk neki ? - csattant ki Rose.
- Valamit muszáj lesz már ideges, hogy miért nem hall semmit- mondtam Jasperrel egyszerre.
- Na most Bella...mesélj el nekünk valamit kinek a gondolataiban olvasol még Jasperen kívűl?
- Nem olvasom senki gondolatait Victoron kívűl, viszont érzem amit ő érez.
"Mi történt? Miért nem hallok semmit?"
- Megijesszük? - vigyorgott Emmett.
- Kivételesen megteheted, de ne légy nagyon durva.- mondta Carlisle.
- Nem szép dolog hallgatózni- csapta ki az ablakot Emmett pont Victor mellé.
" Ezek honnan tudták, hogy itt vagyok?"
- Mesélj nekünk a családodról - közben elindultunk a nappaliba- ülj le és hallgatunk.
"Én vagyok aki hallgatózott...miért a szüleim érdeklik őket?"
- Az anyám Marie az apám Antonio Hale. Fél éve élünk itt Juneauban...
"Mert a szüleim nem öregszenek....de ezt nem mondhatom el akkor a Volturi elkapja a családom és Carlie családját is"
- Késő van, add meg a mamád számát. Ilyen sötétben nem mehetsz egyedül haza- mondta Carlisle.
"Na már csak azt kéne"
- Jajj nem erre semmi szükség, hazatalálok.
- Én is szülő vagyok. Örülnél hogyha Nessiet se engednék haza ilyenkor.
"Felfedem akkor a családom. Valamit ki kell találnom"
- Tehát a város másik felében laksz -nézte Esme a telefonkönyvet.
- Igen, de tényleg...komolyan mondom erre semmi szükség.
- Hallo Mrs Hale?- kérdezte Esme.
- Esme Cullen vagyok. A fia itt van nálunk. Kérem jöjjön át egy kávéra. Úgy gondolom van 1-2 dolog amit meg kell beszélnönk.
- Mit csinált már megint az a kölyök?
- Nem csinált semmit nem kell megijedni.
"Anya azt hiszi én csináltam valamit...ebből még gáz lesz"
- Jó persze indulok... Nemsokára ott leszek viszhal.
- Viszhal.
"Idejön le fogunk bukni"
- Mesélj nekünk magadról.- mosolygott Carlie.
- Én már régóta itt lakom, én sok mindent tudok. De rólad Carlie cemmit. Mesélj te létszíves.
- Először is a Nessie névre hallgatok a legjobban.
- Nessie? Ez honnan jött?
- Reneesme Carlie Cullen a rendes nevem.
- Hát nem egy rövid név. Egyik név sem gyakori.
- Nem is léteztek az a nagymamáim után kaptam a Reneesme nevet és a Carlie pedig a nagypapámék után.
- Ja így már értem- mosolygott Victor.
- Nem vagy éhes?- kérdeztem
- Nem köszönöm otthon a kedvenc kajám vár. -mondta.
(Marie szemszöge)
Valamit ki kell találnom, nem bukhatunk le. Halálos beteg vagyok azért vörös a szemem? De akkor lehet, hogy Victort magukhoz akarnák venni. Főleg, hogy 2 év múlva költöznünk kell hisz nem öregszem sem én sem Antonio és Victor sem.Amúgy is "10 éves" gyermekem van és nem nézek ki többnek 20-nál. Eddig csak egyszer buktunk le réges régen. Akkor rögtön tovább álltunk miután megöltük a családot, de ide még csak most költöztünk ide ezt felettébb furcsa lenne.
- Jó estét. Victorért jöttem!- mosolyogtam.
(Bella szemszöge)
- Jó estét. Victorért jöttem!- mosolyogott. A nő le sem tagadhatná, hogy nem vegetáriánus. A szeme rikitó vörös.
- Jó estét Marie, jöjjön beljebb- üdvözölte Carlisle.
"Az lesz a legjobb, ha nem lélegzem. Gyorsan le kell ráznunk őket...a lényeg, hogy hétköznaponak kell tűnnöm"
- Köszönöm, hogy szóltak. Nem tudtam hol lehet Victor. 10 éves létére eléggé találékony- próbált nyugodtnak tűnni, de nem lélegzett(csak amennyi nagyon muszáj volt a beszélgetéshez).
"Mintha gyanakodnának meg kell ölnünk őket."
- Carlisle, kijönnél velem egy teáért a vendégeinknek?
- Persze, szívesen- mosolygott Carlisle. Tudta, hogy valamit akarok mondani neki. Meghallana ha esetleg megsúgnám ezért leírtam egy cetlire. - "kérdezd meg mióta 10 éves Victor, érzi, hogy gyanakszunk épp megölni készül".
- Igen Bella. Persze ezt majd holnap elintézzük- mondta fogadott apám.
- Victor nem mész ki sétálni Nessievel? - kérdezte Alice.
"Mit akarnak ezek???!!!"
- Ezt nem tartom jó ötletnek sötét van és már mennünk kellene, még egyszer köszönöm, hogy szóltak.
- Itt nem lesz semmi bajuk- állt az oldalukra Esme.
- Majd talán legközelebb- egyre nyugtalanabb lett.
- Hogy milyen udvariatlanok vagyunk még be se mutatkoztunk. Az én nevem Jasper és a felesége Bella, ő Carlisle az apánk és mellette Esme aki anyánk helyett anyánk- mosolygott Jasper. Gondolom a különleges nyugtatót adagolja Mariebe- ők akik a sarokban beszélgetnek Rosalie a testvérem és a barátja Emmett.
" Ezeknek milyen nagy családjuk van. A kicsi vajon kinek a gyermeke? A bronzvörös hajúé lenne? De ők fiatalok, hogy 10 éves gyermekük legyen"
- Alice mi a baj? - kérdeztem. Látván, hogy ő valami nagyon más helyen van.
"Jacob közeledik"
- Micsoda? Nem az nem lehet- mondta Edward velem egyszerre. De amúgy meg én mióta hallom Alice gondolatait?
" Az a kis manószerű nem mondott semmit és ők ketten mégis a plafonon vannak az ijedtségtől. Mi történt?"
- Nessie kint van nem lesz semmi baj- mondta Alice.
- Mi történik? Honnan veszitek, hogy baj van? Én nem hallok semmit- puhatolózott Marie.
"Pedig én vámpír vagyok ezerszer jobb a hallásom"
- Nem kell félni, semmi baj sincs- nyugtatta Jasper.
" Hogy ezek milyen gyönyörűek. Úristen milyen nagy házuk van. Akkor tudok a legkevesebbet érintkezni velük, ha lelépek és csak egy ember kísérget engem"
- Nem szeretne körbenézni a házban? - kérdeztem.
" Na ez most kapóra jött"
- Carlisle a te szobád utoljára hagyom megtennéd, hogy egy picit rendbe teszed? Tudod Nessie milyen rumlit hagy mindig . Reméltem, hogy megértette, hogy mire céloztam. Hisz a szoba falán ott virít a hajdani Volturi az ő oldalán.
- Igen szívesen körbenéznék. Úgy érzem a fiam úgysem jön vissza egyhamar - mosolygott Marie
"De ha valami baja lesz..."
- Ez Nessie szobája- mutattam az első ajtóra.
"Sehol egy játék, mintha nem is 10 éves lenne"
- Gyönyörű szoba, olyan igazi kislányos. Csak nem zongorázik?- bökött a zongora fele
- Nem, még nem. Az apja szokott játszani- mosolyogtam
- Úgy látom elég sok szoba van ahhoz képest is ahányan itt laktok. A játékait is egy másik szobában tartjátok? - kérdezte Marie
- Nemrég költöztünk ide így a játékait még nem csomagoltuk ki. Meg Nessie olyan mint egy kamasz- forgattam a szemeim. Azt nem mondhattam, hogy születése óta egy vérfarkassal játszott és most úgy 16-17 éves szinten van.
- Ja értem- mosolygott miközben Edward és az én szobámhoz mentünk
- Úristen milyen sok CD-tek és könyvetek van.- csodálkozott
"Egy normális emberi élet az időtartama ennek a gyűjteménynek...Nem hiszem, hogyha nem folyamatosan hallgatják és olvasnak talán életük végére befejeznék ezt a gyűjteményt hacsak nem.....VÁMPÍROK"
(Edward szemszöge)
- Edward nem tűnik elégnek a képességem. - mondta Jasper
- Rájött mik vagyunk -fokozta a dolgot Alice
"Ezek el akarnak árulni a Volturinak, hogy félvér gyermekem van"
- Alice, Jasper...Ez a nő nem bántani akar, hanem csak megvédeni magát a Volturitól- mondtam.
- De miért? - kérdezte apám
- Mert Victor ugyanaz mint Nessie.
"El kell tűnnöm"
- Bella drágám gyertek le, létszíves- szóltam
(Bella szemszöge)
- Menjünk Marie a nappaliba beszélgetni. - szóltam
"Nem tehetik ezt velem...nem ölhetnek meg"
- Persze úgyis mennünk kell mert a férjem mindjárt hazaér
- Marie nem kell tőlünk félnie, nem akarjuk bántani- mondta Carlisle. De nem volt hatással rá.
"Akkor miért csaltak ide? Nem bízhatok bennük"
A pajzsom leeresztettem így Edward hallotta a gondolataim.
"El kellene mondani neki a titkunk Nessiről"
Edward bólogatott.
- Marie ülj le létszíves, bízz bennünk. Nem áruljuk el Victort a Volturinak. De, ha megtudnák se lenne semmi baj - mondtam.
"Persze semmi baj, megölnék a családom"
- Nem ölnének meg senkit. Tudom hiszen Nessie is félvér!- csakhogynem kiabáltam.
"De hát ez lehetetlen. Hallottam róla, hogy egyetlen gyermek túlélte de csak mert a büszke "nagyapa " Volturis volt..."
- Carlisle meséld el milyen volt Volturisnak lenni- mosolygott Edward
- Önök lennének a híres Cullenek? De ott volt egy emberlány is...
- Igen én voltam az - mondtam
- Most már tudom honnan tudtátok mit akarok.- nevetett.
- Ezt, hogy érted?- kérdeztem.
- Hallottam, hogy egyikőtök olvas mindenki gondolataiban.
- Igen, az apu olvas kivéve az anyuéban- mosolygott Nessie
- Anya akkor nem kell mostantól bujkálnunk?
- Nem, kicsim nem kell- mosolygott Marie.
- Antonionak nem szóltok?
- Ami azt illeti Bella, ha ti őszinték voltatok nekem is annak kell lennem. Antonio börtönben van- mondta Marie
- De miért? És a legfontosabb mióta? Nem fog lebukni, hogy nem öregszik?
- Van egy ismerősöm az egyik kórházban ő segít majd kijuttatni.
- Halottnak akarjátok nyilváníttatni?- kérdezte Carlisle
Miért nem hallom sem Victor sem Marie gondolatait?
- Igen, de még pénzt kell szereznek hozzá...nagyon sok pénzt- mondta szomorúan.
- Erre van egy ingyenes megoldásom- nevetett Carlisle.
- De mi, hogy?- szegénykém nem értette
- A nagyapám orvos - mosolygott Nessie.
- De több halandót nem vonhatok be - húzta fel a szemöldökét
- Ami azt illeti én vagyok az egyik nagyapa- mosolyodott el fogadott apám.
- Jó tudom- mosolygott- de gondolom vámpírként nem te vagy az említett orvos.
- Pedig így van, amióta elhagytam a Volturi "birodalmat" orvosként dolgozom.
- De hát....ez lehetetlen...nem lehet...hogy lehet önuralmad....?!
- Sok évszázad gyakorlás. -mondta büszkén.
- Kérlek elmondanátok, honnan vannak ezek a kontaktlencsék?
- Marie ez nem kontaktlencse, hanem a másféle életmód eredménye- mosolyogtam.
- Elmesélnétek nekem?
- Persze. Egy pillanat csak Esme 10 másodperc múlva szól, hogy kész a vacsora- csicseregte Alice.
- Meg kellene várni őket a történettel- mondta Edward- idáig hallom, hogy "Edward érdekel a történet várjatok meg" utánozta Victor hangját.
- Addig is elmesélnéd nekünk? a családod történetét? Na kérlek mondj igent- kérlelte Alice- Úgy is igent fogsz mondani
- Honnan veszi, hogy tudja minden lépésemet előre?
- És igen - nevetett Alice- a kérdésedre a válasz, előre látom a jövőt.- kacsintott Alice
- Na hát ha már úgyis veszítettem - nevetett és kezdett egyre jobban felszabadulni. - Elmesélem a történetünket. Bár lehet, hogy a történetet Jaspernak kellene elmondani.
- De én mit tudnék az ön fiáról? - pislogott a meglepettságtől Jasper.
Szia Valöriee!
VálaszTörlésHát ez érdekes lett!
Mi köze Jazznak Victorhoz és Mariahoz?
Kicsit megint vannak benne érthetetlen részek.
pl: "- Hogy milyen udvariatlanok vagyunk még be se mutatkoztunk. Az én nevem Jasper és a felesége Bella, "
Másik észrevétel, hogy vannak benne bőven helyesírási hibák. Bár ez lehet a figyelmetlenség miatt van.
Egyébként meg nagyon tetszik :D
Várom a következőt!
Puszi: Rami
Egy kicsit tényleg kesze-kusza, de ez megbocsátható egy kezdő írótól. :) Egyébként a történet izgalmas, és fordulatokkal teli. Azt javaslom, hogy mielőtt felrakod olvasd át 2-3x és akkor biztosan nem lesznek benne helyesírási hibák. Bár még néha én sem veszem észre őket, de így azért nagyobb az esélye hogy ki tudod javítani, vagy csiszolsz rajta még. :)
VálaszTörlés