2. fejezet

Edward jelent meg velem szemben.

-Sajnálom szerelmem nem sejtettem, hogy bajba kerülsz. Tudtam, hogy lesz elég önurlamad, de arra nem számítottam, hogy el akarnak rabolni.

- Semmi baj...mit ne mondja a pasas nem fog többet megjelni...miután kiugrottam nem mert kiszállni utánam.

- Ügyes vagy szívem. Remélem, hogy ez ijesztés ellenére se veszítetted el a hétköznapi álarcot és lesz elég önuralmad. Megijedtem mikor Alice mutatta a látomást, főleg,  hogy ott nem tudtál elmenekülni. Menjünk haza.

- Bella, Bella, gratulálok!- szaladt hozzám Alice.

- Miért ismételgeted a koreai "abc"-t? - nézett értetlenül Edward.

- Az titok- mondtuk egyszerre, majd Edward felszaladt a szobájába, gondolom Alice sugallta neki, hogy hagyjunk magunkra. Úgy gondoltam megkönnyítem a helyzetét.

- Úristen már ilyen későre jár? Alice ha jól látom négyszemközt szeretnél velem beszélni. Eljönnél velem Renesméért?

-Persze, hugi persze!

Az autópályán még mindig csend honolt köztünk. Gondolom félt, hogy Edward még kihallja a gondolatait, de nem bírta sokáig.

- Bella, mennyire szeretsz te engem?- kérdezte szomorúan...egyetlenegyszer volt ilyen a hangulata mikor nem akartam, hogy ő csinálja az esküvőnket. És a legnagyobb baj az volt, hogy nem tudtam miért szomorú.

- Nagyon szeretlek Alice te vagy a legjobb barátnőm, de mégis ez milyen kérdés?

- Nem vagy teljesen őszinte, valamit titkolsz előlem...

- De én nem titkolok semmit!

- Akkor ezt minek mondanád? Valahogy megúsztad a taxis elrablást. TE honnan tudtad, hogy mit akar mikor ki se mondta? 

- Alice komolyan nem tudom csak hallottam miket gondolt, nem nagy ügy.

- Mi az, hogy nem nagy ügy? Te olvastál a pasas gondolataiban! Ezt el kell mondani Carlislenak. 

- De Alice nem hallom senki gondolatait.

- Akkor ez egyre furcsább. Na siess mert Nessie már vár.

- Nem jönnél be velem? Tudom gyerekes de félek, hogy nincs elég önuralmam-

- Nyugi Bella nem lepődnék meg ha végül orvos lennél Carlisle melett. De bemegyek, mert kiváncsi vagyok milyenek a tanárok.

Nessie mosolyogva lépett ki az iskola kapuján. Az autóban nem szólt semmit csak hozzánk ért és megmutatta képekben milyen élményei voltak a 4. évfolyam első napján.

- Ez eléggé jó iskolának tűnik. Nem néztek idősebbnek mint amennyinek lenned kellene  ebben a tanévben? Hány évesek is? - kérdezte Alice.

- 10 körül vannak- mondta Nessie. Kicsit szomorúan.

- Mi a baj? - kérdeztük egyszerre.

- Más vagyok mint ők, a régi suliban nem volt gond de ma az egyik fiú rám ijesztett.  Ami valójában hihetetlen hisz vámpírokkal élek. Félig vámpír vagyok és Jacob a lelki társam aki történetesen vérfarkas....

- De mivel?

- Várjatok picit épp közeledik.

- Carlie létszíves várj egy pillanatra.

- Carlie?- néztem a lányomra, hisz ezt a nevet sosem használta.

"Milyen jól néznek ki mindhárman"

- Mond csak!- mosolygott Nessie.

- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy légy óvatos. Már most vannak olyanok akik féltékenyek. Azt ajánlom légy óvatos, hacsak nincs valami rejtegetett halálos fegyvered.

Halálos fegyver, ha tudná a fiú, hogy mennyire beletrafált.

- Köszönöm, hogy szóltál. Hogy is hívnak? Elnézést ma sok nevet kellett megjegyeznem - nem  mintha ez gondot jelentene nekünk.

-Victor Hale vagyok. - Hale? Alicet is sokkolta a név.

"Miért néznek így rám? Komolyan mintha valami szörnyet látnának"

-Na örvendek Victor! Holnap találkozunk.

- Bella mi a baj? - szólongatott Alice.

"Van valami az aranyszemükben...Carlie valamit titkol, meg kell tudnom..."

- Bella, Bella - rázogatott.

- Tessék? Szóltatok?

- Igen... folyamatosan.

- Sajnálom de lekötöttek a gondolatai.

- Hogy micsoda?- kérdezte Nessie.

- Ez egyre gyakoribb Bella. Menjünk Carlislenek tudnia kell róla.

Mindhármunkat nyugtalanított ez a bizonyos Victor Hale.

- Carlisle most indult haza a kórházból.

- Anya, ez a srác le akar minket buktatni?

- Nem tud mivel kicsim. De meg akarja tudni mit tidkolsz.

- Nem kellene  tovább állnunk?

- Nessie, az lenne a legfeltűnőbb dolog.

- Akkor az lesz a legjobb, ha kerülöm. Nehogy kiderüljön a titok.

Alice úgy vezetett mint akit üldöznek. Csoda, hogy senki sem értesítette a rendőröket.

- Carlisle beszélnünk kellene - ezzel kezdte Alice.

- Szerintem ezt mindenkinek tudnia kellene, hátha elhatalmasodik a dolog- mondtam.

-  Esme, Rosalie, Edwars, Emmett, Jasper gyertek ti is!

- Na mondjátok! Melyik tanárt ölte meg Bella?

- Emmett fogd be!- torkolta  le Rose.

- Szerintem  bajban vagyunk. - kezdtem bele

- De miért ? Mi történt?- szakított félbe Rosaile.

- Ha mindenki félbe fogja szakítani sose tudjátok meg...

- Alice hagyd csak. Majd megmutatom én, mindenki érjen hozzám- mondta Nessie.

Kis idő múlva mindenki meglepetten pislogott.

- De ez a fiú honnan tudja, hogy titkolunk valamit? Legközelebb odamegyek és kihallgatom a gondolatait.

- Ezzel most nem kell foglalkoznod- mondta Alice-

- Hogy Bella olvasta a gondolatait? Alice ez komoly? De csak az övét? A taxisét is? Akkor ezért tudott elmenekülni.

- Edward esetleg ha nem csak Alice gondolataira válaszolnál, nagyon megköszönnénk - nyilatkozta Jasper. Gondolom nagyon sok pánikot, félelmet, dühöt és erőszakot érzett és zavarta....na hát igen megértem.

- Bella ma  2 ember gondolatában is olvasott- mondta Edward.

- Na ne 1 gondolatolvasónk már van, így sincs magánéletünk ez nem lehet - bosszankodott Rosalie.

- Nyugi Rose itt senki gondolatait nem hallom.

- Egyenlőre... - Rosalie hangulata nem változott.

- Rose, ő nem tehet semmiről ne neheztelj rá- mondta Jazz.

- Félre ne értsetek, nem neheztelek, de ez sok...de beletörődöm. Bella majd szólj milyen hatótávolságú az új szerzeményed.- mosolygott Rose.

- Carlisle nincs valami ötleted mi történhetett? - kérdezte Esme.

- Nem, nincs semmi édesem. Bella amúgy is kivételes teremtés Nessievel együtt.

- Bonyodalom. Bella és Edward el kell tűnnünk.

- Miért? - kérdezte minden Cullen, természetesen Edwardon kívűl.

- Charlie erre tart, hogy meglátogassa Carlislet.

- De apu Jacobbal van, hogy láthatod?

- Jake azt mondta ő most nem jön.

- Értem. De hova? Az erdőbe jó lenne? - kérdeztem.

- Nem, az autópályánál vannak... fussatok az emeletra- mondták.

- Ne felejsétek el mi hárman Olaszországban vagyunk.

- Oké, oké -mondta Carlisle és már szaladt is ajtót nyitni.

- Na ez szép még gondolatolvasó lett az én kis szerelmem.

- De nem hallom mindeki gondolatait.

- Na akkor ugrás bemegyünk a városba szétnézni van-e még olyan ember akiben olvasol.

- Köszi, hogy engem is hívtok- fújtatta durcás hangon Alice.

- Persze Alice gyere már! Ez egyértelmű - mondtam.

Valami volt az erdőben éreztem, de nem csak a szagát hanem a gondolatait is...ismerős volt a hang...

- Menjünk a másik irányba- mondtam kétségbeesetten.

- Édesem ez csak egy ember és...

- Edward ez Victor...érzem, hogy ideges Nessiet keresi  de nem találja a házat.

- Mit csinálsz? - kérdezték.

- Az most nem fontos, a lényeg, hogy meg kell védenünk Nessiet. Nem mehetünk a városba ma... Menjünk arra mintha sétálnánk.

- Ez jó ötlet.- ugrált Victor irányába Alice.

- Legyünk óvasak. Ja, és  Bella próbálj majd ne a gondolataira válaszolni. Eleinte nekem is nehéz volt.

- Majd próbálkozom. - mosolyogtam.

- Bella! Milyen kellemes meglepetés- mondta Victor.

- Te honnan tudod a nevem?

- A kocsiban mondta ő - mutatott Alice felé.

- Én Edward vagyok ő pedig a hugom Alice. Örülök, hogy megismerhetlek- nyújtott kezet Edward.

- Victor Hale vagyok- Edward a név hallatán lefagyott.

"Mi olyan furcsa a nevemben, hogy ezek az aranyszeműek lefagynak tőle? "

- Semmi probléma nincs ugye, hogy itt kószálsz ilyen fiatalon az erdő közepén? - játszottam az aggodalmas szülőt- szólni kellene a szüleidnek.

" Ha te az én szüleimmel beszél...na azt én megnézném. Egy vámpírcsaláddal beszélgetni, na én arra befizetek, hogy egyikőtök sem élné túl már csak a vörös szemük láttán sem."

- Bella, az apád most indul haza, vissza kellene mennünk a házba - mondhatni utasított Edward.

- Én is mehetnék? Szeretném jobban megismerni Carliet.

- Nem tartom ezt most lehetségesnek hiszen a ma estét Forksban tölti. Csak reggel jön haza, de talán majd legközelebb- mondta Edward.

- Hát akkor viszlát! - köszönt el Victor.