Először is óriási bocsánatkérés, de megtudom magyarázni, hogy miért tűntem el...Tudom nem kötelező de jobb ha tudjátok:
1. Iskolába járok..ezzel nem lenne baj de most érettségizem. Nincs időm semmire.
2. Nem sűrűn van időm írni..és ígen lusta vagyok mert ha van egy kis időm pihenek.
3. Lassan 3 hónapja beteg vagyok most derült ki, hogy tüdőgyulladás..ha lesz időm ígérem folytatom a fejezetet mert egy része már kész van..de nem tudom mikor lesz időm begépelni...
Az idő rohamosan fogy itt az érettségi előtt. Remélem megértitek, de nagyon sok minden múlik az évemen.
Puszi Valöriee(:
u.i.: mégegyszer bocsánat =(
2011. február 23., szerda
2010. november 13., szombat
Ilyen nincs és mégis van [Első novellám...remélem tetszik:$ ]
Szijjasztok nem szeretnék sok dolgot hozzáfűzni a dologhoz, talán csak két dolgot.
1. Ez a novella teljesen más mint a több fejezetből álló történet :)
2. Kiváncsi vagyok nagyon a véleményekre, hiszen ez volt az első novellám...:$
előre is köszönöm mindenkinek
Puszi Valöriee(:
1. Ez a novella teljesen más mint a több fejezetből álló történet :)
2. Kiváncsi vagyok nagyon a véleményekre, hiszen ez volt az első novellám...:$
előre is köszönöm mindenkinek
Puszi Valöriee(:
Sok minden változott az elmúlt 300 évben, családunk megnövekedett hála Jakenek. Ami számomra egy óriási baklövésnek tűnik, hisz egy félvámpír és egy alakváltó gyermeke lett a kis Billy. Nagypapa létemre úgy látom ez a család lesz a két misztikus faj utolsó túlélője, hiszen a régi uralkodó család és a farkasok szabályait is megszegtük így mi lettünk a leghatalmasabb „család”.
- Edward gyere már le ne gondolkozz ennyit Bella meghalt ez ellen már nem tehetünk semmit. - szakított ki Alice a gondolataimból.
- Alice hagyj békén! Nem vagyok kíváncsi senkire örüljetek inkább, hogy nem töröm össze Jaket. - kiabáltam a kedvenc húgomra, de nem hiszem el, hogy ezt a tényt csak úgy elfogadja. Jake ha nem hívja el aznap Bellát akkor nem tűnik el. Lassan 25 éve, hogy nem tudok életem szerelméről semmit.
- Apa nem ő tehet róla, ő csak beszélni akart vele.
- De ha akkor nem hívja el mellőlem, akkor a Volturi nem viszi el.
- De a Volturi lassan 10 éve halott túl kell tenned magad a dolgokon.
- Alice te túl tudnád tenni magad ha Jasper lett volna az akit elvisznek? Ne nézz így rám tudod, hogy igazam van.
- Edward mennünk kellene, tudod Carlisle új munkát vállalt holnaptól és addig még át is kell költöznünk.
Megint Forks el se hiszem hogy ennyi idő után megint itt kötöttünk ki, igaz sosem volt még ennyire fájó az ideköltözés, hiszen először vagyunk itt mióta Bella nincs velünk.
- Mehetünk én már mindent összepakoltam. - csak a már nem dobogó szívem hagytam itt.
2 nap telt el költözésünk óta. Carlisle persze beállt a kórházba dolgozni, Jake visszatért a rezervátumba alfának, hiszen Sam már nem változik át. Alicenek amióta itt vagyunk folyamatosan kusza látomásai vannak, de nem tudom ezeket mire vélni.
- Alice kérlek ne gondolkozz ezen. Várd meg míg kirajzolódik az egész és akkor megtudod ki is a látomásodban szereplő személy.
- De értsd meg bátyus érzem, hogy ismerem őt és tudom, hogy segítségre van szüksége. - mondta lehajtott fejjel.
A rezervátum lakói elég érdekes kéréssel álltak elő mégpedig, hogy szegjük meg egy kisebb időre az egyezséget és lépjük át a határt. A magyarázatuk annyi volt, hogy nincsenek felkészül farkasok és ha jön egy nomád vámpír akkor nincs aki megvédje a környéket.
Ezáltal az egész sorsom fordulatot vett. Én képezgettem ki a farkasokat, mindenféle technikát elmondtam neki. Tudom, hogy ez egyszer az én káromra is válhat, de legalább nincs időm a szobába ücsörögni és gondolkodni… Immár 24 éve éltem sanyargató életet és tudom, hogy Bella nem szeretett volna soha így látni, bár örökké tartó életem alatt nem leszek soha senkivel boldog. Meg voltam Bella előtt is nők nélkül ezután is megleszek…bár nem hiszem el hogy ennyi év után csak úgy elromlik megint minden…annyi mindenen keresztül mentünk, Bella nélkül nem lennénk békében az alakváltókkal, nem lenne egy lányom és persze nem lenne egy félvámpír-alakváltó unokám se.
- Na fiúk szagoljatok meg ti is és hagyjátok, hogy történjen aminek történnie kell a testetekkel…A családom nincs itt én pedig tudom, hogy védjem meg magam tőletek, de csak rám figyeljetek… Hallani fogjátok egymást gondolatait is valamint….attól hogy átváltoztatok Joe attól én még hallom a gondolatait úgyhogy ne akarj engem átvágni azzal, hogy nem tudod kordában tartani az ösztöneidet- nevettem ki. Igen tényleg nagyon jó lett a kapcsolatom a fiúkkal…meglepő még számomra is de ők jelentik nekem a megnyugvást, hisz ha ők akkor ott vannak akkor Bella még itt lenne mellettem így most Alicere, Rosailera, Esmere és persze Renesmeere és gondolnom kell.
- Mindig elrontja a játékotokat fiúk ő az én apám az ő több mint 400 évével öreg már hozzátok mint játszótárs- kiabálta Nessie. Nem mintha ő nem lenne több mint 300…de hát csak az én lányom.
- Ezt pont egy vénasszony mondja? - na megérkezett a nagyra nőtt gyerek is.
- Emmett ne szekáld a lányom - elkaptam és átfogtam az oldalánál ahogy a kis farkasoknak vagyis alakváltóknak mutattam. El se hitték, hogy én a kis vékony Edward egy nagy „macit” fogtam le és vágtam földhöz.
- Ezt legközelebb megkapod. - nevetett- tényleg és mióta éledt fel újra az én kis öcsipókom?
- Emmett jobban vagyok de nem vagyok kíváncsi a perverz gondolataidra tovább sem - vágtam hátba hiszen most Rosaile nincs itt.
- Alicenek megint volt egy látomása a bizonyos illetőről 2 nap és ide jön. - mondta ki végül Emmett ami miatt köreinkbe érkezett.
- Gondolom nem tudjuk, hogy milyen szándékkal jön.
- Nem, de gondoltam hogy meg fogod kérdezni…tudod Edward ha valaki jövője számomra nagyon sötét akkor az általában valamit titkol…
- Alice tudom-tudom. Na fiúk akkor munkára fel. Szóljatok minden olyan „kisfarkasnak” aki már az elmúlt 2 napban egyedül is át tudott változni legalább egyszer.
Remélem meg lesz legalább 10-15 farkas. Mert ha ez a személy aki a látomásban szerepel esetleg nincs egyedül nehogy kevesen legyünk. Nem szeretném, hogy valaki ugyanúgy járjon mint Bella.
„Itt vagyunk mindannyian”- üzente gondolatban Jake. Nem tudom az alfa miért gyakorol de hát ha 300 év nem elég tapasztalat neki hát legyen…de le merem fogadni, hogy ő is a családunkért aggódik.
- Álljatok egymással szembe és fogjátok meg egymás mancsait. Ezután mi az ami döntő hiba lehet?
„Ha elfordítjuk egy kissé a fejünk és így nem tudunk reagálni az illető gyors mozdulataira”
- Ügyes vagy Tony - dicsértem meg. Mi ez a furcsa illat? Életembe egyetlen személynél éreztem ezt, de az nem lehet. - Alice nézd meg Bella jövőjét de sürgősen - mondhatni morogtam.
- Edward ezen már rég túl vagyunk Bella meghalt.
- Nem, Alice nagyon nagyot tévedsz, szagolj bele a levegőbe és rájösz.
- Nem, az nem lehet. Bella nem lehet itt hiszen láttuk, hogy a Volturi megölte. De megnézem a jövőjét nehogy csapda legyen.
- Nem érdekel ha csapda ha nem én megyek és megnézem, hogy ki ő és mit akar.
- Edward ne tedd! Ha csapda nem mehetsz egyedül! - kiabált utánam, de én már megállíthatatlan voltam.
- Bella! Bella! Bella!
- Edward!
- Bella! El sem hiszem, hogy még élsz! - rohantam hozzá és megöleltem. - Hol voltál az elmúlt 25 évben? Mindegy nem is számít a lényeg hogy most itt vagy. - majd egy hosszú csókkal pecsételtük meg szerelmünk valódiságát.
2010. november 7., vasárnap
Köszönöm Reninek és Anginak, hogy gondolt rám(:
Nagyon sok írónak tudnám küldeni, de nem tudnék kiválasztani 3 nagyon jó történetet mert mindegyik a kedvencem..de íme néhány választás (:
Puszmó és Alice
Brigitta244
Rami
bocsi:$ akit olvasok mind lemásolhatja (: (L)
2010. október 26., kedd
9. fejezet
Sziasztok! Remélem nem fogyatkozott meg nagyon az olvasói táborom....Nagyon sajnálom az eltűnésem, de tényleg nagyon sok minden közbejött...:S
Viszont itt a várva várt 9. fejezet...és a 10 fejezet eleje is megvan már...nyugi vannak terveim...szal nem lesz vége a történetemnek véglegesen. kommenteket várok (: és mégegyszer bocsi mindenkitől...remélem tetszeni fog
Puszi Valöriee (:
(Nessie szemszöge: )
4 év után visszatértünk Forksba, hogy segítsünk a Quileute falkának. Én nem La pushban vagyon, hanem a határánál Alice, Jasper, Rosaile és Emmett is itt volt velem.
- Anya nagyon furcsa volt ma, nem? - kérdeztem.
- Nessie drágám próbálj megnyugodni, de ami azt illeti igazad van - mondta Jazz. A mi kapcsolatunk különleges hisz félig ember vagyok, de Jazz egyszer sem akart megtámadni. Mintha immúnis lenne rám
- Sajnálom,hogy túl intenzívek az érzéseim- mondtam. Eközben úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni.
- Menj csak, nem lesz semmi baj. De telefon azért legyen nálad, mert a Volturi bármikor változtathat a tervén.
- Persze Alice, tudom. Ugye apa eltűnéséhez is van közük?
- Nem tudom drágám majd kiderül- mondta mind egyszerre.
Persze majd kiderül…miért nem keresi senki? Ő az apám, Bella férje és a többiek testvére, arról nem is beszélve, hogy Carlisleék fia. Mindenki a vérfarkasokkal foglalkozik, még Rosaile is. Ezt a gondolatmenetet már sétálás közepette folytattam.
Egyszer csak egy gyönyörű rétre érkeztem. Mondhatni festői volt a táj. Mintha természetanya kertje lenne telis tele virágokkal. De ki az aki egy ilyen szépen gondozott rétet nem kerít el? Mindenesetre én nem sajnálom. Az orchidea a kedvenc virágom így az „orchidea részlegnél” mentem a rét közepére. A kismókusok nagy ívben elkerültek pedig mókusokat sosem bántottam-. Kifeküdtem középre.
De én ezt akkor sem értem, anya nagyon szereti aput de most nem is keresi. Itt valami bűzlik. Hirtelen egy másik illatot is éreztem.
- Szia ideülhetek melléd?- kérdezte az ismeretlen fiú.
- Persze nyugodtan. Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz. - nagyon furcsa arcot vágott mintha nem mondhatná el.
- Semmi baj csak ez egy hosszú történet- lehet mégse akkora titok? Hisz akkor fel sem vetette volna a témát.
- Én ráérek- mosolyogtam bíztatásként
- Úgy 1 éve tudtam meg az anyukámtól, hogy nem Olaszországból származom. Hisz egy családfát kellett készíteni a suliba. Mivel elvált szülők gyereke vagyok és már nem vagyok kisgyerek a magam 19 évével, így elhatároztam, hogy megkeresem az apám és a bátyám. Hisz az is van most derült ki. Sőt ő az én ikrem…igaz kétpetéjű ikrek így kinézetre nincs bennünk sok közös- mintha nyitva hagyta volna a mondatot. - Na de most mesélj te magadról, mert rólad még nem tudok semmit. Sajnálom, hogy mindent rádzúdítottam.
- Én nem tudok egy ilyen hosszú és mélyre hatoló történetet. Épp átutazóban vagyunk a családommal.- vérfarkast menteni apa NÉLKÜL, de ezt ne mondtam ki. 1.Félek, hogy megijedne és soha többet nem állna velem szóba. 2.Kinevetne és kényszerzubbonyt adatna rám (bár nem ilyen szerintem) 3.Pedig persze a Volturi.
Egyszer csak megszólalt a telefonja. Vámpírhallásomnak hála hallhattam volna az egész beszélgetést, de ha úgy akarja majd elmondja
-Sajnálom ezt fel kell vennem. Szia Jake!- Jake? Ugye nem? - Mi a baj? Micsoda? - akármit is hallott nagyon sokkolta. Most megbántam, hogy nem hallgatóztam. Akkor tudnám vigasztalni valamivel. De így semmi…
- Bocsi most haza kell mennem. Köszönöm, hogy meghallgattál.
- Ez nem fontos. Szívesen végighallgattalak - mondta mosolyogva.
Megöleltük egymást majd megbeszéltük, hogy ez a mi kis lelkis rétünk. Azt hittem, hogy amit mondanak, hogy első látásra szerelem létezik és minden lánnyal egyszer…és velem megtörtént Jake-el… de ez mintha sokkal erősebb lenne…de a kemény 5évemmel nem sok tapasztalattal rendelkezem. A családomtól nem tudok érdeklődni…mert milyen lenne már. De egy adonisz volt ez a srác…Kicsivel izmosabb mint Jake…185 centi feketehajú, csokibarna szemű srác egy kis fahéj és citrom illattal. Gyönyörű szemei rabul ejtettek. El kellene indulnom haza Alice már tuti keres. Pár perc futás után már a családom egy része mellett álltam.
- Sziasztok van valami fejlemény?
- Nessie te hol a francba voltál? Az egész rezervátum átváltozik és rohangál. Bármikor megtámadhattak volna.!
- Nyugi Alice itt vagyok amúgy meg találtam egy gyönyörű rétet. Szeretnék holnap is kimenni- csacsogtam, de Alice valahol máshol volt térben és időben. Üveges tekintettel nézett maga elé. Majd a látomás után csak annyit mondott „Edward” és összeesett. Hallottam már arról, hogy egy vámpír sokkot kaphat, de arról hogy összeessen még nem.
(Alice szemszög: )
- Edward…- mondtam de a mondatot nem tudtam befejezni mert nem érzékeltem a szám majd kiderült semmilyen uralmam sincs a testem felett. És csak zuhantam és zuhantam a sötétség felé. Rám jött csak úgy hirtelen az érzés, hogy fel kell kelnem, na igen Jazz tehet róla szerintem.
(Nessie szemszög: )
- Jazz mit csinálsz? Ébreszd fel…tudnom kell mi történt apával- vontam kérdőre „nagybátyámat”. De ő nem válaszolt csak elindult gyakorolni a farkasokkal. Mi történt a családommal? Mindtha mindenki valamiféle befolyás alatt állna.
Ideérkezésünk óta eltelt 1 hét és minden a feje tetejére állt körülöttem. Anyáékat a határ túloldalán nem is látom. Anya mintha nem is hiányolna…jó igaz, hogy minden napot a titokzatos idegennel töltök a mostmár közös rétünkön. 5 évesen úgy gondolom, hogy nem probléma, hogy nincs szerelmi téren kapcsolatom, de mivel 17-nek nézek ki így azért már másabb a helyzet. Hisz Jake tudja a titkom, de ő nem…nem is mutatkoztunk be 1 hét alatt, de én tudom, hogy Shanek hívják de csak mert egy kiskori történet elmesélése közben említette, hogy az édesanyja, hogy szidta le őt. Mondjuk érthető ki örülne, ha a gyermeke a frissen festett garázst átfesti…ez a gondolatmenet is hozzá vezető utamon jutott eszembe. Most ő volt itt hamarabb…igaz most sokkal később jöttem mert ma még voltam vadászni is.
- Szia te kis idegen!- köszöntem rá, mert nem vett észre.
- Szia merre jártál ma? - mosolygott.
- A családommal kellett lennem egy kis dolgunk akadt - nem mondhattam, hogy vadászni voltam.
- Értelek. Hiszen te mindig itt vagy ezen a réten.
Ebben teljesen igata van. De itt teljesen egyedül vagyok és senki nem zavar meg váratlanul (hisz Shanet várom minden nap).
- Hát igen elég sokat tölrtök itt az időmből. De nem lehet hibáztatni, ezért hiszen ez egy gyönyörű nyugodt hely- mutattam körbe bizonyításképp- Na meg mintha te nem lennél itt minden nap - nevettem.
- Ez igaz. Ebben teljesen igazad van.
- És neked milyen napod volt? - érdeklődtem.
- Hát…sok volt a dolgom…- mintha valamit titkolna, bár nem hibáztathatom ezért én egy vámpír vagyok vérfarkas ismerősökkel ja és persze egy Volturi nevű uralkodóház üldöz minket- Nem megyünk el sétálni? Közbe pedig bekapni valamit mert nagyon éhes vagyok.
- Persze, mehetünk- örültem, hogy végre elhívott valamerre még ha nem is hivatalos randi. Elindultunk Port Angeles felé.
- Te mennyire vagy ismerős a környéken? - izgett-mozgott egész úton pedig busszal mentünk. 20 perc volt nagyjából az út de ő mintha egy fél medvét meg tudna most enni. Olyan aranyos volt, mint egy kisgyerek az első szülinapi partija előtt.
- Hát nem sok helyet tudok, de itt van az az étterem ahol anya és apa először beszélgettek kettesben - úgy 6 évvel ezelőtt, de ezt már nem mondtam ki, hisz tinédzsernek nézek ki így furcsa lenne a 6 évvel ezelőtti első találkozás.
- Benézzünk oda? - kérdezte.
- Ez csodás ötlet- elindultam az étterem felé.
Beszélgettünk evés közben. Igen félvámpír létemre mindkétféle életmód megfelel nekem. Olyan aranyos volt szegény nem tudom mintha még életébe nem lett volna még kettesbe lánnyal. Ami korához képest furcsa lenne… vegyük példának Jaket. Neki is volt már kiszemeltje rajtam kívül. Leejtett egy evőeszköz és egyszerre hajoltunk le érte és szerencsére a jó látásomnak hála észrevettem, hogy egy kicsit közelebb húzódik…”végre” majdnem megcsókol erre nem visszahúzódik? Ezt nem hiszem el, hogy nekem kell kezdeményeznem egy tinédzserrel szemben. Ez felettébb furcsa egy 5 éves mondhatni kislánytól. Igaz ezt ő nem tudja… Nem gondolkoztam, hogy esetleg rá is támadhatok, hisz reggel vadásztam… Csönd lett köztünk, de nem az a kínos csönd, hanem a zavarba ejtett emberek csendje. Kifizette az ebédet majd sétálni indultunk. Láttam, hogy közeledik a keze a kezemhez, most nem gondolta meg magát. Viszont…mikor hozzámért nagyon meglepődtem, hisz legalább olyan meleg volt a keze mint Jacobnak….elrántottam a kezem.
- Szerintem most vagy nagyon beteg vagy, vagy beszélünk kell…nem tudom
- Nem vagyok beteg. - Ezt nem hiszem el, ezt ha Jake megtudja akkor nem a Volturi elleni harc lesz a legfontosabb neki…
- Gondoltam- Csak ennyit tudtam kinyögni. Közbe pedig mutattam neki, hogy menjünk egy nyugodtabb helyre.
- Hogy értetted, hogy beszélnünk kell? - nem válaszoltam, míg nem értünk el egy sötét kapualjba. Felesleges köntörfalazni így csak belevágtam a közepébe.
- Mióta vagy vérfarkas? - a kérdés hallatán összerezzent.
- Micsoda? Vérfarkasok nem léteznek - próbált meggyőző lenni. Tudom, hogy nem mondhatja el a titkát, de nem jött még rá, hogy ha egy kézfogásból tudom mitől lehet vérfarkas akkor már nincs értelme tagadnia? Ez most nagyon rosszul esett.
- Tudom nem léteznek a vérfarkasok, sem vámpírok és az ükapáid sem kötöttek szerződést. Ugye?- bukott ki belőlem. Nem csak rá voltam ideges, viszont mégis szegényen töltöttem ki az indulataim
- Honnan tudsz te ennyit? - nagyon jól esett, hogy már nem tagadja, hogy igazam van
- Én félig vámpír vagyok. - úgy láttam, hogy így tiszta a dolog, ha bevallom én is a titkom.
- Hogy micsoda? Akkor te…te…te Bella lánya vagy?- nem tudtam semmilyen érzelmet leolvasni az arcáról.
Viszont itt a várva várt 9. fejezet...és a 10 fejezet eleje is megvan már...nyugi vannak terveim...szal nem lesz vége a történetemnek véglegesen. kommenteket várok (: és mégegyszer bocsi mindenkitől...remélem tetszeni fog
Puszi Valöriee (:
(Nessie szemszöge: )
4 év után visszatértünk Forksba, hogy segítsünk a Quileute falkának. Én nem La pushban vagyon, hanem a határánál Alice, Jasper, Rosaile és Emmett is itt volt velem.
- Anya nagyon furcsa volt ma, nem? - kérdeztem.
- Nessie drágám próbálj megnyugodni, de ami azt illeti igazad van - mondta Jazz. A mi kapcsolatunk különleges hisz félig ember vagyok, de Jazz egyszer sem akart megtámadni. Mintha immúnis lenne rám
- Sajnálom,hogy túl intenzívek az érzéseim- mondtam. Eközben úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni.
- Menj csak, nem lesz semmi baj. De telefon azért legyen nálad, mert a Volturi bármikor változtathat a tervén.
- Persze Alice, tudom. Ugye apa eltűnéséhez is van közük?
- Nem tudom drágám majd kiderül- mondta mind egyszerre.
Persze majd kiderül…miért nem keresi senki? Ő az apám, Bella férje és a többiek testvére, arról nem is beszélve, hogy Carlisleék fia. Mindenki a vérfarkasokkal foglalkozik, még Rosaile is. Ezt a gondolatmenetet már sétálás közepette folytattam.
Egyszer csak egy gyönyörű rétre érkeztem. Mondhatni festői volt a táj. Mintha természetanya kertje lenne telis tele virágokkal. De ki az aki egy ilyen szépen gondozott rétet nem kerít el? Mindenesetre én nem sajnálom. Az orchidea a kedvenc virágom így az „orchidea részlegnél” mentem a rét közepére. A kismókusok nagy ívben elkerültek pedig mókusokat sosem bántottam-. Kifeküdtem középre.
De én ezt akkor sem értem, anya nagyon szereti aput de most nem is keresi. Itt valami bűzlik. Hirtelen egy másik illatot is éreztem.
- Szia ideülhetek melléd?- kérdezte az ismeretlen fiú.
- Persze nyugodtan. Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz. - nagyon furcsa arcot vágott mintha nem mondhatná el.
- Semmi baj csak ez egy hosszú történet- lehet mégse akkora titok? Hisz akkor fel sem vetette volna a témát.
- Én ráérek- mosolyogtam bíztatásként
- Úgy 1 éve tudtam meg az anyukámtól, hogy nem Olaszországból származom. Hisz egy családfát kellett készíteni a suliba. Mivel elvált szülők gyereke vagyok és már nem vagyok kisgyerek a magam 19 évével, így elhatároztam, hogy megkeresem az apám és a bátyám. Hisz az is van most derült ki. Sőt ő az én ikrem…igaz kétpetéjű ikrek így kinézetre nincs bennünk sok közös- mintha nyitva hagyta volna a mondatot. - Na de most mesélj te magadról, mert rólad még nem tudok semmit. Sajnálom, hogy mindent rádzúdítottam.
- Én nem tudok egy ilyen hosszú és mélyre hatoló történetet. Épp átutazóban vagyunk a családommal.- vérfarkast menteni apa NÉLKÜL, de ezt ne mondtam ki. 1.Félek, hogy megijedne és soha többet nem állna velem szóba. 2.Kinevetne és kényszerzubbonyt adatna rám (bár nem ilyen szerintem) 3.Pedig persze a Volturi.
Egyszer csak megszólalt a telefonja. Vámpírhallásomnak hála hallhattam volna az egész beszélgetést, de ha úgy akarja majd elmondja
-Sajnálom ezt fel kell vennem. Szia Jake!- Jake? Ugye nem? - Mi a baj? Micsoda? - akármit is hallott nagyon sokkolta. Most megbántam, hogy nem hallgatóztam. Akkor tudnám vigasztalni valamivel. De így semmi…
- Bocsi most haza kell mennem. Köszönöm, hogy meghallgattál.
- Ez nem fontos. Szívesen végighallgattalak - mondta mosolyogva.
Megöleltük egymást majd megbeszéltük, hogy ez a mi kis lelkis rétünk. Azt hittem, hogy amit mondanak, hogy első látásra szerelem létezik és minden lánnyal egyszer…és velem megtörtént Jake-el… de ez mintha sokkal erősebb lenne…de a kemény 5évemmel nem sok tapasztalattal rendelkezem. A családomtól nem tudok érdeklődni…mert milyen lenne már. De egy adonisz volt ez a srác…Kicsivel izmosabb mint Jake…185 centi feketehajú, csokibarna szemű srác egy kis fahéj és citrom illattal. Gyönyörű szemei rabul ejtettek. El kellene indulnom haza Alice már tuti keres. Pár perc futás után már a családom egy része mellett álltam.
- Sziasztok van valami fejlemény?
- Nessie te hol a francba voltál? Az egész rezervátum átváltozik és rohangál. Bármikor megtámadhattak volna.!
- Nyugi Alice itt vagyok amúgy meg találtam egy gyönyörű rétet. Szeretnék holnap is kimenni- csacsogtam, de Alice valahol máshol volt térben és időben. Üveges tekintettel nézett maga elé. Majd a látomás után csak annyit mondott „Edward” és összeesett. Hallottam már arról, hogy egy vámpír sokkot kaphat, de arról hogy összeessen még nem.
(Alice szemszög: )
- Edward…- mondtam de a mondatot nem tudtam befejezni mert nem érzékeltem a szám majd kiderült semmilyen uralmam sincs a testem felett. És csak zuhantam és zuhantam a sötétség felé. Rám jött csak úgy hirtelen az érzés, hogy fel kell kelnem, na igen Jazz tehet róla szerintem.
(Nessie szemszög: )
- Jazz mit csinálsz? Ébreszd fel…tudnom kell mi történt apával- vontam kérdőre „nagybátyámat”. De ő nem válaszolt csak elindult gyakorolni a farkasokkal. Mi történt a családommal? Mindtha mindenki valamiféle befolyás alatt állna.
Ideérkezésünk óta eltelt 1 hét és minden a feje tetejére állt körülöttem. Anyáékat a határ túloldalán nem is látom. Anya mintha nem is hiányolna…jó igaz, hogy minden napot a titokzatos idegennel töltök a mostmár közös rétünkön. 5 évesen úgy gondolom, hogy nem probléma, hogy nincs szerelmi téren kapcsolatom, de mivel 17-nek nézek ki így azért már másabb a helyzet. Hisz Jake tudja a titkom, de ő nem…nem is mutatkoztunk be 1 hét alatt, de én tudom, hogy Shanek hívják de csak mert egy kiskori történet elmesélése közben említette, hogy az édesanyja, hogy szidta le őt. Mondjuk érthető ki örülne, ha a gyermeke a frissen festett garázst átfesti…ez a gondolatmenet is hozzá vezető utamon jutott eszembe. Most ő volt itt hamarabb…igaz most sokkal később jöttem mert ma még voltam vadászni is.
- Szia te kis idegen!- köszöntem rá, mert nem vett észre.
- Szia merre jártál ma? - mosolygott.
- A családommal kellett lennem egy kis dolgunk akadt - nem mondhattam, hogy vadászni voltam.
- Értelek. Hiszen te mindig itt vagy ezen a réten.
Ebben teljesen igata van. De itt teljesen egyedül vagyok és senki nem zavar meg váratlanul (hisz Shanet várom minden nap).
- Hát igen elég sokat tölrtök itt az időmből. De nem lehet hibáztatni, ezért hiszen ez egy gyönyörű nyugodt hely- mutattam körbe bizonyításképp- Na meg mintha te nem lennél itt minden nap - nevettem.
- Ez igaz. Ebben teljesen igazad van.
- És neked milyen napod volt? - érdeklődtem.
- Hát…sok volt a dolgom…- mintha valamit titkolna, bár nem hibáztathatom ezért én egy vámpír vagyok vérfarkas ismerősökkel ja és persze egy Volturi nevű uralkodóház üldöz minket- Nem megyünk el sétálni? Közbe pedig bekapni valamit mert nagyon éhes vagyok.
- Persze, mehetünk- örültem, hogy végre elhívott valamerre még ha nem is hivatalos randi. Elindultunk Port Angeles felé.
- Te mennyire vagy ismerős a környéken? - izgett-mozgott egész úton pedig busszal mentünk. 20 perc volt nagyjából az út de ő mintha egy fél medvét meg tudna most enni. Olyan aranyos volt, mint egy kisgyerek az első szülinapi partija előtt.
- Hát nem sok helyet tudok, de itt van az az étterem ahol anya és apa először beszélgettek kettesben - úgy 6 évvel ezelőtt, de ezt már nem mondtam ki, hisz tinédzsernek nézek ki így furcsa lenne a 6 évvel ezelőtti első találkozás.
- Benézzünk oda? - kérdezte.
- Ez csodás ötlet- elindultam az étterem felé.
Beszélgettünk evés közben. Igen félvámpír létemre mindkétféle életmód megfelel nekem. Olyan aranyos volt szegény nem tudom mintha még életébe nem lett volna még kettesbe lánnyal. Ami korához képest furcsa lenne… vegyük példának Jaket. Neki is volt már kiszemeltje rajtam kívül. Leejtett egy evőeszköz és egyszerre hajoltunk le érte és szerencsére a jó látásomnak hála észrevettem, hogy egy kicsit közelebb húzódik…”végre” majdnem megcsókol erre nem visszahúzódik? Ezt nem hiszem el, hogy nekem kell kezdeményeznem egy tinédzserrel szemben. Ez felettébb furcsa egy 5 éves mondhatni kislánytól. Igaz ezt ő nem tudja… Nem gondolkoztam, hogy esetleg rá is támadhatok, hisz reggel vadásztam… Csönd lett köztünk, de nem az a kínos csönd, hanem a zavarba ejtett emberek csendje. Kifizette az ebédet majd sétálni indultunk. Láttam, hogy közeledik a keze a kezemhez, most nem gondolta meg magát. Viszont…mikor hozzámért nagyon meglepődtem, hisz legalább olyan meleg volt a keze mint Jacobnak….elrántottam a kezem.
- Szerintem most vagy nagyon beteg vagy, vagy beszélünk kell…nem tudom
- Nem vagyok beteg. - Ezt nem hiszem el, ezt ha Jake megtudja akkor nem a Volturi elleni harc lesz a legfontosabb neki…
- Gondoltam- Csak ennyit tudtam kinyögni. Közbe pedig mutattam neki, hogy menjünk egy nyugodtabb helyre.
- Hogy értetted, hogy beszélnünk kell? - nem válaszoltam, míg nem értünk el egy sötét kapualjba. Felesleges köntörfalazni így csak belevágtam a közepébe.
- Mióta vagy vérfarkas? - a kérdés hallatán összerezzent.
- Micsoda? Vérfarkasok nem léteznek - próbált meggyőző lenni. Tudom, hogy nem mondhatja el a titkát, de nem jött még rá, hogy ha egy kézfogásból tudom mitől lehet vérfarkas akkor már nincs értelme tagadnia? Ez most nagyon rosszul esett.
- Tudom nem léteznek a vérfarkasok, sem vámpírok és az ükapáid sem kötöttek szerződést. Ugye?- bukott ki belőlem. Nem csak rá voltam ideges, viszont mégis szegényen töltöttem ki az indulataim
- Honnan tudsz te ennyit? - nagyon jól esett, hogy már nem tagadja, hogy igazam van
- Én félig vámpír vagyok. - úgy láttam, hogy így tiszta a dolog, ha bevallom én is a titkom.
- Hogy micsoda? Akkor te…te…te Bella lánya vagy?- nem tudtam semmilyen érzelmet leolvasni az arcáról.
2010. október 21., csütörtök
Bocsánat mindenkitől....de most jó hírek:)
Hú rendesen rossz ide visszatérni ennyi idő után...:/ Sajnálom nagyon, hogy már egy jó ideje nem volt friss, de nagyon sok olyan dolog történt ami miatt nem volt lelki erőm írni...azóta sok változtatott írtam Nessie szemszögéből (mert ugye ez volt megbeszélve) de egyik sem volt tökéletes...hisz nem volt erőm írni egy boldognak mondható fejezetet miközben nagyon rosszul voltam. Ezt inkább nem részletezném remélem megértitek, hogy mi történt. Ja és itt van az érettségi éve...tudom, hogy még ráérek persze...csak a tételeket már most kérik...Na mindegy nem is rizsázok...de örömmel jelentem ki, hogy már KÉSZ VAN A KÖVETKEZŐ FEJEZET :)...már csak be kell gépelni. És nyugi van elképzelésem a folytatásra...bár sokan nem fogtok neki örülni mert lehet, hogy teljesen más szálon fogok tovább menni...de be is fogom a szám nem lövök le semmit :)
na sietek majd a frissel ahogy csak tudok...de megyek is vissza tételt kidolgozni :/
puszi Valöriee :)
2010. augusztus 14., szombat
Bloginformáció!Olvasd el ;)
Sziasztok!
Sajnálom, hogy egy ideje nem írtam nektek...de most egy "kicsit" rossz időszakom van...nem akarok erről beszél ni nem is sajnáltatni akarom magam. Csak gondoltam jelentkezem, hogy még élek, írogatom a fejezetet.
És szeretnék 2 blogot is ajánlani!
Barátnőm Angi nemrég elkezdte első történetét írni: Fehér angyal címmel.
Ez a történet is a Twilight-tal foglalkozik. Remélem elnyeri mindenki tetszését. Nagy öröm (legalábbis nekem), hogy ebbe az egyik főszereplő Jasper. Nézzetek be(:
http://alkonyatvilag.blogspot.com/
A másik blogot ugyancsak Angi története. De ebbe együtt írunk. Sőt mit vagyunk a két főszereplő. Ez is a Twilight-tal kapcsolatos. De sok-sok más van benne. Nem a megszokott Edward- Bella sztori. Hisz ez már 100 évvel a Breaking dawn ideje után van. Ide is nézzetek be(:
http://valorieeandangie.blogspot.com/
Remélem mindkét blog elnyeri a tetszésetek (:
puszi Valöriee(:
Sajnálom, hogy egy ideje nem írtam nektek...de most egy "kicsit" rossz időszakom van...nem akarok erről beszél ni nem is sajnáltatni akarom magam. Csak gondoltam jelentkezem, hogy még élek, írogatom a fejezetet.
És szeretnék 2 blogot is ajánlani!
Barátnőm Angi nemrég elkezdte első történetét írni: Fehér angyal címmel.
Ez a történet is a Twilight-tal foglalkozik. Remélem elnyeri mindenki tetszését. Nagy öröm (legalábbis nekem), hogy ebbe az egyik főszereplő Jasper. Nézzetek be(:
http://alkonyatvilag.blogspot.com/
A másik blogot ugyancsak Angi története. De ebbe együtt írunk. Sőt mit vagyunk a két főszereplő. Ez is a Twilight-tal kapcsolatos. De sok-sok más van benne. Nem a megszokott Edward- Bella sztori. Hisz ez már 100 évvel a Breaking dawn ideje után van. Ide is nézzetek be(:
http://valorieeandangie.blogspot.com/
Remélem mindkét blog elnyeri a tetszésetek (:
puszi Valöriee(:
2010. július 30., péntek
8. fejezet II. rész
Tudom, hogy múltkor gonosz voltam...de szerintem nem lett volna jó egyből lelőni a poént:) Igaz ez csak egy kis töredék. A múltkor írtam, hogy kis pihi az írásban és várom, hogy ki milyen szemszögből szeretné hallani vissza a történetet. Mert tudom, hogy kusza a sztori és sok szálon fut(:
---------------------------------------------
- Szia te kis idegen - szakított ki valaki egy nagyon fontos valaki a gondolataimból.
- Szia! Merre jártál ma? - mosolyogtam.
- A családommal kellett lenne, mert egy kis dolgunk akadt.
- Értelek. Hiszen te mindig itt vagy ezen a réten.
- Hát igen elég sokat töltök itt az időmből. De nem lehet hibáztatni ezért hiszen ez egy gyönyörű hely- mutatott körbe - Na meg mintha te nem lennél itt minden nap - nevetett.
- Ez igaz. Ebben teljesen igazad van
- És neked milyen napod volt?
- Hát… sok volt a dolgom. - azt mégse mondhattam, hogy edzettem, hogy edzettem, hogy egy csapat vérszívót megöljek - Nem megyünk el sétálni? Közbe pedig bekapni valamit, mert nagyon éhes vagyok.
- Persze mehetünk - mosolygott így elindultunk Port Angeles felé.
- Te mennyire vagy ismerős a környéken? - kérdeztem és közben alig vártam, hogy elérjünk egy kajáldához. Farkaséhes voltam közben pedig tudtam, hogy nem ehetem tele magam. Főleg, hogy nekem most egy szarvas is kevés lenne. Nem gyanakodhat.
- Hát nem sok helyett tudok, de itt van az az étterem ahol anya és apa először beszélgettek kettesben.
- Benézzünk oda?
- Ez csodás ötlet - mondta kicsit zavarban. Nem értettem miért.
Beszélgettünk evés közben. Hát igen én béna lelöktem egy kést. És ahogy egyszerre próbáltuk felvenni az arcunk úgy milliméterekre volt egymástól. Lefagytam… meg akartam csókolni, de ha ő nem akarja. Húztam volna el az arcom mikor lassan szájon csókolt. Ez a lány eszméletlen, a nevét se tudom, de teljesen az ujja köré csavart. Nem tudtam visszafogni magam így én is visszacsókoltam. Mi bajom lehet tőle? Semmi. Hát igen innentől kezdve csend uralkodott. Kifizettem az ebédet és elindultunk sétálni. Hirtelen felindulásból megfogtam a kezét. Elfelejtettem, hogy felém így 42 fok van. Gyorsam elrántotta a kezét, de hogy a meleg miatt vagy mert nem szerette volna még nem tudom.
- Szerintem most vagy nagyon beteg vagy, vagy beszélünk kell nem tudom
- Nem vagyok beteg.
- Gondoltam - mondta és mutatta, hogy menjünk egy nyugodtabb helyre. De az mit akart jelenteni, hogy „beszélnünk kell”? Nem mondhatom el neki a titok nyitját.
- Hogy értetted, hogy beszélnünk kell? - kérdeztem de ő nem válaszolt míg el nem értünk egy sötét eldugott helyet,
- Mióta vagy vérfarkas?
- Micsoda? Vérfarkasok nem léteznek - láttam, hogy nem hisz nekem
- Tudom nem léteznek a vérfarkasok, sem vámpírok és az ükapáid sem kötöttek szerződést. Ugye?
- Honnan tudsz te ennyit? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Én félig vámpír vagyok.
- Hogy micsoda? Akkor te…te…te Bella lánya vagy?
Angi(L) barátnőm megkért, hogy Nessie és Alice szemszögéből írjam a következő fejezetet(: Ennyit elárulok, a többit én sem tudom még(: Remélem tetszett(: Puszi Valöriee(:
---------------------------------------------
- Szia te kis idegen - szakított ki valaki egy nagyon fontos valaki a gondolataimból.
- Szia! Merre jártál ma? - mosolyogtam.
- A családommal kellett lenne, mert egy kis dolgunk akadt.
- Értelek. Hiszen te mindig itt vagy ezen a réten.
- Hát igen elég sokat töltök itt az időmből. De nem lehet hibáztatni ezért hiszen ez egy gyönyörű hely- mutatott körbe - Na meg mintha te nem lennél itt minden nap - nevetett.
- Ez igaz. Ebben teljesen igazad van
- És neked milyen napod volt?
- Hát… sok volt a dolgom. - azt mégse mondhattam, hogy edzettem, hogy edzettem, hogy egy csapat vérszívót megöljek - Nem megyünk el sétálni? Közbe pedig bekapni valamit, mert nagyon éhes vagyok.
- Persze mehetünk - mosolygott így elindultunk Port Angeles felé.
- Te mennyire vagy ismerős a környéken? - kérdeztem és közben alig vártam, hogy elérjünk egy kajáldához. Farkaséhes voltam közben pedig tudtam, hogy nem ehetem tele magam. Főleg, hogy nekem most egy szarvas is kevés lenne. Nem gyanakodhat.
- Hát nem sok helyett tudok, de itt van az az étterem ahol anya és apa először beszélgettek kettesben.
- Benézzünk oda?
- Ez csodás ötlet - mondta kicsit zavarban. Nem értettem miért.
Beszélgettünk evés közben. Hát igen én béna lelöktem egy kést. És ahogy egyszerre próbáltuk felvenni az arcunk úgy milliméterekre volt egymástól. Lefagytam… meg akartam csókolni, de ha ő nem akarja. Húztam volna el az arcom mikor lassan szájon csókolt. Ez a lány eszméletlen, a nevét se tudom, de teljesen az ujja köré csavart. Nem tudtam visszafogni magam így én is visszacsókoltam. Mi bajom lehet tőle? Semmi. Hát igen innentől kezdve csend uralkodott. Kifizettem az ebédet és elindultunk sétálni. Hirtelen felindulásból megfogtam a kezét. Elfelejtettem, hogy felém így 42 fok van. Gyorsam elrántotta a kezét, de hogy a meleg miatt vagy mert nem szerette volna még nem tudom.
- Szerintem most vagy nagyon beteg vagy, vagy beszélünk kell nem tudom
- Nem vagyok beteg.
- Gondoltam - mondta és mutatta, hogy menjünk egy nyugodtabb helyre. De az mit akart jelenteni, hogy „beszélnünk kell”? Nem mondhatom el neki a titok nyitját.
- Hogy értetted, hogy beszélnünk kell? - kérdeztem de ő nem válaszolt míg el nem értünk egy sötét eldugott helyet,
- Mióta vagy vérfarkas?
- Micsoda? Vérfarkasok nem léteznek - láttam, hogy nem hisz nekem
- Tudom nem léteznek a vérfarkasok, sem vámpírok és az ükapáid sem kötöttek szerződést. Ugye?
- Honnan tudsz te ennyit? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Én félig vámpír vagyok.
- Hogy micsoda? Akkor te…te…te Bella lánya vagy?
Angi(L) barátnőm megkért, hogy Nessie és Alice szemszögéből írjam a következő fejezetet(: Ennyit elárulok, a többit én sem tudom még(: Remélem tetszett(: Puszi Valöriee(:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)