A tegnap esti beszélgetésem a parton Jacobbal egész éjszaka újra és újra lejátzódott bennem. Nem értettem mit jelenthet, hogy hidegek és, hogy nem olyan mint minden fajtájukbeli, hisz ők csak állatvéren élnek...de ha vámpírok Dr. Cullen, hogy lehetne orvos? Tehát a Quileute legendák ellent mondanak a valóságnak...Úgy döntöttem utánanézek majd egy könyvesboltban.
- Mami, mami! Hahó!- mosolygott Renesmee.- Jó reggelt, kicsim! Sajnálom elbambultam egy picit..
- Az biztos, még ahogy képeket mutattam azt se vetted észre, hogy nem valódi.-
- Edward, te egy szörnyeteg vagy!- mérgelődött Alice.
- De Alice mi ez a rossz hangulat?- kérdeztem
- Semmi, édesem semmi. -terelte Edward a szót.
- El kell mondanod, nem teheted ezt vele!
- Dehogynem - kacsintott rám. Tudta, hogy nem tudok vele semmit csinálni...
- Ugye nem készültök semmire?
- Nyugi Bella, semmi rossz nem történik és Nessivel úgyis szeretnék eltölteni egy délutánt, ha már az a "kutya" úgysem lesz itt
- Rose néni kérlek! - kérlelte Nessie.
- Jól van kicsim nem bántom Jacobot.
- Rosszabbak vagytok mint egy szappanopera- vigyorgott Emmett
- De Jake, hogy került most szóba? Ki mondta, hogy itt lesz? Avassatok már be!!
- Ne ideje indulnotok!- Alice már el is kezdett kitessékelni a házból.
- Na jó, gyere Nessie menjünk. Edward te is jösz?
- Persze, a lányom első napja az új iskolában, hogy is hagyhatnám ki?
- Ha legközelebb kezdi az iskolát már velünk kezdheti. Kiváncsi leszek, hogy oldjátok meg ezt az anya-lánya kapcsolatot.
- Emmett! Ne légy ilyen mert még a végén az unokahúgod lesz az első aki akadály nélkül megver- nevetett Jasper.
- Alice elvisszük az Audi Turbo-t oksi? - vigyorgott Edward.
- Szörnyeteg! - nyelvet öltött majd hátat fordítva neki csak annyit mondott "A szobád bánja ha megteszed"
- Oké vettem a lapot
Elindultunk és az úton síri csend volt csak Nessie szívdobogását lehetett hallani.
- Kicsim tudod nekik nem mutathatsz történeteket.
- Tudom apu, tudod már 16 éves szinten vagyok...ez csak a ti "maradjunk hétköznapiak" sztoritok...nem vagyok kisgyerek legközelebb már egy évfolyamba járunk majd.
- Oké, oké igazad van bocsi. Viszont szaladj mert az egész iskola kíváncsi kinek van ilyen autója. - mosolygott Edward a büszke apuka.
- Apu most komolyan Alicenek igaza van mond el neki!
Értetlenül néztem, hogy Nessie sose szokott az apja ellen dönteni.
- Ezt nem hiszem el mindenki tudja mi történik ma velem csak én nem és ez nem igazságos- könyörögve néztem Edwardra - Kérlek!
Nem válaszolt semmit, csak beindította a motort és mosolygott. Nem tudtam mire vélni. Néhány perccel később vettem észre, hogy nem a házunk felé vezető úton vagyunk.
- Edward most mégis hova megyünk?- nyugtalankodtam.
- Majd meglátod.
- De itt egy csomó ember járkál védlelenül. Tudod. hogy nem voltam emberek között azóta, hogy .... nem vagyok kész nem teheted.
- Nem kell félnek. Viszont itt teljesen hétköznapinak kell lenned neked is, szóval vennél egy parkolójegyet mert rendőrök közelítenek.
- Persze egy pillanat és itt is vagyok.
- Ne felejtsd el az emberi szokásokat.
- Oké persze. Tudom a látszat a legfontosabb.
- Siess, mindjárt ideérnek.
- Oké, oké - megcsókoltam és a régóta nem használt emberi tempót utánozva eszembe jutott, hogy Edwardnak milyen rossz lehetett csigatempóban mellettem sétálnia.
- A francba most hová megy? - mondtam hangosabban mint kellett volna, persze így mindenki engem nézett a környéken.
"Nyugi Bella a látszat a fontos légy hétköznapi" szuggeráltam magam. És ekkor állt össze a kép Alice ezt látta reggel és Nessie is ezért kívánt sok siker hiszen tudta hogy Edward itt hagy- De mit akarnak? Ha esetleg valakit bántani akarok mert nincs elég önuralmam nem tud senki megállítani viszont ha ez a rizikó magas lenne akkor nem hagynának itt. Úgyse jártam még itt a városban úgyhogy úgy döntöttem körbenézek. De ettől függetlenül nem bíztam meg a döntésükben... Jazzt se láttam sose egyedül emberekkel és én sokkal kezdőbb vagyok...így a biztonság kedvéért nem lélegeztem...nagy balszerencsémre...
- Üdvözöllek Juneauban! - mondta Jake vigyorogva miközben halálra ijesztett mikor oldalba bökött.
-Nem kellett sok, hogy kirakatra tapadt lapos vérfarkas legyél- mondtam vigyorogva. Az első gondolatom az volt, hogy jó lenne megölelni, hiszen költözésünk óta nem sűrűn látogatott meg minket. De utána rájöttem, hogy még mindig utálja a "vámpírbűzt"... bezzeg a Nessiét imádja..
- Azt hittem egy vámpírt nem lehet meglepni, hisz a szagunk lebuktat - nézett rám kérdően.
- Nem lélegzem...
- Jó, jó tudom...de a látszat miatt tudom hogy igen.
- De nem ma...ugyanis mielőtt idejöttél Edward csak úgy szó nélkül itt hagyott..
- Tudom láttam.
- Te tudtad? - kérdeztem hisztérikusan
- Igen és ő hívott ide. És mielőtt megszólalsz készen állsz rá.
- De Alice megfenyegette Edwardot miattam mert valamit látott.
- Bells, Alice nem láthatott semmit mert rólam is szó volt. Edward csak beavatta...Viszont annyit tényleg látott a képessége nélkül is, hogy ha valamire készül Edward akkor szétszeded a férjed szobáját, és Alicere megharagszol...
- De, de én nem is terveztem...
- Tudom - önelégült mosolya lefagyaszthatatlan volt.
- De akkor mégis hogyan? Csak egy kósza gondolat volt és utána el is hessegettem... Hoppá csak nem innen fúj a szél? Csak nem Edward olvasta ki?
- Dehogynem azt mondta rájön, hogy lehet áttörni a pajzsodat...természetesen a tudtodon kívűl...és sikerült neki.
- De ezért minek kellett itt hagynia?
- Meddig maradtok?
- Apud holnap megy dolgozni, tehát estére már Forksban leszünk. Nem kell aggódnod úgy tudja egy hónapja Olaszországban vagy mint Edwarddal és Alicel együtt.
- Nincs véletlenül kedved valamikor meglátogatni Nessiet? Pár nap alatt meg tudod tenni az utat- mosolyogtam.
- Majd átgondo...
- Várj, hallom aput... erre jönnek szaladj vidd a másik irányba őket...nem hagyhatod, hogy lebukjak.
- Nem fogsz nyugi. Szia!- és már szaladt is.
Nem bírom ki, hogy ne lássam ezért elbújtam az egyik kapualjban és rejtett számon felhívtam, hogyha esetleg a városba is bemennek nem csak a verseny érdekli nézzenek be a gyorskajáldába hiszen nagyon jó a haluk.
- Szia Bells! Örülök, hogy hívtál épp ebédelni készülünk. Legalább tudjuk, hol együnk Hallottam Olaszországban vagytok. Na és mesélj milyen a város ahol vagy?
- Gyönyörű hely.- most jöttem rá, hogy Jake miért Olaszországot mondta. Hiszen ő tudja, hogy Európába nem merészkedne Charlie ls hogy én se voltam Olaszországon kívül sehol és ott is csak egyszer ami valljunk be több volt a kelleténél. Így Volterráról még tudnék is bezsélni.
- És milyen a házas élet?
- Akármilyen hihetetlen így 4 év után azt kell mondjam, hogy tökéletesebb mint valaha gondoltam. Tényleg közted és Sue között minden rendben? - olyan jó volt látni még ilyen távolból is láttam, hogy kérdésem hallatán elpirul.
- Nem kell mára tanulnod?
- Jaj, Apu ne tereld a szót és amúgy is van néhány percem- kérleltem.
- Igen minden rendben. A múlt hónapban összeházasodtunk és várjuk a kis Swant.
- Micsoda? Ezt nem hiszem el, ez most komoly? - hitetlenkedtem.
- Igen, Bells lesz egy kisöcséd.
- Hát apu ez meglepett. Félre ne érts nagyon örülök csak nagyon furcsa számomra. Viszont most tényleg mennem kell mert várnak az óráim. Majd hívlak. Szia szeretlek apu!
- Én is szeretlek kislányom!
Na ideje hazataxizni remélem nem történik semmi "baleset".
- Taxi!
- Szálljon be hölgyem! Hová vigyem?
- Majd útközben szólok. Induljon az autópálya felé. - csend volt a kocsiban, jóformán nem is lélegeztem.
- Itt kirakhat köszönöm.
- De hölgyem ez az autópálya közepe és csak az erdő van a közelben. Nem hinném, hogy ez biztonságos lenne.
-Semmi probléma. A családom bent vár az erdőben.
"Nem hiszem, hogy te ma valakivel is találkoznál a családodból irány a határ"
- Meg ne próbáljon a határ fele menni maga aljas!- dühöngtem
- De asszonyom én semmi ilyet nem mondtam...
"De gondoltam...mi ez a csitri? Csak nem boszorkány?"
Ekkor meglepődtem olvasnék a gonosz sofőr gondolataiban? Kivágtam az ajtót és kiugrottam... mivel nem mentünk gyorsan nem volt feltűnő, hogy semmi bajom sincs. A taxis inkább továbbment...gondolom alaposan ráijesztettem.
