Rendszeres olvasók

2010. július 18., vasárnap

6. fejezet

Na meghoztam a frisst;) nem kis komplikációval....a netem még mindig nincs meg...így nemtudtam, hogy mikor tudom felrakni ezt a fejezetet(: Remélem tetszeni fog nektek, ez a fejezet még mindig kicsit Jasper központú a múltkori beszélgetésük még folytatódik(: Utána jön egy kis fordulat....de ennél többet nem árulok el(: Ja és  Rami most megpróbáltam egy kicsit jobban széttagolni, remélem mostmár nem fogok fejtörést okozni [ezzel ;) ]
Remélem elnyeri majd a bizalmatok és vissza fogtok még térni (: Na nem húzom az időt, hisz nem azért vagytok itt, hogy a rizsázásom hallgassátok Hát jó olvasást! Puszi Valöriee

---------------------------------------------

Kis idő eltelt míg drága bátyám ki tudott mondani egy értelmes mondatot.

- Bella te engem akartál hívni?! Miattam mentünk el…de ez még hagyján. Bella te kész őrült vagy én meg akartalak ölni! Edwardnak igaza van te menthetetlen vagy. - nem tudtam kivenni milyen hangulata van.

- De tudtam, hogy nem te akartad ezt tenni, hanem a vámpír és aznap senki sem vett levegőt Carlislen kívül.

- Az most mindegy. Mindenki ki tudott jönni balhé nélkül csak én nem. És lehetetlen mert nem tudtam lenyugtatni magam - most minden gondolkodás nélkül láttam, hogy szomorú.

- Jazz nem számít. És ha akkor visszahívlak akkor nem ugrom le a szikláról és akkor mi nem beszélgetnénk itt- kisebb szünetet tartottam. Mert hirtelen beleborzongtam a gondolatba, hogy mi lett volna ha Edward soha nem jött volna vissza. - Amúgy te tényleg vérbeli Cullen vagy le se tagadhatnád.

- Ezt meg hogy értsem? - nevetett. Gondolom éérezte, hogy a szomorú beszélgetésnek vége.

- A folyamatos önmarcangolás- forgattam a szemeim- magad hibáztatod mert megtámadtál „majdnem”, közben én voltam a hibás mert nem figyeltem oda a madzagra.

- Nicsak ki beszél Mrs Cullen- nevetett.

De most miért? Én nem hibáztattam magam, hanem csak… hibáztattam magam. Jó igazam van, én vagyok a hibás de nem tök mindegy most már? Dehogynem, hisz most minden rendben és örökké így is lesz. Arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telefonom.

- SMS Alicetől. - mondtam Jaspernek.

- Biztos látta, hogy eldöntöttem valamit…de miért neked írt akkor? - húzta fel a szemöldökét.

- Csak nem azt döntötted el, hogy valahogy bepótoljuk? - nevettem- Mert ha igen akkor azért mert eldöntöttem, hogy mindenképp elfogadom a „pótlási ajánlatod”. - mutattam macskakörmöt.

- Akkor tuti ezért, de amúgy miért gondolkozunk? Egyszerűbb lenne elolvasni az SMS-t nem?

- Ajj bátyus, tudod az úgy túl egyszerű lenne- nevettem.

„Jajj Bella úgy örülök nektek, de aztán 2 hét múlva kérem vissza a férjem…Ja Mariet elintéztük Victorral együtt. Majd jelentkezünk. BFF( értsd:Best Friends Forever- legjobb barátok mindörökké) Alice”

- Hova is megyünk 2 hétig? - néztem fel az sms-ről és nevettem.

- Amint láttad még nem döntöttem el mert akkor Alice már a shoppingkörútról írt volna- nevetett. Sose láttam még ilyennek, viszont Alicel kapcsolatban teljesen igaza van.

- Ez az első nagy beszélgetésünk és rögtön is tűnnünk 2 hétre ez tetszik.

- Ez a 2 hét kevés bepótolni mindent, de kezdetnek jó - ölelt meg

- Na merre induljunk? - néztem körbe.

- Szerintem menjünk Jacksonville felé - ölelt meg újra- Remélem tudod, hogy az ölelésem felét a te érzéseid diktálják - nevetett.

- Hoppá akkor picit visszafogom magam, mert vadászni szeretnék út közben. És mit ne mondjak nem jönne ki jól ha egy nagy oroszlánt ölelgetnél szeretetből- ahogy elképzeltem nem bírtam ki nevetés nélkül.

- Semmi baj. Úgyis jól jönne otthon 1 kis háziállat.

- Háziállat mint oroszlán? Jazz Nessie mellé?- megijedtem.

- Bella nyugi az oroszlánok kis kezes bárányok a vámpíroknak…

- Hát te tudod de ne lepődj meg ha állatkínzásért lecsuknak téged és Alicet.

- Ezt hogy érted?- húzta fel a szemöldökét.

- Szerinted Alice nem öltöztetné ki az oroszlánt milliószor. Még ha nem is sétáltatná mint egy kiskutyát, bááár nála ez sem lenne akadály.

- Igaz. Tényleg igazad van, de ettől függetlenül elfogadnék egyet szülinapomra… - villantotta ki a fogát.

- Ezt vegyem célzásnak?- de már mindegy is volt elhatároztam venni fogok egyet neki. - Már megint egy sms. Ez most Edwardtól, na mit akarhat?- meglepődtem.

- Ezt inkább nem olvasnám- kacsintott.

„ Bella te őrült vagy Nessiere is gondolj és legfőképp szegény oroszlánra…Szeretlek
”

Na igen gondolhattam volna....Alice és a képessége....

- Semmi különöset nem ír. Csak, hogy szeret. Megyünk tovább?- kérdeztem.

- Arra érzek egy csapat orángutánt, az biztos illek hozzád - nevetett.

- Ezt most megkapod- rávetettem magam és elkezdtem csikizni. Mondjuk nem voltam benne biztos, hogy csikis…de én is az vagyok vámpírként is .

- Vagy te…mi az hugi nem tetszik, hogy fordult a kocka?

- Hogy ezt miért nem akkor játszottuk mikor még újszülött voltam. - nevettem mert még mindig csikizett és nagy sajnálatomra nem emberi tempóban szóval nem tudtam legyőzni.

- Nem volt elég, hogy Emmettet legyőzted?

- Sosem felejtem el az arckifejezését a győzelmem után.

- Ő olyan mint egy nagyon nagy gyerek.

Napokkal később.
- Várj Alice most írt sms-t - mondta Jazz

- Na és mit írt?

- Hogy a két hetet majd később bepótoljuk. Mert a Volturi rájött, hogy tudjuk mit akarnak.

- Hány napot is pótolunk?

- Kettőt. - nevetett- Pedig azt hittem még van legalább 1 hetünk.

- Máskor is csinálunk akkor majd ilyet - ez a hangnem nagyon hasonlított ahhoz a beszélgetéshez, amikor Charlienak megmondtam elköltözöm Alaszkába.

- Butus- nevetett - Persze- majd megölelt és siettünk is haza.

- A vadászatot ne felejtsd el bátyó fekete a szemed, mint a drága feleségednek, ha nem megyek vele shoppingolni.

- Akkor jobb lesz ha vadászunk. De ne az én imádnivaló hiperaktív feleségemmel példáz folyamatosan. Tudod ő mindig mindent lát- nevetett.

- Kivéve ha az utolsó sms óta teljes pajzs van rajtunk.

- Na akkor jobb ha félsz még a végén azt hiszi elrabolsz.

- Nem léptük túl a 2 hetet szóval egy szavuk sem lehet - mosolyogtam.

- Drága jó férjed nem így gondolja- kacsintott.

- Ezt te honnan veszed?

- Innen- és megfogta valaki a derekam. Na igen én és a reflexeim nem kellett sok, hogy megtámadjam. - Hé szívem nyugi nem megölni készüllek. - Istenem Edward már megint előhozta Victoria emlékét.

- Ez lehetetlen - morgott föl Jasper.

- Vic…Vic…Victoria- hiszen ő már halott áááá….Gyorsan kikapcsoltam a pajzsom, hogy Alice lássa, hogy mi van itt.

- Mi az Bellácska beláttad, hogy emberként kevés vagy?- nevetett Victoria

- Ne merészeld- mondta Edward, ő is morgott.

Hirtelen elöntött a düh, mint még soha. Nem tudtam uralkodni magamon. Vagyis nem, hogy nem tudtam, eszembe se volt uralkodni magamon. Meg akartam ölni.

- Edward Bella támadni készül - mondta Jazz. De már késő volt senki sem tudott megállítani. Egy óriási morgás tört fel belőlem. És nekiugrottam. „ Mi az Bellácska beláttad, hogy emberként kevés vagy?” zengett a fülembe ez a mondat. Na most megmutatom, neked, hogy mennyire vagyok kevés… Azt vettem észre mikor ráugrottam hirtelen felszívódott. Ekkor esett le én idéztem meg.

- Bella legközelebb fogd vissza magad - morgott Jazz. Majd nyugodtan folytatta - Sajnálom a hangnemet, Emmettnek intenzív érzelmei vannak.

- Mit jelent ez?

- Ez egy fogadás elvesztését, tudod Bella te már 2-szor győzted le- nevetett Ed.

- De én nem is fogadtam vele - néztem értetlenül.

- Félreértettél te a fogadás alanya voltál.

- Micsoda?

- Emmett azt hitte, hogy mikor meglátod Victoriát, nem mersz majd vele rögtön szembeszállni. De én tudtam, hogy meg is ölnéd…Persze ha lehetséges lenne. De most minden viccet félretéve legközelebb vigyázz kit idézel meg.

- Nem szándékos volt. Hoppá Emmett nem vetted észre, hogy már nem az a törékeny Bella vagyok. A szkanderozás után pedig tudnod kellene. - nevettem.

- Kis törpilla jól vigyázz! Hallom mit mondasz, csak később nehogy megbánd- nevetett.

Észre se vettem, hogy Alicenek látomása van.

- Srácok mindenki figyeljen rám! Aro, Marcus, Caius, Jane, Felix, Alec, Demetri és kevésbé ismert őrök is velük jönnek.

- Alice ők akkor nem békés szándékkal jöttek. Nem szökünk el? Nessiere is gondolni kell.

- Bella elég, ha a pajzsod kilököd és mindannyiunkat védesz, így sem Jane sem Alec képessége nem fog hatni.

- Nessienek nem lenne jobb Forksban? Vagyis La pushban?

- Bella nyugodj meg. Ha Nessie külön lenne akkor az élete veszélybe kerülne- mondta a hercegem.

- Meg lehetetlen is lenne. Nemsokára itt vannak.

- Mégis mennyi időnk van? - kérdeztem.

- Változó külön-külön jönnek, hogy ne tudjunk semerre menekülni.

- Alice, kérlek valahogy tud meg miért jönnek.

- Bella ez nem lesz egyszerű nem lehet csak úgy megidézni egy választ. - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Alice te egy zseni vagy- kezdett összeállni a terv a fejemben. Aro nem akart megölni Olaszországban sem és Caius sem szólt semmit…Kettőjüket megidézem persze nem hagyom, hogy hozzánk érjen…tehát mi nagyon meglepődünk.

- Bella ez nagyon veszélyes…egyszerre kettőt nem lehet. Azzal nagyobb erejük lenne- mondta Edward.

- Valaki beavatna minket is? - kérdezte apánk. - Már megszoktuk, hogy Alice és Edward hang nélkül beszélgetnek, de hogy te is Bella ez már nem túl igazságos.

- Nyugi Carlisle én se tudom ők mit látnak. - nevettem.

- De Bella még most sem jutottunk előrébb az ötleteddel, és így elég nehéz lesz megcsinálni. - nevetett Jazz

- Mi az Jazz csak nem Alice érzelmei alatt állsz? - kérdeztem.

- Tévedsz. - sokat mondó mosoly- most neked van ilyen kitörően jókedved. Viszont fogd vissza magad hugi, kérlek!

- Sajnálom lenyugszom kevésbé leszek ilyen nikkelbolha.

- Bella engem nem az zavar, hogy boldog vagy, hanem, hogy én…

- Bella kérlek fogd vissza a hormonjaid…- mondta Alice és Ed.

- Hupsz…pedig semmi se volt, csak Edward szája csillog és gyönyörű…- mondtam.

- Bellaa ezzel nem segítesz, ha nem akarod, hogy leteperjem a drága jó férjed! Fogd vissza magad létszi.

- Sajnálom, visszafogom magam…Alice a szemed fekete nem kellene elmenned vadászni?

- Dehogynem… viszont Alice vadászat közben nem akar a Volturival összefutni…

- Azt mondta még van egy kis időnk…

- Szagold bele a levegőbe és rájössz mennyi időnk van.

- 2 perc gyalog…- megijedtem. Eddig 2 találkozás alatt 2 alkalommal akartak megölni valakit. Ők nem szoktak 2 esélyt sem adni nem, hogy 3-at. A biztonság kedvéért bekapcsolom a pajzsom.

2010. július 16., péntek

5. fejezet

Hát az előző fejezetnél nem érkezett senkitől sem megjegyzés, hogy ez most azért történt mert nem tetszett senkinek esetleg nem tévedt ide senki, vagy csak nem volt kedve írni ezt nem tudom...ezért úgy döntöttem, hogy felteszem a következő fejezetet hátha akkor kiderül a titok nyitja;)


- Tudod Edwardnak nem volt valójában semmilyen gyerekkora…és tudtam, hogy nem lehet itt vége az életének még csak tinédzser volt nem volt barátnője sőt még barátai sem.
- Ezt értem, de Edward szeret téged és sokkal másképp alakult volna az elmúlt 100 éve…
- Látod? Pont ez a lényeg… Bella ha én életben maradok Edwarddal nem hiszem, hogy a Cullenékkel maradtunk volna. Nem lenne ilyen ember. Nem lenne iskolázott legfőképp NEM- nagyon kiemelte ezt a szót- ismert volna meg téged és nem lenne egy gyönyörű kisunokám- puszilt meg közben.
- De lett volna neki egy sokkal fontosabb, mint én TE…nem szeret a múltjáról beszélni…és nem is kérdeztem róla mert tudom, hogy nem tette magát túl rajta.
- Hát mostantól bármire is kíváncsi vagy ezzel kapcsolatban tudod mit kell tenned – kacsintott
- Nem baj, ha kérdéseket zúdítok rád?
- Természetesen nem. Légy velem olyan mintha Esmével beszélgetnél.
- Azt mondtad csak azok gondolatait hallom, akik veszélyesek számunkra.
- Jól vág az eszed. Igen Marienek nem az a képessége amire ti gondoltok. De nem csak ha veszélyes rád az illető…vészhelyzetben is hallasz dolgokat…
- Kérlek mond el, ne húzd az időt a családom vagyis a családunk veszélyben van…
- Bella nagyon figyelj rám. Marie befolyásolni tudja az emlékeinket és ezáltal az Edwardhoz eljuttatott gondolatokat is.. – hadarta
- De hogyan?
- Most nincs idő több válaszra…kapcsold ki a pajzsod és írd le amit mondok.

Volturi & Marie = szövetség = hazugság

Írtam egyből…majd csak később esett le, hogy mi is a jelentése annak a bizonyos mondatnak-
- Mennem kell. Tudd mostantól bámikor megtalálsz.
- Köszönöm, nagyon sokat segítettél- Edward istenem fel kell hívnom.
- Edward!
- Ezt a sort honnan vetted? Csak nem Jake etette be veled? – mondta kicsit mogorván. Sohasem szokott ilyen lenni.
- Edward nem Jakenek ehhez semmi köze. Kérdezd meg Nessiet kivel szokott esténként beszélgetni, akármilyen hihetetlen én is meg tudtam idézni és ő mondta.
- De Marie azt mondta Jakenél vagy…és a jövőd is eltűnt.
- Hozzá indultam, de nem jutottam el odáig és amúgy is csak barátilag…Alice…na és arra nem lehetett gondolni, hogy a pajzsom miatt van?
- Sajnálom de itthon áll a bál.
- Micsoda? De miért?
- Alice megtudta, hogy Victor Jasper fia…Rosalie és Emmett is összevesztek mert Em megtudta, hogy Rose lefeküdt Royce-al mielőtt megölte.
- Edward ezt a mondatot gondold újra, ez bizonyítja, hogy igazam van. Miután összeállt a kép hívd össze az egész mondom az EGÉSZ családot!!!- kiabáltam.
- Oké, de Alicet nehéz lesz ő valahol feléd van…
- Ezt honnan tudod? És ha Alice nincs ott honnan tudod a sort? Nessie?
- Úgy köszönt el, hogy „ Megkeresem a legjobb barátnőm, ha te úgysem teszel semmit…”  és igen Nessie.
- Akkor ezt bízd csak rám. Viszont sietek akkor. Szeretlek és te vagy az életem sajnálom.
- Én is szeretlek. És nincs semmi baj…minden okkal történt…szét akarják szedni a családot…igazad volt…Hiányzol…közben szaladok én is, hogy összeszedjem a családot.
Tehát mindenki összeveszett mindenkivel. Ez lehetetlen
- Alice, Alice én vagyok az Bella!- kiabáltam.
- Bella, Bella…úgy örülök, hogy látlak- könnyek nélkül zokogott a mondat közben- Jasper hazudott nekem évszázadok óta
- Alice! Nem Jasper nem hazudott neked soha! Marie képessége nem az amit hittünk, hanem, hogy manipulálni tudja a dolgokat.
- Az…az…a ….az a nő…én megölöm- ez nem a pörgős mindig vidám lány volt…most minden emberi eltűnt belőle most csakis vámpír volt
- Figyelj indulnunk kellene, a többiek még nem tudják a helyzetet. Jó lenne sietni mielőtt valami végzetes és visszafordíthatatlan döntést hoznak…- kezdtem bele. Ez megtette a hatását.
- Nee, nem mehet szét a családunk. Siessünk.

Másnap otthon:
- Edward megtaláltad őket? – kérdeztem az ajtón belépve.
- Apa elment tegnap…de még nem jött haza.
- És a többiek? – kérdeztük Alicel
- Rose és Emmett elmentek vadászni- mondta Nessie
- Kibékültek? – kérdeztem hirtelen izgalommal.
- Igen. Apa elmondott nekik mindent Marieről.
- És Jazz hol van?- kezdett aggodalmaskodni Alice.
- Őt nem sikerült megtalálnia – mondta szomorúan Nessie.
- Alice nézd meg Jazz jövőjét- kiabáltam
Alice úgy 10-15 perce csak néz maga elé, de nem lát semmit. Jazz biztos nem tud dönteni hol kellene lennie.
- Ezt nem hiszem el…ez lehetetlen. Jasper gyere vissza hozzám létszíves.
- Alice! Szeretlek! Sajnálom, tényleg nem tudtam Victorról, - szalad Alicehez az említett
- Jasper nem ne sajnáld nincs miről tudnod Marie kitalált mindent. De te, hogy kerültél ide ilyen gyorsan?
- Nem…nem tudom…egyszer csak itt voltam.
- Rosaile, Emmett, Edward, Esme, Carlisle. Ti hogy kerültetek ide?
- Nem tudom csak itt vagyok – mondták egyszerre.
- Bella szívem mesélj el nekik mindent.
- Marieről?
- Nem a képességedről.
- Tudjuk, tudjuk a gondolatolvasás…fogadjunk újabb fejlemény mindenkiben olvasol- nevetett Rose, pedig az első bejelentést ő vette a legdurvábban.
- Nem, nem. Én valahogy megidéztem Elizabethet aki mindig lát mindent és elmondta, hogy mi a képességem, de egyszer félmondatban mintha utalt volna még valami meglepetés képességre.
- Bella mégis ki a franc ez  az  Elizabeth? Legalább jó nő? – nevetett Emmett míg Rose fejen nem vágta – Tudod Cica, hogy csak vicceltem.
- Ajánlom is…szállj le róla… Róla nem beszélhetsz így…- morgás tört fel Edward mellkasából.
- Emmett állj le!- kiabált – kiabált Carlisle. Sose hallottam még kiabálni- Elizabeth Edward édesanyja.
- El…elnézést én nem tudtam- húzta össze magát tényleg látszott rajta, hogy nem bántani akarta…Megint valami poént akart elsütni, de eszében sem volt Edwardot megbántani.
- Bella véletlenül nem te idéztél ide minket?
- Carlisle én csak arra gondoltam, ha Jazz nem lesz itt 1 fél percen belül Alice összeroppan… és ha ez megtörténik akkor a Volturi kívánsága megvalósulna. Nem hagyhatjuk győzni őket.
- Na hát akkor most már tudjuk, hogy működik a képességed, viszont meg kell beszélni mit csináljunk Marievel – mondandója közben pedig a könyha felé mutatott. Minden fontos megbeszélni való a konyhában zajlik mindig.
- Akkor szavazásra bocsátom, hogy Victort szokassuk-e vegetáriánus életmódra- mondtam – Alice?
- Ő nem tehet semmiről, a válaszom igen.
- Jazz?
- Nyugodtak az érzései, igen.
- Edward?
- Nem tartom jó ötletnek.
- Tehát? – kérdeztem vissza bociszemekkel.
- A válaszom nem.
- Emmett?
- Legalább lesz kit legyőznöm- csapta össze a két tenyerét.
- Rose?
- Nem…nem…NEM és NEM…
- Nyugodj meg Cica.
- Köszi Jasper- mondta Rose nyugodtabban.
- Esme?
- Tudjátok, hogy családcentrikus vagyok.
- Carlisle?
- Bella nem tudom, hogy mondjam. A válaszom igen lenne…de Marievel él kitudja mennyi ideje…és nehéz kimondanom de a Volturi ellenünk szánta őket…nem hiába maradhatott életben Victor.
- Tehát az állás 4-3.
- Bella te nem szavaztál – mutatott a tényre Rose, de én nem is akartam- és tudnod kell ha marad Victor lehet, hogy Nessiet is veszélybe sodorja…
- Akkor az állás 4-4. Akkor most inkább Marie legyen a téma …
- Várj Bella!
- Igen Jazz?
- Victort döntsd el, hogy itt szeretnéd-e tartani
- De miért én?
- Mert a Volturi azóta szállt ránk mióta egy és fél vámpírral gyarapodtunk – nevetett Jazz.
- Jó, jó…Szóval Alice?
- Nem
- Jasper?
- Nem
- Edward te gondolom egyáltalán nem. – mondtam
- Pontosan szerelmem.
- Rose?
- Bella ne is kérdez minket, mind nemet mondunk nem kell a formaiasság…tépjük szét- mondta Emmett.
- De hisz Victor anyja…- akadékoskodtam.
- Bella! Victor csak valami nomád gyereke, Victort csak találták… - mondta Elizabeth, aki nem tudom, hogy került ide….
- Bella, ez itt kicsoda? – mutatott Elizabeth felé Jazz.
- Anya… - szaladt oda Edward, olyan volt mint egy kisgyerek. Anyira édes volt.
- Ő a híres Elizabeth Masen?- mosolygott Esme.
- Nagyi –szaladt oda Nessie is.
- Olyan aranyosak így együtt.- csiripelte Alice. – Családi ölelés.
Jazz nem bírta az érzéseket, amit nem csodálok nagy mennyiségű szeretet, hiányérzet és meglepettség.
- Jazz várj meg- kiabáltam utána.
- Persze hugi megvárlak. Legalább a te érzéseid nem visznek a plafonra. – nézett rám mosolyogva. Gondolom a többiek érzései még mindig hatással voltak rá
- Gondolom idegesítő lehet mindig az érzéseink hatása alatt lenni.
- Hát igen…nem könnyű. De én attól szeretlek titeket. Legalább ti tekintettel vagytok rám…Nem úgy mint az emberek…Ők nagyon idegesítőek tudnak lenni.. Főleg te legelső nap
- Micsoda?- lepődtem meg. Maximum szorongást érezhetett.
- Hát először is ember létedre sok érzés kavargott benned. Először is szorongás, félelem, kíváncsiság…
- Hupsz, bocsi. Tudod akkor még nem tudtam- öleltem meg.
- Semmi baj, tényleg nem tudhattad. És amúgy is te mindig mindenkitől megvédtél minket.
- Ez természetes, a családomért mindent.
- Akkor még nem voltunk a családod Bella. Én az első napról beszélek. Amikor Jessica mutatott be minket.
- De én akkor nem mondtam semmit.
- Te butus! Attól az érzelmeid elárultak nekem mindent. Éreztem, hogy Alicet már akkor megkedvelted és természetesen Jesst féltékeny kis pletykás csajnak gondoltad. Főleg mikor Edwardról volt szó- kacsintott.
- Hát igen a bátyád már a legelején levett valahogy a lábamról
- Nekem mondod? Én is elsőkézből tudom. Volt olyan, nem kellett sok, hogy letámadjam Edwardot, hogy menjen oda és csókoljon meg. – vágott hátba testvéri szeretettel
- Akkor ezért is voltál távolságtartó ugye?
- Egyrészt. És sajnálom… Viszont pont erre gondoltam, hogy azt a 1,5 évet teljes mértékben be kell pótolni. – ölelt meg
Sosem ölelt még meg. Rosalieval is hamarabb alakult ki szorosabb kapcsolat mint bvele.
- Örülnék neki. – mosolyogtam- Megkérdezhetem mi volt a másik ok?
- Féltem tőled- egy úgy mondta, mint egy szégyenlős kisfiú. Félt tőlem? Ez nevetséges ő egy vámpír én meg csak egy ügyetlen ember voltam. - Hugi ne légy ilyen értetlen. Te ember voltál én meg vámpír. És domináns illatod van. Én voltam a legújabb vegetáriánus. Nem mellékesen Edward szerelme vagy, még ha az elején nem vallotta be én éreztem. Nem tudtam volna úgy élni, hogy bántottam azt a nőt aki meg tudta „dobogtatni” Edward már jó ideje leállt szívét.
- De Phoenixben sokat voltál velem…a többi alkalomhoz képest.
- Igen. Edward győzködött, hogy nem lesz semmi baj és azt is tudtam erősnek kell lennem főleg, hogy akkor szükséged volt rá, hogy „vénásan” adagoljam a nyugalmat.
- Köszönöm, hogy megnyíltál előttem bátyó- most én öleltem meg- Ha a távolból is de mindig mellettem voltál és segítettél rajtam. Egyetlen egyszer nem voltál itt…és az az időszak durvább volt, mint a Phoenixi napjaink, akkor sokat gondoltam rád. Fel akartalak hívni, de nem mertem. – most tuti én néztem úgy ki mint egy ovis. Úgy néz mint ha valami őrült lennék. – Igen Jazz a szakítás utáni időszakra gondolok- fájt kimondani még így is, hogy évek óta Edward a férjem.
Na ez a mondat után Jasper szeme felakadt és nem tudott szólni semmit. Pedig látszott rajta, hogy sok mondanivalója van vagy kérdése? Ezt nem tudom..
- Be…Be…Bella..te…te...

Kreatív Blogger dj :$



Nagyon meglepődtem:$ Nagyon köszönöm szépen Raminak :$(L)
Teendőim:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magadról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.


Először is nagyon köszönöm annak aki olvassa a blogomat...és óriási nagy köszönet ezen kívül még Raminak aki gondolt rám :$(L)

http://rami-astimegoesby.blogspot.com/   [mégegyszer köszönöm Rami(L) ]

7 dolog rólam:
1. Vámpír mániákus vagyok...minden vámpíros dolog jöhet. Azokat akiket meg fogok most „ajándékozni” ők is valamilyen szinten említik a vámpírokat:$
2. Szeretek történeteket írni, mert valamilyen szinten kiadom a saját gondolataim.
3. Kis önbizalmam írás terén, mert még kezdő vagyok. Így nagyon meglepődtem a díj miatt.
4. Nem tudok mindenféle zenére írni, mert akkor nem tudok teljesen elkalandozni. Sőt eddig csak egyetlen zenére írok folyamatosan, nem lehet megunni. Megnyugtat.
5. Sose voltam fanatikus annyira, hogy az minden pillanatomban eszembe jusson azt gondoltam beteges, de amióta történeteket írok, valahogy mindig eszembe jut hogy valami szituációból milyen jó kis történet jöhetne ki.
6. Ha írok vagy olvasok eltűnik az időérzékem, sőt nem létezik nekem olyankor semmi.
7. Sokat beszélek, vagyis ez esetben írok.:$

Akik megkapják tőlem a díjat:

http://arnyjaro.blogspot.com/ [mert nagyon sokféle meglepetéssel teli történetet ír. Ha egy fejezetet elolvasol azt gondolod na igen ez nagyon jó de a következővel nem fogja tudni felülmúlni...gondolod te. De nagyon tévedsz;) ]

http://nikcimaci.blogspot.com/  [mert, ha az egyik fejezete nem ad nekem ihletet, most nem kaptam volna meg ezt a díjat, hiszen nem írnék. Igaz már van neki ilyen díja, de nagyon jól ír így szerintem megérdemli;)]


http://truelove-igazszerelem.blogspot.com  [Mert ő nagyon nagy szívrohamot hozz rám....Tanya és Edward...Edward és Tanya...] 

http://twilightsaga-fanfictions.blogspot.com/ [Mert megfogott a története ;) ]

http://kleratwfic.blogspot.com/  [Mert itt sokkal másabb a történet alapja és mégis valami ugyanolyat hozott ki kicsit megfűszerezve ;) ]

http://az-en-hibam-oja-shio.blogspot.com/  [Mert Bella az egész örökkévalóságig vállalja a szenvedést a Volturiban, hogy a családja túlélje. Megfogott és örülök, hogy Demetri kapott nagy szerepet. ]


http://alicefanfictions.blogspot.com [Mert a Volturi igaz itt se a jóság példaképe attól Alecet és Janet sokkal jobban megismerhetjük ;) ]

2010. július 9., péntek

4. fejezet

Remélem tetszik. Kicsit bonyolultnak és kuszának tűnhet...de ígérem minden szálat kibogozok majd:) Üdvözlettel Valöriee

- Anya végeztünk- jött be mosolyogva Victor, Nessie mellett.
- Marie elmesélné miért kellene tudnom a történetét?
- Jasper ezt majd később elmesélem, viszont már nagyon szeretném megtudni...hogy milyen az életmódotok.
- Carlisle elmesélnéd neki, mert Bellának is vadásznia kell velem együtt. Tudod Bella jobb ha nem játszik.. Főleg, hogy Alice egész napos shoppingolást tervez és nem ide a környékre- nézte Edward hogy reagálok
- Edward fogd be a szádat – bökte oldalba Alice.
- Jó menjünk- mondtam.
- Mi volt ez a Jasper majd elmeséli? –kérdeztem miközben sétáltunk.
- Hát ennek a Marienek is van egy különleges képessége és nem akarom hamarabb elárulni a titkot – mosolygott
- Na de én mint Mrs Cullen, kaphatnék egy kis előnyt – kacsintottam.
- Tudod Esme, Rosalie is Mrs Cullenek- vágott vissza.
- Jó de én a te feleséged vagyok..- kontráztam.
- Őszintén szerelmem, nem tudok semmit.
- Tényleg nem tudod, hogy miért tüntek el a gondolatai? Vagy csak nekem?!
- Bells nem tudom, nekem még mindig tisztán hallhatóak.

(Vadászat után)
- Tényleg mit gondol a vega életmódról?- kérdeztem
- Ami azt illeti tetszik neki a dolog, de szeretne beszélni a legújabb vámpírunkkal
- Aki nevezetesen én vagyok.
- Mi az csak nem furdalja az oldalad a kíváncsiság- nevetett Edward és felkapott az ölébe úgy léptünk be a házba.
- Úgy tudom beszélni akartál velem fordultam Mariehez.
- Igen. Lehetne néhány kérdésem?
- Persze – mosolyogtam miközben mindenki engem nézett ha képes lennék most tuti, hogy rákvörösre pirulnék.
- Milyen volt mikor megtudtad, hogy egy vámpírral jársz?
- Hát igazából én hamarabb tudtam, hogy vámpír mielőtt összejöttünk. De ezt neked tudnod kellene hisz Victor apja és te se lehetettek sokkal másabb szituban.
- Hát igen. Nehéz volt átállnod erre az életmódra?
- Én a másik „normális” életmódot nem tapasztaltam.
- Sosem volt még egy kicsi baleset sem az a sok év alatt?
- Még csak 4 éve vagyok vámpír.
- Ja, tényleg még csak most indult el a Cullenék legendája.
- Na igen a Volturi sose volt megbocsájtó – mondta Alice
- Nem borzolom tovább a kedélyeket- mondta Marie
- Miért kellene nekem tudnom Victor történetét? – kérdezte Jazz
- Edward már tudja – kacsintott Marie
- Hékás mi sem akarunk kimaradni – hahotázott Emmett.
- Nekem is van egy képességem.
- De mi? – Emmett, Alise és Jasper szakították félbe.
- Hallgassuk végig – csendesítette le őket Edward.
- Ha valakihez hozzáérek megtudom milyen a múltja…még azokat a részeket is amikre ti nem emlékeztek.
- Ez totál Alice ellentéte – mondtam.
- Végül is igen, de az ő látomásai képlékenyek. - magyarázta Edward
- Az enyémek már nem változnak, ez a múlt.
- Ez érdekes.
- Bella, könnyebb lenne, ha láthatnám a múltad. Szabad?
- Természetesen – nyújtottam is a kezem közbe pedig leültem mellé a kanapéra.
- Felettébb különös – ámuldozott Marie.
- Bella a pajzsod kapcsold ki – mondta Edward
- Mi történik? – kérdezték Alicet a többiek mert Edward teljesen elbambult vagy mondjam úgy inkább, hogy ráfagyott az emlékeimre. Bár tudnám mit lát.
- Khm…Edward mit látsz???!!!- kiabált Alice Edward viszont csak felemelte a mutatóujját ami annyit jelentett, hogy pill. Én is meg akartam szólalni de nem találtam a szám, a kezem semmit mintha nem lennék ura a testemnek.
- Bella jövője eltűnt- aggodalmaskodott Alice- viszont Edward egy perc múlva magához tér.
- Most már tényleg nagyon kíváncsi lettem.
- Nyugi Jasper…és 3…2…1…Na mesélj Edward mit láttál?
- Én…én…én hát nem tudom mire véljem…Marie ez nem csak egy illúzió? Ez a színtiszta igazság?!
- Igen, Edward 100%-os igazság
- Carlisle én jártam egy Anne nevű lánnyal?
- Nem tudok senkiről. Miért?
- Én lettem majdnem Bella apja…de lehet, hogy mégis.
- Micsoda? De hogy? Bella nem szerette a vért, „béna” volt, komolyan egy félvér se ilyen balszerencsés nézd csak meg Nessiet. És ha apja-lánya lennétek akkor Nessie nem lehetne egészsé…
- Emmett fogd be egy kicsit 5…4…3…2…1…Bella jól vagy? –csitította Alice
- Igen de nem tudtam irányítani a testem.
- Akkor ezért tűnt el a jövőd. – okoskodta ki Alice
- Ilyenkor megszűnik létezni – gondolom Marie gondolatát tolmácsolta Edward
- Na Edward mitől döbbentél le? – kérdeztem félve…remélem nem a szakításunk utáni hónapjaimat látta.
- Bella emlékszel Renée barátnőjére Annere?
- Azt hiszem, hogy amikor Londonban voltunk téli szünetekben akkor nála voltunk. De ez miért fontos?
- Én jártam az akkor 17 éves Annevel
- Igen és? – nem értettem a lényeget.
- Bella, nem tudom , hogy ….hogy mondjam el…
- Edward lény őszinte.
- Renée megcsalta Charliet…
- De…nem az nem lehet, hogy, mikor, kivel? DE én nem is tudtam róla, hogy lehet az én emlékem?
- Bella…lehet, hogy…hogy…hát…szólval…ööö
- Edward nyögd már ki létszíves.
- Én ezelőtt 24 évvel ezelőtt lefeküdtem Anne barátnőjével, hogy féltékennyé tegyen a férjét…
- De? Mi? Hogy? Nekem azt mondtad, hogy nem feküdtél le senkivel….Hazudtál nekem…
- Bella én erre nem emlékszem… egyáltalán… ez nem lehet…tudod én már akkor is vámpír voltam mindenre emlékszem az elmúlt 100 évből. Édesem ezt én sem értem- közeledett felém de én reflexből ellöktem és elszaladtam a házból.
Nem hiszem ez lehetetlen... Ajj Alice… tényleg ki kell eresztenem a pajzsom, hogy ne tudja, hova megyek- Csak szaladtam és csak szaladtam…nem tudtam hova menjek mindenről Edward jutott az eszembe. Hirtelen beugrott, hogy a telefonon szerencsére elhoztam. Jake…rá van szükségem..
- Szia Jake! Itt Bella. Forksban vagy?
- Szia Bells! Baj van? La pushban vagyok…- mondta
- Nem jönnél ki a határon túlra úgy hajnaltájban? Mert gondolom Sam nem örülne, ha átlépném a határt.
- Bella, persze kimegyek
- Köszönöm Jake. Ja és mi nem beszéltünk oké?
- Bella baj van?
- Majd elmesélem…egyszer. Szia Jake- majd le is raktam a telefont. Miért hajtogatta a nevem? Mindegy is van nagyobb gondom is…
Lehet, hogy nem ez életem legjobb döntése, hogy pont Forksba menekülök. De csak Jake van aki tudja mi vagyok. Mégse látogathatom meg Angelát, hogy vámpír vagyok és lehet, hogy Edward az apám. Vadásznom kell, hogy ne történhessen semmi baj. Olympiánál voltam mikor két nagy oroszlánt láttam meg…közeledtek felém. Úristen már képzelődöm is…az oroszlánok is félnek tőlem…de ők közelednek…
- Isabella Swan!- na mondom ez már beteges
- Nagyi? – kérdeztem meghökkenve.
- Igen kicsim én vagyok
- De te, hogy kerülsz ide? – értetlenkedtem továbbra is
- Te idéztél meg minket- mosolygott a másik.
- Elnézést…de ön kicsoda?
- Én Edward anyukája vagyok- mosolygott.
- Te…te…tessék? Istenem úgy sajnálom
- Semmi baj, nem tudhattad, kivéve….ha veszélyesek lennénk rád és emiatt olvasnál a gondolataimban- mosolygott.
Milyen szép nő…nem csoda, hogy Edward is tökéletes…
- Mit mondott?!
- Tegeződjünk Bella- mosolyodott el újra- jól hallottad, csak azok gondolatait hallod akik gonoszak vagy….vészhelyzetben másokét is…
- De Marie sem gonosz…-vagy mégis már nem tudom.
- Te el tudod képzelni Renéet, hogy megcsalja apádat? Vagy hogy Edward hazudna? Ne légy butus.
- De Edward is elhitte.
- Tudod milyen önfejű…a részletek nem mindig érdeklik…olyan mint az apja…
- Lehet néhány kérdésem? – ha tudnék pirulni na…hát akkor vörös lennék az tuti. Közben leültünk a fűben.
- Hogy idéztelek meg? Mert nagyi még érthető…
- Arra gondoltál, hogy kell valaki aki ismer titeket teljes mértékben és nem elfogult…így megjelentünk mi.
- Ti mindig mindent láttok? – ez sokkolt.
- Igen…nyugi semmi privát- nevette el magát
- Azt mondta…vagyis mondtad, hogy arra gondoltam, hogy szükségem van valakire…eddig oké. De ti a gondolataim is halljátok?
- Nem de azt tudom, hogy működik a képességed. - kacsintott.
- Most is látod Edwardot? – kérdeztem majd lehajtott fejjel vártam a választ
- Igen, gondolom szeretnéd tutni mi történik otthon. Edward nagyon ideges. Alice folyamatosan a jövődet figyeli és Jazz hát ő vénásan adagolja a nyugalmat az egész családnak… egyedül Nessie nem ideges.
- De hogy-hogy? Nem hiányzom neki? – sírva fakadtam könnyek nélkül.
- Kicsim, ne gondolj mindig a legrosszabbra . Nessievel mindig ott vagyok.
- De hát hogy?
- Neki megvan mindkettőtök képessége vagyis a gondolatolvasásnak igaz a fordítottja.. de ez neki ugyanaz. Meg szerette volna ismerni az igazi nagyiját…és nemrég megkért rá, hogy látogassalak meg.
- Az biztos, hogy meglepődtem volna – nevettem- de a kezdetektől kiváncsi voltam milyen is lehettél. És honnan tudtad, hogy Carlisle megmenti a fiad?
- Hát elég szétszórt nőszemély voltam, aki gyakran beteg volt és megsérült. Hiszen háború volt és senki sem figyelt a másikra, kivéve Carlisle…ő nagyon figyelmes volt. Egyszer bent állt az ágyam mellett és ennyit mondott alig hallhatóan „Nem hiszem el, hogy megint haza kell mennem, hogy tettesem az ember…miközben ártatlanok százai hallnak meg eközben”…és én meghallottam. Tudtam, hogy az orvosok nagy része is meghalt spanyolnáthában…De ő nem volt egyáltalán beteg ekkor kértem meg, hogy mentse meg őt
- De, ha tudtad, hogy meg tudja tenni miért nem szóltál, hogy mentsen meg téged is?
- Nagyon kiváncsi vagy- kacsintott.
- Jajj elnézést nem akartam illetlen lenni – sütöttem le a szemem
- Bells semmi baj. Persze, hogy elmesélem.

2010. június 21., hétfő

Munka!!!!

Sajnálom  a 4. fejezet kicsit később kerül fel az oldalra. Nyugi nem írói válság...már meg van írva csak nincs időm begépelni mert dolgozok..most is csak pár percem van a jővőhéten szerintem már fent lesz a friss...remélem megértitek:) Sietek a frissel addig is olvassátok azokat amiket az  "Amiket ajánlok:) [Folyamatosan bővül]" cikkben láthattok...:)

puszi Valöriee:)

2010. június 12., szombat

3. fejezet

Sziasztok:) Köszönöm annak aki itt van mint rendszeres olvasó és azoknak is köszönöm akik nem rendszeresek. Remélem tetszik a történet:) Mondtátok már páran, hogy nagyon kusza tele van sok bonyodalommal....nyugi idővel mindenki megért mindent:) Ez a fejezet most egy kicsit hosszabbra sikerült..de nem akartam semmi fontosat kihagyni:) Hát ez ahogy mondani szokták függővég... remélem nem haragszik meg senki...és visszatért később is:) Kritikát, kommentet megköszönném...Hát akkor nem is húzom tovább az időtök jó olvasást:)


- Edward ugye én ezt rosszul hallottam? - kérdeztem
- Attól tartok, hogy nem.
De egy vámpírcsalád egy normális emberi gyerekkel él együtt. Mellékesen nem vegetáriánusok... úristen milyen veszélyben nő fel ez a fiú.
- Bella mitől vagy ilyen nyugtalan?- kérdezte Jasper
Elmeséltünk mindent. Mindenki pislogott a meglepetettségtől.
- És most mit fogunk csinálni? - kérdezte Nessie.
- Valamit rólad akar tudni nem tör...
"Ezek itt honnan tudják, hogy mik a szüleim és miért hazudták azt, hogy Carlie Forksban van?"
- Alice pajzs...- mondta Edward.
De én tudtam, hogy nekem szólt, így elnémítottam a szobát a kivűlálló számára mintha hangszigetelt szobába lennénk.
- Mi történt? - kérdezték Emmették.
- Victor itt hallgatózik. Jobb ha beszélünk vele- javasoltam
- És mégis mit mondunk neki ? - csattant ki Rose.
- Valamit muszáj lesz már ideges, hogy miért nem hall semmit- mondtam Jasperrel egyszerre.
- Na most Bella...mesélj el nekünk valamit kinek a gondolataiban olvasol még Jasperen kívűl?
- Nem olvasom senki gondolatait Victoron kívűl, viszont érzem amit ő érez.
"Mi történt? Miért nem hallok semmit?"
- Megijesszük? - vigyorgott Emmett.
- Kivételesen megteheted, de ne légy nagyon durva.- mondta Carlisle.
- Nem szép dolog hallgatózni- csapta ki az ablakot Emmett pont Victor mellé.
" Ezek honnan tudták, hogy itt vagyok?"
- Mesélj nekünk a családodról - közben elindultunk a nappaliba- ülj le és hallgatunk.
"Én vagyok aki hallgatózott...miért a szüleim érdeklik őket?"
- Az anyám Marie az apám Antonio Hale. Fél éve élünk itt Juneauban...
"Mert a szüleim nem öregszenek....de ezt nem mondhatom el akkor a Volturi elkapja a családom és Carlie családját is"
- Késő van, add meg a mamád számát. Ilyen sötétben nem mehetsz egyedül haza- mondta Carlisle.
"Na már csak azt kéne"
- Jajj nem erre semmi szükség, hazatalálok.
- Én is szülő vagyok. Örülnél hogyha Nessiet se engednék haza ilyenkor.
"Felfedem akkor a családom. Valamit ki kell találnom"
- Tehát a város másik felében laksz -nézte Esme a telefonkönyvet.
- Igen, de tényleg...komolyan mondom erre semmi szükség.
- Hallo Mrs Hale?- kérdezte Esme.
- Esme Cullen vagyok. A fia itt van nálunk. Kérem jöjjön át egy kávéra. Úgy gondolom van 1-2 dolog amit meg kell beszélnönk.
- Mit csinált már megint az a kölyök?
- Nem csinált semmit nem kell megijedni.
"Anya azt hiszi én csináltam valamit...ebből még gáz lesz"
- Jó persze indulok... Nemsokára ott leszek viszhal.
- Viszhal.
"Idejön le fogunk bukni"
- Mesélj nekünk magadról.- mosolygott Carlie.
- Én már régóta itt lakom, én sok mindent tudok. De rólad Carlie cemmit. Mesélj te létszíves.
- Először is a Nessie névre hallgatok a legjobban.
- Nessie? Ez honnan jött?
- Reneesme Carlie Cullen a rendes nevem.
- Hát nem egy rövid név. Egyik név sem gyakori.
- Nem is léteztek az a nagymamáim után kaptam a Reneesme nevet és a Carlie pedig a nagypapámék után.
- Ja így már értem- mosolygott Victor.
- Nem vagy éhes?- kérdeztem
- Nem köszönöm otthon a kedvenc kajám vár. -mondta.

(Marie  szemszöge)
Valamit ki kell találnom, nem bukhatunk le. Halálos beteg vagyok azért vörös a szemem? De akkor lehet, hogy Victort magukhoz akarnák venni. Főleg, hogy 2 év múlva költöznünk kell hisz nem öregszem sem én sem Antonio és Victor sem.Amúgy is "10 éves" gyermekem van és nem nézek ki többnek 20-nál. Eddig csak egyszer buktunk le réges régen. Akkor rögtön tovább álltunk miután megöltük a családot, de ide még csak most költöztünk ide ezt felettébb furcsa lenne.
- Jó estét. Victorért jöttem!- mosolyogtam.

(Bella szemszöge)
- Jó estét. Victorért jöttem!- mosolyogott. A nő le sem tagadhatná, hogy nem vegetáriánus. A szeme rikitó vörös.
- Jó estét Marie, jöjjön beljebb- üdvözölte Carlisle.
"Az lesz a legjobb, ha nem lélegzem. Gyorsan le kell ráznunk őket...a lényeg, hogy hétköznaponak kell tűnnöm"
- Köszönöm, hogy szóltak. Nem tudtam hol lehet Victor. 10 éves létére eléggé találékony- próbált nyugodtnak tűnni, de nem lélegzett(csak amennyi nagyon muszáj volt a beszélgetéshez).
"Mintha gyanakodnának meg kell ölnünk őket."
- Carlisle, kijönnél velem egy teáért a vendégeinknek?
- Persze, szívesen- mosolygott Carlisle. Tudta, hogy valamit akarok mondani neki. Meghallana ha esetleg megsúgnám ezért leírtam egy cetlire. - "kérdezd meg mióta 10 éves Victor, érzi, hogy gyanakszunk épp megölni készül".
- Igen Bella. Persze ezt majd holnap elintézzük- mondta fogadott apám.
- Victor nem mész ki sétálni Nessievel? - kérdezte Alice.
"Mit akarnak ezek???!!!"
- Ezt nem tartom jó ötletnek sötét van és már mennünk kellene, még egyszer köszönöm, hogy szóltak.
- Itt nem lesz semmi bajuk- állt az oldalukra Esme.
- Majd talán legközelebb- egyre nyugtalanabb lett.
- Hogy milyen udvariatlanok vagyunk még be se mutatkoztunk. Az én nevem Jasper  és a felesége Bella, ő Carlisle az apánk és mellette Esme aki anyánk helyett anyánk- mosolygott Jasper. Gondolom a különleges nyugtatót adagolja Mariebe- ők akik a sarokban beszélgetnek Rosalie a testvérem és a barátja Emmett.
" Ezeknek milyen nagy családjuk van. A kicsi vajon kinek a  gyermeke? A bronzvörös hajúé lenne? De ők fiatalok, hogy 10 éves gyermekük legyen"
- Alice mi a baj? - kérdeztem. Látván, hogy ő valami nagyon más helyen van.
"Jacob közeledik"
- Micsoda? Nem az nem lehet- mondta Edward velem egyszerre. De amúgy meg én mióta hallom Alice gondolatait?
" Az a kis manószerű nem mondott semmit és ők ketten mégis a plafonon vannak az ijedtségtől. Mi történt?"
- Nessie kint van nem lesz semmi baj- mondta Alice.
- Mi történik? Honnan veszitek, hogy baj van? Én nem hallok semmit- puhatolózott Marie.
"Pedig én vámpír vagyok ezerszer jobb a hallásom"
- Nem kell félni, semmi baj sincs- nyugtatta Jasper.
" Hogy ezek milyen gyönyörűek. Úristen milyen nagy házuk van. Akkor tudok a legkevesebbet érintkezni velük, ha lelépek és csak egy ember kísérget engem"
- Nem szeretne körbenézni a házban? - kérdeztem.
" Na ez most kapóra jött"
- Carlisle a te szobád utoljára hagyom megtennéd, hogy egy picit rendbe teszed? Tudod Nessie milyen rumlit hagy mindig . Reméltem, hogy megértette, hogy mire céloztam. Hisz a szoba falán ott virít a hajdani Volturi az ő oldalán.
- Igen szívesen körbenéznék. Úgy érzem a fiam úgysem jön vissza egyhamar - mosolygott Marie
"De ha valami baja lesz..."
- Ez Nessie szobája- mutattam az első ajtóra.
"Sehol egy játék, mintha nem is 10 éves lenne"
- Gyönyörű szoba, olyan igazi kislányos. Csak nem zongorázik?- bökött a zongora fele
- Nem, még nem. Az apja szokott játszani- mosolyogtam
- Úgy látom elég sok szoba van ahhoz képest is ahányan itt laktok. A játékait is egy másik szobában tartjátok? - kérdezte Marie
- Nemrég költöztünk ide így a játékait még nem csomagoltuk ki. Meg Nessie olyan mint egy kamasz- forgattam a szemeim. Azt nem mondhattam, hogy születése óta egy vérfarkassal játszott és most úgy 16-17 éves szinten van.
- Ja értem- mosolygott miközben Edward és az én szobámhoz mentünk
- Úristen milyen sok CD-tek és könyvetek van.- csodálkozott
"Egy normális emberi élet az időtartama ennek a gyűjteménynek...Nem hiszem, hogyha nem folyamatosan hallgatják és olvasnak talán életük végére befejeznék ezt a gyűjteményt hacsak nem.....VÁMPÍROK"

(Edward szemszöge)
- Edward nem tűnik elégnek a képességem. - mondta Jasper
- Rájött mik vagyunk -fokozta a dolgot Alice
"Ezek el akarnak árulni a Volturinak, hogy félvér gyermekem van"
- Alice, Jasper...Ez a nő nem bántani akar, hanem csak megvédeni magát a Volturitól- mondtam.
- De miért? - kérdezte apám
- Mert Victor ugyanaz mint Nessie.
"El kell tűnnöm"
- Bella drágám gyertek le, létszíves- szóltam

(Bella szemszöge)
- Menjünk Marie a nappaliba beszélgetni. - szóltam
"Nem tehetik ezt velem...nem ölhetnek meg"
- Persze úgyis mennünk kell mert a férjem mindjárt hazaér
- Marie nem kell tőlünk félnie, nem akarjuk bántani- mondta Carlisle. De nem volt hatással rá.
"Akkor miért csaltak ide? Nem bízhatok bennük"
A pajzsom leeresztettem így Edward hallotta a gondolataim.
"El kellene mondani neki a titkunk Nessiről"
Edward bólogatott.
- Marie ülj le létszíves, bízz bennünk. Nem áruljuk el Victort a Volturinak. De, ha megtudnák se lenne semmi baj - mondtam.
"Persze semmi baj, megölnék a családom"
- Nem ölnének meg senkit. Tudom hiszen Nessie is félvér!- csakhogynem kiabáltam.
"De hát ez lehetetlen. Hallottam róla, hogy egyetlen gyermek túlélte de csak mert a büszke "nagyapa " Volturis volt..."
- Carlisle meséld el milyen volt Volturisnak lenni- mosolygott Edward
- Önök lennének  a híres Cullenek? De ott volt egy emberlány is...
- Igen én voltam az - mondtam
- Most már tudom honnan tudtátok mit akarok.- nevetett.
- Ezt, hogy érted?- kérdeztem.
- Hallottam, hogy egyikőtök olvas mindenki gondolataiban.
- Igen, az apu olvas kivéve az anyuéban- mosolygott Nessie
- Anya akkor nem kell mostantól bujkálnunk?
- Nem, kicsim nem kell- mosolygott Marie.
- Antonionak nem szóltok?
- Ami azt illeti Bella, ha ti őszinték voltatok nekem is annak kell lennem. Antonio börtönben van- mondta Marie
- De miért? És a legfontosabb mióta? Nem fog lebukni, hogy nem öregszik?
- Van egy ismerősöm az egyik kórházban ő segít majd kijuttatni.
- Halottnak akarjátok nyilváníttatni?- kérdezte Carlisle
Miért nem hallom sem Victor sem Marie gondolatait?
- Igen, de még pénzt kell szereznek hozzá...nagyon sok pénzt- mondta szomorúan.
- Erre van egy ingyenes megoldásom- nevetett Carlisle.
- De mi, hogy?- szegénykém nem értette
- A nagyapám orvos - mosolygott Nessie.
- De több halandót nem vonhatok be - húzta fel a szemöldökét
- Ami azt illeti én vagyok az egyik nagyapa- mosolyodott el fogadott apám.
- Jó tudom- mosolygott- de gondolom vámpírként nem te vagy az említett orvos.
- Pedig így van, amióta elhagytam a Volturi "birodalmat" orvosként dolgozom.
- De hát....ez lehetetlen...nem lehet...hogy lehet önuralmad....?!
- Sok évszázad gyakorlás. -mondta büszkén.
- Kérlek elmondanátok, honnan vannak ezek a kontaktlencsék?
- Marie ez nem kontaktlencse, hanem a másféle életmód eredménye- mosolyogtam.
- Elmesélnétek nekem? 
- Persze. Egy pillanat csak Esme 10 másodperc múlva szól, hogy kész  a vacsora- csicseregte Alice.
- Meg kellene várni őket a történettel- mondta Edward- idáig hallom, hogy "Edward érdekel a történet várjatok meg" utánozta Victor hangját.
- Addig is elmesélnéd nekünk? a családod történetét? Na kérlek mondj igent- kérlelte Alice- Úgy is igent fogsz mondani
- Honnan veszi, hogy tudja minden lépésemet előre?
- És igen - nevetett Alice- a kérdésedre a válasz, előre látom a jövőt.- kacsintott Alice
- Na hát ha már úgyis veszítettem - nevetett és kezdett egyre jobban felszabadulni. - Elmesélem a történetünket. Bár lehet, hogy a történetet Jaspernak kellene elmondani.
- De én mit tudnék az ön fiáról? - pislogott a meglepettságtől Jasper.

2010. június 3., csütörtök

2. fejezet

Edward jelent meg velem szemben.
-Sajnálom szerelmem nem sejtettem, hogy bajba kerülsz. Tudtam, hogy lesz elég önurlamad, de arra nem számítottam, hogy el akarnak rabolni.
- Semmi baj...mit ne mondja a pasas nem fog többet megjelni...miután kiugrottam nem mert kiszállni utánam.
- Ügyes vagy szívem. Remélem, hogy ez ijesztés ellenére se veszítetted el a hétköznapi álarcot és lesz elég önuralmad. Megijedtem mikor Alice mutatta a látomást, főleg,  hogy ott nem tudtál elmenekülni. Menjünk haza.
- Bella, Bella, gratulálok!- szaladt hozzám Alice.
- Miért ismételgeted a koreai "abc"-t? - nézett értetlenül Edward.
- Az titok- mondtuk egyszerre, majd Edward felszaladt a szobájába, gondolom Alice sugallta neki, hogy hagyjunk magunkra. Úgy gondoltam megkönnyítem a helyzetét.
- Úristen már ilyen későre jár? Alice ha jól látom négyszemközt szeretnél velem beszélni. Eljönnél velem Renesméért?
-Persze, hugi persze!
Az autópályán még mindig csend honolt köztünk. Gondolom félt, hogy Edward még kihallja a gondolatait, de nem bírta sokáig.
- Bella, mennyire szeretsz te engem?- kérdezte szomorúan...egyetlenegyszer volt ilyen a hangulata mikor nem akartam, hogy ő csinálja az esküvőnket. És a legnagyobb baj az volt, hogy nem tudtam miért szomorú.
- Nagyon szeretlek Alice te vagy a legjobb barátnőm, de mégis ez milyen kérdés?
- Nem vagy teljesen őszinte, valamit titkolsz előlem...
- De én nem titkolok semmit!
- Akkor ezt minek mondanád? Valahogy megúsztad a taxis elrablást. TE honnan tudtad, hogy mit akar mikor ki se mondta? 
- Alice komolyan nem tudom csak hallottam miket gondolt, nem nagy ügy.
- Mi az, hogy nem nagy ügy? Te olvastál a pasas gondolataiban! Ezt el kell mondani Carlislenak. 
- De Alice nem hallom senki gondolatait.
- Akkor ez egyre furcsább. Na siess mert Nessie már vár.
- Nem jönnél be velem? Tudom gyerekes de félek, hogy nincs elég önuralmam-
- Nyugi Bella nem lepődnék meg ha végül orvos lennél Carlisle melett. De bemegyek, mert kiváncsi vagyok milyenek a tanárok.
Nessie mosolyogva lépett ki az iskola kapuján. Az autóban nem szólt semmit csak hozzánk ért és megmutatta képekben milyen élményei voltak a 4. évfolyam első napján.
- Ez eléggé jó iskolának tűnik. Nem néztek idősebbnek mint amennyinek lenned kellene  ebben a tanévben? Hány évesek is? - kérdezte Alice.
- 10 körül vannak- mondta Nessie. Kicsit szomorúan.
- Mi a baj? - kérdeztük egyszerre.
- Más vagyok mint ők, a régi suliban nem volt gond de ma az egyik fiú rám ijesztett.  Ami valójában hihetetlen hisz vámpírokkal élek. Félig vámpír vagyok és Jacob a lelki társam aki történetesen vérfarkas....
- De mivel?
- Várjatok picit épp közeledik.
- Carlie létszíves várj egy pillanatra.
- Carlie?- néztem a lányomra, hisz ezt a nevet sosem használta.
"Milyen jól néznek ki mindhárman"
- Mond csak!- mosolygott Nessie.
- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy légy óvatos. Már most vannak olyanok akik féltékenyek. Azt ajánlom légy óvatos, hacsak nincs valami rejtegetett halálos fegyvered.
Halálos fegyver, ha tudná a fiú, hogy mennyire beletrafált.
- Köszönöm, hogy szóltál. Hogy is hívnak? Elnézést ma sok nevet kellett megjegyeznem - nem  mintha ez gondot jelentene nekünk.
-Victor Hale vagyok. - Hale? Alicet is sokkolta a név.
"Miért néznek így rám? Komolyan mintha valami szörnyet látnának"
-Na örvendek Victor! Holnap találkozunk.
- Bella mi a baj? - szólongatott Alice.
"Van valami az aranyszemükben...Carlie valamit titkol, meg kell tudnom..."
- Bella, Bella - rázogatott.
- Tessék? Szóltatok?
- Igen... folyamatosan.
- Sajnálom de lekötöttek a gondolatai.
- Hogy micsoda?- kérdezte Nessie.
- Ez egyre gyakoribb Bella. Menjünk Carlislenek tudnia kell róla.
Mindhármunkat nyugtalanított ez a bizonyos Victor Hale.
- Carlisle most indult haza a kórházból.
- Anya, ez a srác le akar minket buktatni?
- Nem tud mivel kicsim. De meg akarja tudni mit tidkolsz.
- Nem kellene  tovább állnunk?
- Nessie, az lenne a legfeltűnőbb dolog.
- Akkor az lesz a legjobb, ha kerülöm. Nehogy kiderüljön a titok.
Alice úgy vezetett mint akit üldöznek. Csoda, hogy senki sem értesítette a rendőröket.
- Carlisle beszélnünk kellene - ezzel kezdte Alice.
- Szerintem ezt mindenkinek tudnia kellene, hátha elhatalmasodik a dolog- mondtam.
-  Esme, Rosalie, Edwars, Emmett, Jasper gyertek ti is!
- Na mondjátok! Melyik tanárt ölte meg Bella?
- Emmett fogd be!- torkolta  le Rose.
- Szerintem  bajban vagyunk. - kezdtem bele
- De miért ? Mi történt?- szakított félbe Rosaile.
- Ha mindenki félbe fogja szakítani sose tudjátok meg...
- Alice hagyd csak. Majd megmutatom én, mindenki érjen hozzám- mondta Nessie.
Kis idő múlva mindenki meglepetten pislogott.
- De ez a fiú honnan tudja, hogy titkolunk valamit? Legközelebb odamegyek és kihallgatom a gondolatait.
- Ezzel most nem kell foglalkoznod- mondta Alice-
- Hogy Bella olvasta a gondolatait? Alice ez komoly? De csak az övét? A taxisét is? Akkor ezért tudott elmenekülni.
- Edward esetleg ha nem csak Alice gondolataira válaszolnál, nagyon megköszönnénk - nyilatkozta Jasper. Gondolom nagyon sok pánikot, félelmet, dühöt és erőszakot érzett és zavarta....na hát igen megértem.
- Bella ma  2 ember gondolatában is olvasott- mondta Edward.
- Na ne 1 gondolatolvasónk már van, így sincs magánéletünk ez nem lehet - bosszankodott Rosalie.
- Nyugi Rose itt senki gondolatait nem hallom.
- Egyenlőre... - Rosalie hangulata nem változott.
- Rose, ő nem tehet semmiről ne neheztelj rá- mondta Jazz.
- Félre ne értsetek, nem neheztelek, de ez sok...de beletörődöm. Bella majd szólj milyen hatótávolságú az új szerzeményed.- mosolygott Rose.
- Carlisle nincs valami ötleted mi történhetett? - kérdezte Esme.
- Nem, nincs semmi édesem. Bella amúgy is kivételes teremtés Nessievel együtt.
- Bonyodalom. Bella és Edward el kell tűnnünk.
- Miért? - kérdezte minden Cullen, természetesen Edwardon kívűl.
- Charlie erre tart, hogy meglátogassa Carlislet.
- De apu Jacobbal van, hogy láthatod?
- Jake azt mondta ő most nem jön.
- Értem. De hova? Az erdőbe jó lenne? - kérdeztem.
- Nem, az autópályánál vannak... fussatok az emeletra- mondták.
- Ne felejsétek el mi hárman Olaszországban vagyunk.
- Oké, oké -mondta Carlisle és már szaladt is ajtót nyitni.
- Na ez szép még gondolatolvasó lett az én kis szerelmem.
- De nem hallom mindeki gondolatait.
- Na akkor ugrás bemegyünk a városba szétnézni van-e még olyan ember akiben olvasol.
- Köszi, hogy engem is hívtok- fújtatta durcás hangon Alice.
- Persze Alice gyere már! Ez egyértelmű - mondtam.
Valami volt az erdőben éreztem, de nem csak a szagát hanem a gondolatait is...ismerős volt a hang...
- Menjünk a másik irányba- mondtam kétségbeesetten.
- Édesem ez csak egy ember és...
- Edward ez Victor...érzem, hogy ideges Nessiet keresi  de nem találja a házat.
- Mit csinálsz? - kérdezték.
- Az most nem fontos, a lényeg, hogy meg kell védenünk Nessiet. Nem mehetünk a városba ma... Menjünk arra mintha sétálnánk.
- Ez jó ötlet.- ugrált Victor irányába Alice.
- Legyünk óvasak. Ja, és  Bella próbálj majd ne a gondolataira válaszolni. Eleinte nekem is nehéz volt.
- Majd próbálkozom. - mosolyogtam.
- Bella! Milyen kellemes meglepetés- mondta Victor.
- Te honnan tudod a nevem?
- A kocsiban mondta ő - mutatott Alice felé.
- Én Edward vagyok ő pedig a hugom Alice. Örülök, hogy megismerhetlek- nyújtott kezet Edward.
- Victor Hale vagyok- Edward a név hallatán lefagyott.
"Mi olyan furcsa a nevemben, hogy ezek az aranyszeműek lefagynak tőle? "
- Semmi probléma nincs ugye, hogy itt kószálsz ilyen fiatalon az erdő közepén? - játszottam az aggodalmas szülőt- szólni kellene a szüleidnek.
" Ha te az én szüleimmel beszél...na azt én megnézném. Egy vámpírcsaláddal beszélgetni, na én arra befizetek, hogy egyikőtök sem élné túl már csak a vörös szemük láttán sem."
- Bella, az apád most indul haza, vissza kellene mennünk a házba - mondhatni utasított Edward.
- Én is mehetnék? Szeretném jobban megismerni Carliet.
- Nem tartom ezt most lehetségesnek hiszen a ma estét Forksban tölti. Csak reggel jön haza, de talán majd legközelebb- mondta Edward.
- Hát akkor viszlát! - köszönt el Victor.