Sziasztok!
Sajnálom, hogy egy ideje nem írtam nektek...de most egy "kicsit" rossz időszakom van...nem akarok erről beszél ni nem is sajnáltatni akarom magam. Csak gondoltam jelentkezem, hogy még élek, írogatom a fejezetet.
És szeretnék 2 blogot is ajánlani!
Barátnőm Angi nemrég elkezdte első történetét írni: Fehér angyal címmel.
Ez a történet is a Twilight-tal foglalkozik. Remélem elnyeri mindenki tetszését. Nagy öröm (legalábbis nekem), hogy ebbe az egyik főszereplő Jasper. Nézzetek be(:
http://alkonyatvilag.blogspot.com/
A másik blogot ugyancsak Angi története. De ebbe együtt írunk. Sőt mit vagyunk a két főszereplő. Ez is a Twilight-tal kapcsolatos. De sok-sok más van benne. Nem a megszokott Edward- Bella sztori. Hisz ez már 100 évvel a Breaking dawn ideje után van. Ide is nézzetek be(:
http://valorieeandangie.blogspot.com/
Remélem mindkét blog elnyeri a tetszésetek (:
puszi Valöriee(:
2010. augusztus 14., szombat
2010. július 30., péntek
8. fejezet II. rész
Tudom, hogy múltkor gonosz voltam...de szerintem nem lett volna jó egyből lelőni a poént:) Igaz ez csak egy kis töredék. A múltkor írtam, hogy kis pihi az írásban és várom, hogy ki milyen szemszögből szeretné hallani vissza a történetet. Mert tudom, hogy kusza a sztori és sok szálon fut(:
---------------------------------------------
- Szia te kis idegen - szakított ki valaki egy nagyon fontos valaki a gondolataimból.
- Szia! Merre jártál ma? - mosolyogtam.
- A családommal kellett lenne, mert egy kis dolgunk akadt.
- Értelek. Hiszen te mindig itt vagy ezen a réten.
- Hát igen elég sokat töltök itt az időmből. De nem lehet hibáztatni ezért hiszen ez egy gyönyörű hely- mutatott körbe - Na meg mintha te nem lennél itt minden nap - nevetett.
- Ez igaz. Ebben teljesen igazad van
- És neked milyen napod volt?
- Hát… sok volt a dolgom. - azt mégse mondhattam, hogy edzettem, hogy edzettem, hogy egy csapat vérszívót megöljek - Nem megyünk el sétálni? Közbe pedig bekapni valamit, mert nagyon éhes vagyok.
- Persze mehetünk - mosolygott így elindultunk Port Angeles felé.
- Te mennyire vagy ismerős a környéken? - kérdeztem és közben alig vártam, hogy elérjünk egy kajáldához. Farkaséhes voltam közben pedig tudtam, hogy nem ehetem tele magam. Főleg, hogy nekem most egy szarvas is kevés lenne. Nem gyanakodhat.
- Hát nem sok helyett tudok, de itt van az az étterem ahol anya és apa először beszélgettek kettesben.
- Benézzünk oda?
- Ez csodás ötlet - mondta kicsit zavarban. Nem értettem miért.
Beszélgettünk evés közben. Hát igen én béna lelöktem egy kést. És ahogy egyszerre próbáltuk felvenni az arcunk úgy milliméterekre volt egymástól. Lefagytam… meg akartam csókolni, de ha ő nem akarja. Húztam volna el az arcom mikor lassan szájon csókolt. Ez a lány eszméletlen, a nevét se tudom, de teljesen az ujja köré csavart. Nem tudtam visszafogni magam így én is visszacsókoltam. Mi bajom lehet tőle? Semmi. Hát igen innentől kezdve csend uralkodott. Kifizettem az ebédet és elindultunk sétálni. Hirtelen felindulásból megfogtam a kezét. Elfelejtettem, hogy felém így 42 fok van. Gyorsam elrántotta a kezét, de hogy a meleg miatt vagy mert nem szerette volna még nem tudom.
- Szerintem most vagy nagyon beteg vagy, vagy beszélünk kell nem tudom
- Nem vagyok beteg.
- Gondoltam - mondta és mutatta, hogy menjünk egy nyugodtabb helyre. De az mit akart jelenteni, hogy „beszélnünk kell”? Nem mondhatom el neki a titok nyitját.
- Hogy értetted, hogy beszélnünk kell? - kérdeztem de ő nem válaszolt míg el nem értünk egy sötét eldugott helyet,
- Mióta vagy vérfarkas?
- Micsoda? Vérfarkasok nem léteznek - láttam, hogy nem hisz nekem
- Tudom nem léteznek a vérfarkasok, sem vámpírok és az ükapáid sem kötöttek szerződést. Ugye?
- Honnan tudsz te ennyit? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Én félig vámpír vagyok.
- Hogy micsoda? Akkor te…te…te Bella lánya vagy?
Angi(L) barátnőm megkért, hogy Nessie és Alice szemszögéből írjam a következő fejezetet(: Ennyit elárulok, a többit én sem tudom még(: Remélem tetszett(: Puszi Valöriee(:
---------------------------------------------
- Szia te kis idegen - szakított ki valaki egy nagyon fontos valaki a gondolataimból.
- Szia! Merre jártál ma? - mosolyogtam.
- A családommal kellett lenne, mert egy kis dolgunk akadt.
- Értelek. Hiszen te mindig itt vagy ezen a réten.
- Hát igen elég sokat töltök itt az időmből. De nem lehet hibáztatni ezért hiszen ez egy gyönyörű hely- mutatott körbe - Na meg mintha te nem lennél itt minden nap - nevetett.
- Ez igaz. Ebben teljesen igazad van
- És neked milyen napod volt?
- Hát… sok volt a dolgom. - azt mégse mondhattam, hogy edzettem, hogy edzettem, hogy egy csapat vérszívót megöljek - Nem megyünk el sétálni? Közbe pedig bekapni valamit, mert nagyon éhes vagyok.
- Persze mehetünk - mosolygott így elindultunk Port Angeles felé.
- Te mennyire vagy ismerős a környéken? - kérdeztem és közben alig vártam, hogy elérjünk egy kajáldához. Farkaséhes voltam közben pedig tudtam, hogy nem ehetem tele magam. Főleg, hogy nekem most egy szarvas is kevés lenne. Nem gyanakodhat.
- Hát nem sok helyett tudok, de itt van az az étterem ahol anya és apa először beszélgettek kettesben.
- Benézzünk oda?
- Ez csodás ötlet - mondta kicsit zavarban. Nem értettem miért.
Beszélgettünk evés közben. Hát igen én béna lelöktem egy kést. És ahogy egyszerre próbáltuk felvenni az arcunk úgy milliméterekre volt egymástól. Lefagytam… meg akartam csókolni, de ha ő nem akarja. Húztam volna el az arcom mikor lassan szájon csókolt. Ez a lány eszméletlen, a nevét se tudom, de teljesen az ujja köré csavart. Nem tudtam visszafogni magam így én is visszacsókoltam. Mi bajom lehet tőle? Semmi. Hát igen innentől kezdve csend uralkodott. Kifizettem az ebédet és elindultunk sétálni. Hirtelen felindulásból megfogtam a kezét. Elfelejtettem, hogy felém így 42 fok van. Gyorsam elrántotta a kezét, de hogy a meleg miatt vagy mert nem szerette volna még nem tudom.
- Szerintem most vagy nagyon beteg vagy, vagy beszélünk kell nem tudom
- Nem vagyok beteg.
- Gondoltam - mondta és mutatta, hogy menjünk egy nyugodtabb helyre. De az mit akart jelenteni, hogy „beszélnünk kell”? Nem mondhatom el neki a titok nyitját.
- Hogy értetted, hogy beszélnünk kell? - kérdeztem de ő nem válaszolt míg el nem értünk egy sötét eldugott helyet,
- Mióta vagy vérfarkas?
- Micsoda? Vérfarkasok nem léteznek - láttam, hogy nem hisz nekem
- Tudom nem léteznek a vérfarkasok, sem vámpírok és az ükapáid sem kötöttek szerződést. Ugye?
- Honnan tudsz te ennyit? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Én félig vámpír vagyok.
- Hogy micsoda? Akkor te…te…te Bella lánya vagy?
Angi(L) barátnőm megkért, hogy Nessie és Alice szemszögéből írjam a következő fejezetet(: Ennyit elárulok, a többit én sem tudom még(: Remélem tetszett(: Puszi Valöriee(:
2010. július 24., szombat
Szimpatikus blogger díj:$
Nagyon köszönöm Kléra :$(LLL)
5 dolog...most egy kis változatosság...megkértem az egyik nagyon jó barátom írjon rólam 5 dolgot, abból úgyis jobban meg lehet ismerni (: [elfogult....:D ]
Jaky üzenete:
*Kedves.
*Segítőkész.
*Megértő.
*Aranyos.
*Jókedvű. :)
5 ember akinek adom a díjat tyűűűűűha(:
1 Rami http://rami-astimegoesby.blogspot.com/
2 Alice http://alicefanfictions.blogspot.com/
3 Puszmó http://tiafiction.blogspot.com/
4 Nikcimaci http://nikcimaci.blogspot.com/
5 Alice http://rajongas.blogspot.com/
2010. július 23., péntek
8. fejezet I. rész
Na most gonosz voltam…. Eredetileg ez lett volna az utolsó fejezet, de a végét leszedtem, törjétek a kis buksitokat, hogy ki is az a bizonyos lány(: A következő kis rövidke fejezetben kiderül… és onnantól tényleg lesz majd egy kis kérdésem, hogy ti mit szeretnétek… de hogy mivel is kapcsolatban, azt majd elárulom a következő frisskor(: úgyhogy a tippeket a titokzatos lányról megjegyzésben várom(:
---------------------------------------------
(Bella szemszöge: )
- Bella remélem nem haragszol Shanere
- Nem Seth nem haragszom Jake sokkal többször illette gonoszabbnál gonoszabb kifejezésekkel a fajtánkat. Viszont őt, hogyhogy nem ismerem? Arcról mindenkit ismerek viszont ő számomra teljesen ismertetlen.
- Mert ő 1 éve költözött ide - magyarázta Paul.
- De akkor ő, hogy lehet farkas? - na ez most meglepett.
- Ő az én testvérem. - mondta Paul
- Paul de te tavaly még hencegtél, hogy de jó hogy te egyke vagy. Akkor ez most, hogy lehet?- na ez most már érthetetlen.
- Bella higgadj már le - mondta Jazz.
- A szüleim az öcsém és az én születésem után elváltak és a kis Shane az anyámmal maradt. A testvérem a múltkor nagyon kiborult és idegességében egyszercsak átváltozott így anyámnak be kellett avatnia őt és 16 év után vissza kellett térnie a rezervátumba, de…
- De ez még nem minden ugye? - kérdeztem Jazzal egyszerre.
- Az anyja Lisa repülővel akart jönni míg Shane átváltozva, hisz tudja, hogy vámpírnak kell lennie valahol a környéken. Mert ha nem lennének vámpírok akkor a vérfarkasok sem léteznének. Futva úgyis gyorsabb mint anyja autóval és 2 átszállással így ő tovább maradt, hogy körbeszaglásszon… de Lisa sajnos az első átszállási helynél eltűnt. Csak a teste került elő egy héttel később.
- De ki találta meg?
- Samék épp arrafele jártak és meglátták amikor egy vámpír szívja a főerét egy hölgynek viszont besokkolt mikor meglátta ki is az, hisz apám átadott neki is mindent.
- Úristen szegény fiú hisz még csak 16 körül van.
- Pontosabban 19. - világosított fel Jake minket.
- Most már tudom miért utálja ennyire a fajtánkat. Nagyon hese és indulatos a kissrác. - mondta Jazz.
- Tényleg Jazz te miért nem vagy kint a többiekkel?
- A többiek elmentek vadászni, kivéve Alice ő…
- Nosztalgiázik kicsit ugye? - nevettem
- Mitől lett hirtelen ilyen jó kedved Bella?
- Jake van egy olyan érzésem, hogy te vagy rám hatással.
- De te mióta is vagy átérző? - nézett rám gyanakodva Jake.
- Amióta a kis szerény és közveszélyes Bellánk megölt egy több száz éves kínvó képességű vámpírcsajt- magyarázta Jazz
- Nem mondjátok Bella tényleg közveszélyes volt és hagytátok egyedül harcolni?
- Nem hagytuk volna, de Bella vérbeli profi volt Janenek esélye sem volt.
- Ebben teljesen egyetértek - mosolygott Aro. Na ennek nem fogok később örülni.
(Edward szemszöge:)
Na most hol vagyok?
- Jó reggelt szerelmem. Örülök, hogy már jobban vagy, napok óta nem voltál magadnál. - csókolt meg szerelmem.
- Mi történt velem? - hiába a vámpírmemória most nem tudom mi történt velem, de azt tudom, hogy valami rossz…csak tudnám, hogy micsoda.
- Édesem jösz vadászni? - kérdezte bájosan kedvesem.
„Végre az enyém vagy. Csakis az enyém, az én hercegem az örökkévalóságig.”
Elindultam a hölgy felé aki úgy tűnik az életem értelme.
(Shane szemszöge:)
Úgy döntöttem közelebb megyek az illetőhöz aki csak fekszik a rét közepén. Rájöttem, hogy az elbűvölő illat tőle származik. Odamentem hozzá, tévedtem nem aludt csak feküdt nyitott szemmel.
- Szia, ideülhetek melléd? - kérdeztem
- Persze nyugodtan. Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz. - mondta. Valami nagyon furcsa arcot vághattam. - Bocsi ha tolakodó voltam.
- Semmi baj csak ez egy hosszú történet- gondolkoztam, hogy mondhatnám el neki a történetet vámpírok és vérfarkasok nélkül. De neki még az igazságot is elmondanám hiszen olyan elbűvölő.
- Én ráérek. - mosolygott bíztatóan
- Úgy 1 éve tudtam meg az anyukámtól, hogy nem Olaszországból származom. Hisz egy családfát kellett készíteni a suliba. Mivel elvált szülők gyereke vagyok és már nem vagyok kisgyerek a magam 19 évével, így elhatároztam, hogy megkeresem az apám és a bátyám. Hisz az is van most derült ki. Sőt ő az én ikrem…igaz kétpetéjű ikrek így kinézetre nincs bennünk sok közös- de a génjeink ugyanazok…de ezt inkább nem mondtam ki- Na de most mesélj te magadról, mert rólad még nem tudok semmit. Sajnálom, hogy mindent rádzúdítottam.
- Én nem tudok egy ilyen hosszú és mélyre hatoló történetet. Épp átutazóban vagyunk a családommal.
Egyszercsak megszólalt a telefonom, Jake az.
- Sajnálom, ezt fel kell vennem. Szia Jake! Mi a baj?
- Csáó! Baj az nincs azon kívül, hogy alkonyodik és, hogy 4 vámpír szaladgál a rezervátumban és a fél falú átváltozik..
- Micsoda? - na ez most sokkolt. Letettem a telefont.
- Bocsi most haza kell mennem. Köszönöm, hogy meghallgattál.
- Ez nem fontos. Szívesen végighallgattalak - mondta mosolyogva.
Megöleltük egymást majd megbeszéltük, hogy ez a mi kis lelkis. Pár perce váltunk el de már most hiányzik. Mihelyst látótávolságon kívül voltam átváltoztam. Ha átváltozom az emberi énem eltűnik ilyenkor csak egy nagy barna farkas vagyok. Nem kattog az agyam. Nem volt kedvem hazamenni hisz otthon tuti áll a bál. A véneken kívül minden 6 éven felül elkezd átváltozni. Ez a látvány sokkolt. Már nem csak 3 farkasunk van. Samnek erről tudnia kellene.
„Shane végre , hogy hazaértél. Igen, Sam már tud róla, így 2 nap és itthon van. Változzunk vissza és segítsünk a többieknek.”
- És most mi lesz?
- Hogy érted? - kérdezte Jake.
- Ezek a vérszívók nem maradhatnak itt a területünkön. Így mindenki át fog változni - mondtam kicsit ingerülten.
- Épp ez a lényeg, hogy legyen egy tapasztalt hadseregünk. Minden lehetséges embernek átt kell változnia, hogy Jazz edzhesse őket.
- De mi nem szorulunk segítségre! Meg tudjuk védeni magunkat - kiabáltam- Vagy nem? - kérdeztem már halkan.
- Ha gyakorlunk igen. Mi néhány évvel ezelőtt már harcoltunk egy csapat vámpírra…de ők tapasztalatnak újszülöttek voltak, képességek nélkül. De a Volturi tapasztalt és különleges képességek birtokosaival jön.
- De 1 nap alatt nem leszünk olyan hű de tapasztaltak- forgattam a szemeim - JA szükség van a segítségemre szólj bátran. Nem veszíthetünk- mondtam elszántan és arra gondoltam, hogy a lánynak ( akinek sajnos a nevét sem tudom) nem eshet baja. Vámprok és vérfarkasok létezéséről csak a TV-ben halljon.
- Jake nagyon elszabadultak ki mennél Jazzért létszíves a határhoz mert az egyik farkas pont hozzá igyekszik.
- Persze Bella megyek. Shane addig figyelj a többiekre te vagy az én bétám - és elviharzott.
- Shane! - kiabált a Bella nevezetű - Beszélhetnénk?
- Miről? - kérdeztem szerintem kicsit gúnyosan.
- Megértelek, hogy utálod a vámpírokat. De azt tudnod kell, hogy én soha nem bántottam embereket és nem is áll szándékomban.
- Gondolom akkor Jake elmondta mi történt.
- Remélem nem haragszol érte.
- Úgyis megtudtad volna, hisz agyturkász vagy nem? - nevettünk. Hogy mit csináltam? Nevettem egy vámpírral???
- Akkor remélem én és a családom tiszta lappal kezdhetünk nálad.
- Ez most számomra is meglepő lesz de adok nektek egy esélyt- mosolyogtam. Én teljesen megőrültem szerintem.
(Egy héttel később :)
Minden nap órákat edzettünk. Mára már megszoktam, hogy 5 vámpír szaladgál fel- alá. Jasper edzett minket, Carlisle vizsgálgatott, hogy nehogy bajunk legyen. Esme pedig Bellával főzőcskézett úgy napi 20 órában. Hát egy falunyi farkasnak van ám étvágya. Aro pedig elmondta milyen technikái vannak a Volturinak. Minden nap kijárok a rétre. Most is épp arra tartok, de ő most nincs itt. 1 hete minden nap itt volt egyedül, de most nincs itt. Remélem nincs semmi baja. Azóta is mindennap beszélünk, már nem olyan titokzatos, mint eleinte. Megtudtam, hogy egyke és nem is lesz testvére mert nem lehet. Jó tudó, bár ezt nem láttam de azt mondta, hogy ő a legjobb futó a suliban. Te jó ég azt sem tudom, hogy hány éves, de ettől függetlenül tudom, hogy egy kedves aranyos és egy érett nő. Nem lehet fiatalabb 16 évesnél. Meg amúgyis ráérek, hisz én nem öregszem.
---------------------------------------------
(Bella szemszöge: )
- Bella remélem nem haragszol Shanere
- Nem Seth nem haragszom Jake sokkal többször illette gonoszabbnál gonoszabb kifejezésekkel a fajtánkat. Viszont őt, hogyhogy nem ismerem? Arcról mindenkit ismerek viszont ő számomra teljesen ismertetlen.
- Mert ő 1 éve költözött ide - magyarázta Paul.
- De akkor ő, hogy lehet farkas? - na ez most meglepett.
- Ő az én testvérem. - mondta Paul
- Paul de te tavaly még hencegtél, hogy de jó hogy te egyke vagy. Akkor ez most, hogy lehet?- na ez most már érthetetlen.
- Bella higgadj már le - mondta Jazz.
- A szüleim az öcsém és az én születésem után elváltak és a kis Shane az anyámmal maradt. A testvérem a múltkor nagyon kiborult és idegességében egyszercsak átváltozott így anyámnak be kellett avatnia őt és 16 év után vissza kellett térnie a rezervátumba, de…
- De ez még nem minden ugye? - kérdeztem Jazzal egyszerre.
- Az anyja Lisa repülővel akart jönni míg Shane átváltozva, hisz tudja, hogy vámpírnak kell lennie valahol a környéken. Mert ha nem lennének vámpírok akkor a vérfarkasok sem léteznének. Futva úgyis gyorsabb mint anyja autóval és 2 átszállással így ő tovább maradt, hogy körbeszaglásszon… de Lisa sajnos az első átszállási helynél eltűnt. Csak a teste került elő egy héttel később.
- De ki találta meg?
- Samék épp arrafele jártak és meglátták amikor egy vámpír szívja a főerét egy hölgynek viszont besokkolt mikor meglátta ki is az, hisz apám átadott neki is mindent.
- Úristen szegény fiú hisz még csak 16 körül van.
- Pontosabban 19. - világosított fel Jake minket.
- Most már tudom miért utálja ennyire a fajtánkat. Nagyon hese és indulatos a kissrác. - mondta Jazz.
- Tényleg Jazz te miért nem vagy kint a többiekkel?
- A többiek elmentek vadászni, kivéve Alice ő…
- Nosztalgiázik kicsit ugye? - nevettem
- Mitől lett hirtelen ilyen jó kedved Bella?
- Jake van egy olyan érzésem, hogy te vagy rám hatással.
- De te mióta is vagy átérző? - nézett rám gyanakodva Jake.
- Amióta a kis szerény és közveszélyes Bellánk megölt egy több száz éves kínvó képességű vámpírcsajt- magyarázta Jazz
- Nem mondjátok Bella tényleg közveszélyes volt és hagytátok egyedül harcolni?
- Nem hagytuk volna, de Bella vérbeli profi volt Janenek esélye sem volt.
- Ebben teljesen egyetértek - mosolygott Aro. Na ennek nem fogok később örülni.
(Edward szemszöge:)
Na most hol vagyok?
- Jó reggelt szerelmem. Örülök, hogy már jobban vagy, napok óta nem voltál magadnál. - csókolt meg szerelmem.
- Mi történt velem? - hiába a vámpírmemória most nem tudom mi történt velem, de azt tudom, hogy valami rossz…csak tudnám, hogy micsoda.
- Édesem jösz vadászni? - kérdezte bájosan kedvesem.
„Végre az enyém vagy. Csakis az enyém, az én hercegem az örökkévalóságig.”
Elindultam a hölgy felé aki úgy tűnik az életem értelme.
(Shane szemszöge:)
Úgy döntöttem közelebb megyek az illetőhöz aki csak fekszik a rét közepén. Rájöttem, hogy az elbűvölő illat tőle származik. Odamentem hozzá, tévedtem nem aludt csak feküdt nyitott szemmel.
- Szia, ideülhetek melléd? - kérdeztem
- Persze nyugodtan. Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz. - mondta. Valami nagyon furcsa arcot vághattam. - Bocsi ha tolakodó voltam.
- Semmi baj csak ez egy hosszú történet- gondolkoztam, hogy mondhatnám el neki a történetet vámpírok és vérfarkasok nélkül. De neki még az igazságot is elmondanám hiszen olyan elbűvölő.
- Én ráérek. - mosolygott bíztatóan
- Úgy 1 éve tudtam meg az anyukámtól, hogy nem Olaszországból származom. Hisz egy családfát kellett készíteni a suliba. Mivel elvált szülők gyereke vagyok és már nem vagyok kisgyerek a magam 19 évével, így elhatároztam, hogy megkeresem az apám és a bátyám. Hisz az is van most derült ki. Sőt ő az én ikrem…igaz kétpetéjű ikrek így kinézetre nincs bennünk sok közös- de a génjeink ugyanazok…de ezt inkább nem mondtam ki- Na de most mesélj te magadról, mert rólad még nem tudok semmit. Sajnálom, hogy mindent rádzúdítottam.
- Én nem tudok egy ilyen hosszú és mélyre hatoló történetet. Épp átutazóban vagyunk a családommal.
Egyszercsak megszólalt a telefonom, Jake az.
- Sajnálom, ezt fel kell vennem. Szia Jake! Mi a baj?
- Csáó! Baj az nincs azon kívül, hogy alkonyodik és, hogy 4 vámpír szaladgál a rezervátumban és a fél falú átváltozik..
- Micsoda? - na ez most sokkolt. Letettem a telefont.
- Bocsi most haza kell mennem. Köszönöm, hogy meghallgattál.
- Ez nem fontos. Szívesen végighallgattalak - mondta mosolyogva.
Megöleltük egymást majd megbeszéltük, hogy ez a mi kis lelkis. Pár perce váltunk el de már most hiányzik. Mihelyst látótávolságon kívül voltam átváltoztam. Ha átváltozom az emberi énem eltűnik ilyenkor csak egy nagy barna farkas vagyok. Nem kattog az agyam. Nem volt kedvem hazamenni hisz otthon tuti áll a bál. A véneken kívül minden 6 éven felül elkezd átváltozni. Ez a látvány sokkolt. Már nem csak 3 farkasunk van. Samnek erről tudnia kellene.
„Shane végre , hogy hazaértél. Igen, Sam már tud róla, így 2 nap és itthon van. Változzunk vissza és segítsünk a többieknek.”
- És most mi lesz?
- Hogy érted? - kérdezte Jake.
- Ezek a vérszívók nem maradhatnak itt a területünkön. Így mindenki át fog változni - mondtam kicsit ingerülten.
- Épp ez a lényeg, hogy legyen egy tapasztalt hadseregünk. Minden lehetséges embernek átt kell változnia, hogy Jazz edzhesse őket.
- De mi nem szorulunk segítségre! Meg tudjuk védeni magunkat - kiabáltam- Vagy nem? - kérdeztem már halkan.
- Ha gyakorlunk igen. Mi néhány évvel ezelőtt már harcoltunk egy csapat vámpírra…de ők tapasztalatnak újszülöttek voltak, képességek nélkül. De a Volturi tapasztalt és különleges képességek birtokosaival jön.
- De 1 nap alatt nem leszünk olyan hű de tapasztaltak- forgattam a szemeim - JA szükség van a segítségemre szólj bátran. Nem veszíthetünk- mondtam elszántan és arra gondoltam, hogy a lánynak ( akinek sajnos a nevét sem tudom) nem eshet baja. Vámprok és vérfarkasok létezéséről csak a TV-ben halljon.
- Jake nagyon elszabadultak ki mennél Jazzért létszíves a határhoz mert az egyik farkas pont hozzá igyekszik.
- Persze Bella megyek. Shane addig figyelj a többiekre te vagy az én bétám - és elviharzott.
- Shane! - kiabált a Bella nevezetű - Beszélhetnénk?
- Miről? - kérdeztem szerintem kicsit gúnyosan.
- Megértelek, hogy utálod a vámpírokat. De azt tudnod kell, hogy én soha nem bántottam embereket és nem is áll szándékomban.
- Gondolom akkor Jake elmondta mi történt.
- Remélem nem haragszol érte.
- Úgyis megtudtad volna, hisz agyturkász vagy nem? - nevettünk. Hogy mit csináltam? Nevettem egy vámpírral???
- Akkor remélem én és a családom tiszta lappal kezdhetünk nálad.
- Ez most számomra is meglepő lesz de adok nektek egy esélyt- mosolyogtam. Én teljesen megőrültem szerintem.
(Egy héttel később :)
Minden nap órákat edzettünk. Mára már megszoktam, hogy 5 vámpír szaladgál fel- alá. Jasper edzett minket, Carlisle vizsgálgatott, hogy nehogy bajunk legyen. Esme pedig Bellával főzőcskézett úgy napi 20 órában. Hát egy falunyi farkasnak van ám étvágya. Aro pedig elmondta milyen technikái vannak a Volturinak. Minden nap kijárok a rétre. Most is épp arra tartok, de ő most nincs itt. 1 hete minden nap itt volt egyedül, de most nincs itt. Remélem nincs semmi baja. Azóta is mindennap beszélünk, már nem olyan titokzatos, mint eleinte. Megtudtam, hogy egyke és nem is lesz testvére mert nem lehet. Jó tudó, bár ezt nem láttam de azt mondta, hogy ő a legjobb futó a suliban. Te jó ég azt sem tudom, hogy hány éves, de ettől függetlenül tudom, hogy egy kedves aranyos és egy érett nő. Nem lehet fiatalabb 16 évesnél. Meg amúgyis ráérek, hisz én nem öregszem.
2010. július 21., szerda
Kiváló szerkesztő díj:$
7 dolog rólam :
1. Nagyon hálás vagyok Nikcimacinak a díjért...ugyanis az ő egyik fejezete után döntöttem úgy, hogy én is nekiállok olvasni (:
2. Imádom a nyarat..a tavat...
3. Mondhatni hiperaktív vagyok...nem tudok 5 percig ülni és csendbe lenni
4. Nagyon kiváncsi vagyok az olvasóim véleményére...mert nem vagyok kiváló író...még fejlődésben vagyok és tudom, hogy az olvasóim nagy része író is...tehát tőletek fejlődőképes kritikát is kapok :$
5. Nem Bella és Edward a kedvenc szereplőim :$
6. Most jelenleg kockulok, hisz 32 történetet olvasok rendszeresen :$
7. Szeretném megnézni a Kéjjel-nappal-t :$
Akiknek adom a díjat:
1. Rami http://rami-astimegoesby.blogspot.com/
2. Puszmó http://vampirhercegem.blogspot.com/
3. Rose23 & Mesi 28 http://youaremydestiny-mesi28.blogspot.com/
4. Kléra http://kleratwfic.blogspot.com/
5. Kizzy http://alicejasper4ev.blogspot.com/
6. Oja-shio http://az-en-hibam-oja-shio.blogspot.com/
7. http://bloodymoon-onmagam.blogspot.com/
2010. július 20., kedd
7. fejezet
Na az internet problémám megoldódott. Így jöttem egy extra hosszú frissel(: Mostantól kezdve abbahagyom egy picit az írást, hogy az oldal és a füzetem egyidőben legyen, de nem kell megijedni.. Csak kíváncsi leszek addig ki mit szól hozzá és kérek majd egy kis segítséget is...de ez maradjon még az én titkom.;);) Tehát ezután még lesz 1 fejezet ;) Na nem szövegelek, olvassátok remélem tetszeni fog...
---------------------------------------------
- De akkor, hogy tudjuk megvalósítani a tervet? - kérdeztem
- Bella folyamatosan keringnek, így van egy fél óránk - magyarázta Alice- siess idézd meg őt.
- Jó de mindenki oszoljon szét mintha nem is tudnánk, hogy mi lesz. Ja és kieresztem a pajzsom így Janeék őt sem fogják érezni.
- Ügyes Bella! Így lehet elindulnak majd megkeresni. - nevetett Jasper. Gondolom az érzéseim még mindig túl intenzívek.
Mindenki eltűnt én és Edward a hálószobánkba mentünk, Rose Nessievel „játszott”, Alice segített Esmenek főzni, Jazz és Emmett sakkoztak, Carlisle pedig a szobájába olvasott.
- Na kezdhetjük szóltam előre.
Arra gondoltam, hogy Aro a legfőbb vezető Olaszországban sem akart megölni. Tudnom kell mit akarnak. Az egész családom élete veszélybe kerülhet.
- Mit keresek itt? - döbbent le Aro. Sikerült…csak továbbra se bukjunk le. Döbbenten fordultunk hátra Edwarddal.
- Aro te, hogy kerültél ide? Csak későbbre vártunk. - mondtam.
- Épp ezt kérdeztem én is…- mondta Aro
- Hát akkor fáradjunk át Carlislehoz- ajánlotta Ed.
- Ifjú barátom! Minek köszönhetjük a látogatásod? - kérdezte Carlisle.
- Carlisle nem örülök neki, hogy ilyen körülmények között találkozunk - mondt
- De Aro ez mit takar?- kérdezte apánk.
- Ezt ti kérdezitek? - kérdezte felháborodva- Megöltettek számomra 2 fontos „embert”.
- Marie és Victor? -kérdeztem tettetett meglepettséggel.
- Pontosan Bella.
- De ezért nem nekünk kellene felháborodni? - kérdeztem. Aro értetlenül nézett ránk. Kezdett szerintem neki összeállni neki a kép, hogy most nem ő fog minket számon kérni - Ne nézz értetlenül, tudod miről beszélek.
- Nem, Bella nem tudom, hogy te miért neheztelsz ránk.
- Nem?! - kérdeztem kishíján besokkolva - Akkor elárulom…Ideküldted Marieket, hogy szétszakítsa a családomat ami majdnem sikerült is. Ezek után is letagadsz mindent?
- Bella drágám nyugi!
- Edward most ne nyugtatgass a lányom majdnem nélkülünk nőtt fel!
- Én nem tudom miről beszéltek…én nem is tartottam mostanában a kapcsolatot velük és miért akarnám szétszedni ezt az összeszokott klánt? Vagy családot ahogy ti hívjátok. - őszintének tűnt és a gondolatait sem hallom.
- Na jó ezt nem értem. Elizabeth diktálta a sort, hogy „Volturi & Marie= szövetség= hazugság”…de ha nem te bíztad meg őket mint a vezető akkor ki? - na igen most én néztem értetlenül.
- Jane mostanság kerülni az érintésem lehet, hogy ő lenne?
- Aro nem tudom…ezt neked kell tudni - mondtam majd gondolatban üzentem Edwardnak, hogy Janet megidézem.
- Oké akkor erre mindjárt fény derül - mondta Alice.
- De ha Jane ideé…- kezdett bele Aro, de a mondatot félbeszakította a hirtelen a szoba közepén álló Jane látványa. Semmi barátságos vagy, hogy mondják udvarias köszönés. Hisz tudjuk, hogy ő nincs oda a családunkért. Elkezdtem Janet nézni, hátha valamit megtudunk a tartásából. Ekkor megéreztem Nessiet, sajnos Jane is.
„Minek táma…” ennyit fogtam fel a gondolataiból. Elöntötte az elmém a vörös köd és innentől kezdve nem volt megállás.
(Narrátor szemszöge: ) [ tudja követni a dolgokat, úgymond vámpír látása, hallása van és érzi a dolgokat]
Bella és Jane tartása egyszerre változott támadóvá. Jane látszólag nem számított arra, hogy Bella szembeszáll vele. Hisz ő még soha nem harcolt kiegyenlített párbajban. Mindig a képességére hagyatkozott. Csak a mai fordulatra nem számított nem tudta használni a képességét. De, hogy milyen okból? Nem volt ideje ezen gondolkozni,m harcolni kellett az életéért. Egy kiegyenlített párbajban…vagy mégsem?
Jane ki ugrott az ablakon, menekülőre fogva a dolgokat csakhogy arra nem számított, hogy Bella mér a hát előtt fogja várni. Szerintem nem kell mondani Jane nagyon meglepődött, sőt ez enyhe kifejezés, a lány talán életében először félt.
Elkezdtek nagy köröket leírni, de a kör egyre kisebb és kisebb lett, mintha Bella tudná vagy érezné mit fog lépni. Egyszer csak Bella rávetette magát Janere és akarva akaratlanul a balett teremben történt harc jutott eszébe és kiharapott egy darabot Jane nyakának a jobb oldalából. Jane csak kapálózott de nem tudott menekülni ekkor Carlisle hozzáért Bellához és nem kellett semmit mondania. A lány szeméből eltűnt a vörös köd…legalábbis annyira, hogy nem akarta vérét ontani a lánynak és darabjaira szaggatta Janet és rádobta az ekkor már égő tűzre. Majd ennyit mondott „ ez történik minden átkozott lénnyel aki bántani akarja a családom, vagy a hozzá közelálló lényeket”. Mindenki értetlenül nézett. Carlisle volt az első aki megszólalt.
(Jasper szemszöge: ) [ A harc]
Bella és Jane tartása másodpercre pontosan változott támadóvá. Jane meglepődött volt. Nem számított rá, hogy a kis Bella fog majd vele szembeszállni és nem az egész klán.
- Edward felejtsd el, ne segíts neki… nagyon elszánt, szeretné ő egyedül elintézni. Érzem, hogy meg tudja csinálni.
- De Jane képessége által már vége is a harcnak, nem bánthatja! Segíteni kell neki…egyedül is menne neki én tudom…de így kisebb a rizikó segítsünk neki…
- Edward figyeld csak. - mutatott Alice a 2 lány felé.
„ Emlékszel? Bellán nem tudja használni a képességét…”
Janet egy kicsit felhergelte a képességének hiánya. De nem volt ideje ilyeneken gondolkozni, tudta ha nem harcol az életével fizet. Alicenek megint látomása van.
- Jane menekülőre akarja fogni az ablakon keresztül…- mielőtt Alice kimondta volna már Bella lent volt és várta Janet…. de, hogy Bells honnan tudta mit fog tenni Jane ezt nem tudom, mert mikor Alice mondta ő már lent volt. Innentől kezdve Jane félt, rájött, hogy igaz mi nem segítünk de Aro sem fog rajta segíteni. Bella nem hagyta menekülni, elkezdtek köröket leírni…
- Jasper!!!! Edward felszívódott
- Kincsem, biztos csak nem bírta a feszültséget.
- Nem érted Jasper Edward nem elment, hanem szó szerint eltűnt.
- Nyugodj meg szívem elő fog kerülni. Szívem Bella mit csinál?
- Ezt, hogy érted?
- Nincs neked egy kis de ja vu [ez már megtörtént] érzésed?
- Miért lenne?- ekkor odament Carlisle és megfogta a vállát Bellának, aki épp előtte harapott ki egy darabot Jane nyakából- Várj Jazz, Edward nem pont így ölte meg Jamest?
Én is pont erre gondoltam. De gondolkozásomat Rosaile „szívrohama” állította meg. Meglepett és hirtelen boldog lett. Ekkor jöttem rá, hogy Rose mesélte, hogy soha nem ivott emberi vért, úgy oltotta ki Roycenak és barátainak az életét.
- Úristen ezt Bella ennyire élethűen elképzelte mikor elmeséltem neki? - kérdezte meghökkenve Rosaile.
Bella úgy darabolta fel Janet mintha egész életében ezt csinálta volna….nagyon részletesen…nagyon alaposan…majd a tűzre dobta.
- Ez történik minden átkozott lénnyel aki bántani akarja a családom, vagy a hozzá közelálló lényeket. - mondta Bella.
Nem értettük, hogy mi történt…Carlisle volt az első aki megtudott szólalni.
(Bella szemszöge: )
- Bella mi volt ez? - kérdezte meghökkenve Carlisle.
- Hogy érted?- nem értettem mi ez a meglepettség.
- Te újra játszottad a balettjelenetet és engem mondhatni odairányítottál, hogy állítsalak le… De ez még nem minden, hisz te ezekre nem is emlékezhetsz ilyen tökéletesen te akkor épp „haldokoltál”. Na meg Rosaile történetét is felelevenítetted, hisz egy csepp vérét sem szívtad ki.
- Edward gondolataiból szedtem ki és Rose pedig elmesélte a történetét.
- Hallgass végig …Edward nem is volt itt és Rose történetét mozdulatról mozdulatra mondhatni megidézted.
- Lehet ez a magyarázat megidéztem a történeteket, de nem ez a legfurcsább….Nem csak hallottam a gondolatait, hanem valahogy éreztem mit fog lépni.
- Úgy tűnik mindenkitől „elvettél” valamit a harc idejére kivéve Alicét... Tényleg az utolsó mondatod mit jelentet? Bella hallasz?
- Persze hallak, csak…felelevenítettem az utolsó mondatot. Mit is mondtál Edward hol van?
- Bella ezt mi is szeretnénk tudni, csak úgy eltűnt.
- Merre ment? Lehet látta a látomásom…azonnal La pushra kell mennünk.
- Ő nem ment hanem csak eltűnt…de miért kell la pushba mennünk? - kérdezte Nessie
- Mert a falka most már a célpont. - szólt közbe Alice
- Nessie drágám a csapat felét idézd meg La push mellé a határvonalhoz én meg a csapat másik felét La pushba idézem…
- De anya a szerződés…
- Nessie az istenért csináld amit mondok… meg fogják érteni…sőt még hálásak is lesznek…ha nem késünk el….- úristen sosem beszéltem még így vele…
(La pushban)
- Mocskos vérszívók - köpött egyet az egyik kisfiú nem volt több 16 évesnél. Majd farkassá változott.
- Ne Shane őket ne bántsd- kiabált Jake - majd ő is farkassá lett.
„ De hisz átlépték a határt…vége a szerződésnek.
- Shane hallgass meg segíteni jöttünk egy csapat képességekkel „felszerelt” vámpír közeledik.
„Segíteni jöttek mi? A segítség tőlünk kell nekik…nem fogunk a mocskos fajtája miatt harcolni”
- Csak, hogy ez a harc ellenetek irányul…ti vagytok a célkeresztben…és jó ha tudod hallom a gondolatait mindannyiótoknak…úgyhogy ne szitkozódj - mondtam kedvesen, hisz nincs időnk néhány plusz harcra.
„Nyugodj meg és változz vissza! Sam ma nincs itt úgyhogy az én parancsaimat kell követned!”
- Bella mesélj el mindent, de várd meg míg Shane visszaváltozik. Hol a család másik fele?
- Nessie a határvonalnál őrködik a többiekkel. Nyugi nincs semmi baja - mondtam nevetve. - 2 nap kb míg ideér a Volturi…az egész csapat az őrökkel együtt…kivéve 2 személy, hisz Aro itt van ő a mi oldalunkon áll. Nyugodj meg Jake ő nem fog bonyodalmat okozni.
- Na és a másik?
- Vele nem kell már törődni…a lényeg, hogy nagyon óvatosnak kell lenni. Emlékeztek még a harci taktikákra?
- Persze. Az oldalát kell támadni. Tudjuk Bella.
- Jake ez most édeskevés. Képességek hadával és úgy 800-1000 év tapasztalattal jönnek. Szükségem lenne most úgy 10-15 átváltozott farkasra akik gondolatban beszélgetnek- Jake elég furcsán nézett rám - ki akarok próbálni valamit.
- Seht, Shane, Leah, Quil, Embry, Paul, Jared, Justin, Angela, Beatrice, Neil gyertek ide. Változzatok át de ne támadjatok meg senkit! Ez parancs.
„ De miért kell ezt csinálni?”
- Skacok ki akarok próbálni valamit.
„Éspedig?”
- Elég ha beszélgettek majd ha tudom mi a szitu elárulom.
Ekkor elkezdtem kiterjeszteni a pajzsomat. Nem szóltam semmit míg ki nem terjesztettem egész la pushra.
„Ez most mit csinál?”
„Nem tudom nagyon erőlködött”
- Visszaváltozhattok mostmár elmondom mi a történet- mondtam
- Hallgassatok Bellára - utasította Jake őket.
- Szóval hallottátok egymás gondolatait farkasként ugye?
- Igen…de ha erre rákérdeztél volna előtte…elmondtam volna… - mondta szemforgatva Shane.
- Jó-jó tudom, hogy tudtok beszélgetni de kiváncsi voltam, hogy a pajzsom hat-e rátok is.
- Micsoda? - kérdezték kórusba.
- A lényeg, hogy kiegyenlített harc lesz- mondtam.
- Ezt most meséld el- erősködött Shane.
- Valamennyiőtök megengedi, hogy egy fajtámbeli hozzáérhessen?
- Bella ezt, hogy érted? Nessie nem látta ő nem tudja megmutatni.
- Jake ez igaz viszont ha mindenigaz minden Cullen erejét birtoklom….és szeretném kipróbálni.
(Shane szemszöge: )
Nem értem, hogy mit eszik Jake ezen a vérszívón….Bezzeg ha Sam itt lenne ő is egyet értene velem…Hol hagynám, hogy egy ilyen undorító vérszopó hozzámérjen….de Jake a BÉTA akinek a vezetés a dolga most, hogy Sam elutazott Emilyvel és a két kicsivel. Jaken kívül Seth, Paul, Quil és Embry is megbíznak benne. Én ezt nem bírom kis egyedüllétre van szükségem.
- Jake! Figyelj elmentem napnyugtára itt vagyok, ha kellek telefonon hívjatok. Vagy addig ideérnek azok a mocskos vérszo…
- Nem, menj csak még van időnk - mondta az a vérszívó.
- Bízhatsz Bellában- mondta Seth-
- Carlisle, Aro, Esme gyertek velem. Jake ugye tarthatunk egy kis taktikai beszélgetést nálatok? Persze te is velünk tartasz és, hogy a törzs is megelégedjen hozz magaddal 3 farkast is - kacsintott Bella
Úristen mióta van ilyen nagyon jó viszony itt? Pfúj… Nem változtam át, hanem csak sétáltam…egyedül akartam lenni…Egy csapat őzet követtem. Olyan békések, nem barátkoznak az oroszlánokkal vagyok az ellenséggel…de mi? Vérfarkasok vagyunk és nem elég, hogy van egy idióta szerződésünk amit már megszegtek…ez nem elég még most pacsizunk is majd velük?
Kiértem egy gyönyörű rétre. Nem vagyok valami művészi, de ez a rét teljesen levett a lábamról és az illt ami itt terjeng. Vanília és a frissen nyílt rózsának illatát éreztem, de a réten sehol sem volt rózsa. Tulipánok ls a levendulák mellett az orchidea is megtalálható volt. Gyümölcsfákkal és kis mókusokkal volt tele a rét. Most vettem csak észre, hogy nem vagyok egyedül…
---------------------------------------------
- De akkor, hogy tudjuk megvalósítani a tervet? - kérdeztem
- Bella folyamatosan keringnek, így van egy fél óránk - magyarázta Alice- siess idézd meg őt.
- Jó de mindenki oszoljon szét mintha nem is tudnánk, hogy mi lesz. Ja és kieresztem a pajzsom így Janeék őt sem fogják érezni.
- Ügyes Bella! Így lehet elindulnak majd megkeresni. - nevetett Jasper. Gondolom az érzéseim még mindig túl intenzívek.
Mindenki eltűnt én és Edward a hálószobánkba mentünk, Rose Nessievel „játszott”, Alice segített Esmenek főzni, Jazz és Emmett sakkoztak, Carlisle pedig a szobájába olvasott.
- Na kezdhetjük szóltam előre.
Arra gondoltam, hogy Aro a legfőbb vezető Olaszországban sem akart megölni. Tudnom kell mit akarnak. Az egész családom élete veszélybe kerülhet.
- Mit keresek itt? - döbbent le Aro. Sikerült…csak továbbra se bukjunk le. Döbbenten fordultunk hátra Edwarddal.
- Aro te, hogy kerültél ide? Csak későbbre vártunk. - mondtam.
- Épp ezt kérdeztem én is…- mondta Aro
- Hát akkor fáradjunk át Carlislehoz- ajánlotta Ed.
- Ifjú barátom! Minek köszönhetjük a látogatásod? - kérdezte Carlisle.
- Carlisle nem örülök neki, hogy ilyen körülmények között találkozunk - mondt
- De Aro ez mit takar?- kérdezte apánk.
- Ezt ti kérdezitek? - kérdezte felháborodva- Megöltettek számomra 2 fontos „embert”.
- Marie és Victor? -kérdeztem tettetett meglepettséggel.
- Pontosan Bella.
- De ezért nem nekünk kellene felháborodni? - kérdeztem. Aro értetlenül nézett ránk. Kezdett szerintem neki összeállni neki a kép, hogy most nem ő fog minket számon kérni - Ne nézz értetlenül, tudod miről beszélek.
- Nem, Bella nem tudom, hogy te miért neheztelsz ránk.
- Nem?! - kérdeztem kishíján besokkolva - Akkor elárulom…Ideküldted Marieket, hogy szétszakítsa a családomat ami majdnem sikerült is. Ezek után is letagadsz mindent?
- Bella drágám nyugi!
- Edward most ne nyugtatgass a lányom majdnem nélkülünk nőtt fel!
- Én nem tudom miről beszéltek…én nem is tartottam mostanában a kapcsolatot velük és miért akarnám szétszedni ezt az összeszokott klánt? Vagy családot ahogy ti hívjátok. - őszintének tűnt és a gondolatait sem hallom.
- Na jó ezt nem értem. Elizabeth diktálta a sort, hogy „Volturi & Marie= szövetség= hazugság”…de ha nem te bíztad meg őket mint a vezető akkor ki? - na igen most én néztem értetlenül.
- Jane mostanság kerülni az érintésem lehet, hogy ő lenne?
- Aro nem tudom…ezt neked kell tudni - mondtam majd gondolatban üzentem Edwardnak, hogy Janet megidézem.
- Oké akkor erre mindjárt fény derül - mondta Alice.
- De ha Jane ideé…- kezdett bele Aro, de a mondatot félbeszakította a hirtelen a szoba közepén álló Jane látványa. Semmi barátságos vagy, hogy mondják udvarias köszönés. Hisz tudjuk, hogy ő nincs oda a családunkért. Elkezdtem Janet nézni, hátha valamit megtudunk a tartásából. Ekkor megéreztem Nessiet, sajnos Jane is.
„Minek táma…” ennyit fogtam fel a gondolataiból. Elöntötte az elmém a vörös köd és innentől kezdve nem volt megállás.
(Narrátor szemszöge: ) [ tudja követni a dolgokat, úgymond vámpír látása, hallása van és érzi a dolgokat]
Bella és Jane tartása egyszerre változott támadóvá. Jane látszólag nem számított arra, hogy Bella szembeszáll vele. Hisz ő még soha nem harcolt kiegyenlített párbajban. Mindig a képességére hagyatkozott. Csak a mai fordulatra nem számított nem tudta használni a képességét. De, hogy milyen okból? Nem volt ideje ezen gondolkozni,m harcolni kellett az életéért. Egy kiegyenlített párbajban…vagy mégsem?
Jane ki ugrott az ablakon, menekülőre fogva a dolgokat csakhogy arra nem számított, hogy Bella mér a hát előtt fogja várni. Szerintem nem kell mondani Jane nagyon meglepődött, sőt ez enyhe kifejezés, a lány talán életében először félt.
Elkezdtek nagy köröket leírni, de a kör egyre kisebb és kisebb lett, mintha Bella tudná vagy érezné mit fog lépni. Egyszer csak Bella rávetette magát Janere és akarva akaratlanul a balett teremben történt harc jutott eszébe és kiharapott egy darabot Jane nyakának a jobb oldalából. Jane csak kapálózott de nem tudott menekülni ekkor Carlisle hozzáért Bellához és nem kellett semmit mondania. A lány szeméből eltűnt a vörös köd…legalábbis annyira, hogy nem akarta vérét ontani a lánynak és darabjaira szaggatta Janet és rádobta az ekkor már égő tűzre. Majd ennyit mondott „ ez történik minden átkozott lénnyel aki bántani akarja a családom, vagy a hozzá közelálló lényeket”. Mindenki értetlenül nézett. Carlisle volt az első aki megszólalt.
(Jasper szemszöge: ) [ A harc]
Bella és Jane tartása másodpercre pontosan változott támadóvá. Jane meglepődött volt. Nem számított rá, hogy a kis Bella fog majd vele szembeszállni és nem az egész klán.
- Edward felejtsd el, ne segíts neki… nagyon elszánt, szeretné ő egyedül elintézni. Érzem, hogy meg tudja csinálni.
- De Jane képessége által már vége is a harcnak, nem bánthatja! Segíteni kell neki…egyedül is menne neki én tudom…de így kisebb a rizikó segítsünk neki…
- Edward figyeld csak. - mutatott Alice a 2 lány felé.
„ Emlékszel? Bellán nem tudja használni a képességét…”
Janet egy kicsit felhergelte a képességének hiánya. De nem volt ideje ilyeneken gondolkozni, tudta ha nem harcol az életével fizet. Alicenek megint látomása van.
- Jane menekülőre akarja fogni az ablakon keresztül…- mielőtt Alice kimondta volna már Bella lent volt és várta Janet…. de, hogy Bells honnan tudta mit fog tenni Jane ezt nem tudom, mert mikor Alice mondta ő már lent volt. Innentől kezdve Jane félt, rájött, hogy igaz mi nem segítünk de Aro sem fog rajta segíteni. Bella nem hagyta menekülni, elkezdtek köröket leírni…
- Jasper!!!! Edward felszívódott
- Kincsem, biztos csak nem bírta a feszültséget.
- Nem érted Jasper Edward nem elment, hanem szó szerint eltűnt.
- Nyugodj meg szívem elő fog kerülni. Szívem Bella mit csinál?
- Ezt, hogy érted?
- Nincs neked egy kis de ja vu [ez már megtörtént] érzésed?
- Miért lenne?- ekkor odament Carlisle és megfogta a vállát Bellának, aki épp előtte harapott ki egy darabot Jane nyakából- Várj Jazz, Edward nem pont így ölte meg Jamest?
Én is pont erre gondoltam. De gondolkozásomat Rosaile „szívrohama” állította meg. Meglepett és hirtelen boldog lett. Ekkor jöttem rá, hogy Rose mesélte, hogy soha nem ivott emberi vért, úgy oltotta ki Roycenak és barátainak az életét.
- Úristen ezt Bella ennyire élethűen elképzelte mikor elmeséltem neki? - kérdezte meghökkenve Rosaile.
Bella úgy darabolta fel Janet mintha egész életében ezt csinálta volna….nagyon részletesen…nagyon alaposan…majd a tűzre dobta.
- Ez történik minden átkozott lénnyel aki bántani akarja a családom, vagy a hozzá közelálló lényeket. - mondta Bella.
Nem értettük, hogy mi történt…Carlisle volt az első aki megtudott szólalni.
(Bella szemszöge: )
- Bella mi volt ez? - kérdezte meghökkenve Carlisle.
- Hogy érted?- nem értettem mi ez a meglepettség.
- Te újra játszottad a balettjelenetet és engem mondhatni odairányítottál, hogy állítsalak le… De ez még nem minden, hisz te ezekre nem is emlékezhetsz ilyen tökéletesen te akkor épp „haldokoltál”. Na meg Rosaile történetét is felelevenítetted, hisz egy csepp vérét sem szívtad ki.
- Edward gondolataiból szedtem ki és Rose pedig elmesélte a történetét.
- Hallgass végig …Edward nem is volt itt és Rose történetét mozdulatról mozdulatra mondhatni megidézted.
- Lehet ez a magyarázat megidéztem a történeteket, de nem ez a legfurcsább….Nem csak hallottam a gondolatait, hanem valahogy éreztem mit fog lépni.
- Úgy tűnik mindenkitől „elvettél” valamit a harc idejére kivéve Alicét... Tényleg az utolsó mondatod mit jelentet? Bella hallasz?
- Persze hallak, csak…felelevenítettem az utolsó mondatot. Mit is mondtál Edward hol van?
- Bella ezt mi is szeretnénk tudni, csak úgy eltűnt.
- Merre ment? Lehet látta a látomásom…azonnal La pushra kell mennünk.
- Ő nem ment hanem csak eltűnt…de miért kell la pushba mennünk? - kérdezte Nessie
- Mert a falka most már a célpont. - szólt közbe Alice
- Nessie drágám a csapat felét idézd meg La push mellé a határvonalhoz én meg a csapat másik felét La pushba idézem…
- De anya a szerződés…
- Nessie az istenért csináld amit mondok… meg fogják érteni…sőt még hálásak is lesznek…ha nem késünk el….- úristen sosem beszéltem még így vele…
(La pushban)
- Mocskos vérszívók - köpött egyet az egyik kisfiú nem volt több 16 évesnél. Majd farkassá változott.
- Ne Shane őket ne bántsd- kiabált Jake - majd ő is farkassá lett.
„ De hisz átlépték a határt…vége a szerződésnek.
- Shane hallgass meg segíteni jöttünk egy csapat képességekkel „felszerelt” vámpír közeledik.
„Segíteni jöttek mi? A segítség tőlünk kell nekik…nem fogunk a mocskos fajtája miatt harcolni”
- Csak, hogy ez a harc ellenetek irányul…ti vagytok a célkeresztben…és jó ha tudod hallom a gondolatait mindannyiótoknak…úgyhogy ne szitkozódj - mondtam kedvesen, hisz nincs időnk néhány plusz harcra.
„Nyugodj meg és változz vissza! Sam ma nincs itt úgyhogy az én parancsaimat kell követned!”
- Bella mesélj el mindent, de várd meg míg Shane visszaváltozik. Hol a család másik fele?
- Nessie a határvonalnál őrködik a többiekkel. Nyugi nincs semmi baja - mondtam nevetve. - 2 nap kb míg ideér a Volturi…az egész csapat az őrökkel együtt…kivéve 2 személy, hisz Aro itt van ő a mi oldalunkon áll. Nyugodj meg Jake ő nem fog bonyodalmat okozni.
- Na és a másik?
- Vele nem kell már törődni…a lényeg, hogy nagyon óvatosnak kell lenni. Emlékeztek még a harci taktikákra?
- Persze. Az oldalát kell támadni. Tudjuk Bella.
- Jake ez most édeskevés. Képességek hadával és úgy 800-1000 év tapasztalattal jönnek. Szükségem lenne most úgy 10-15 átváltozott farkasra akik gondolatban beszélgetnek- Jake elég furcsán nézett rám - ki akarok próbálni valamit.
- Seht, Shane, Leah, Quil, Embry, Paul, Jared, Justin, Angela, Beatrice, Neil gyertek ide. Változzatok át de ne támadjatok meg senkit! Ez parancs.
„ De miért kell ezt csinálni?”
- Skacok ki akarok próbálni valamit.
„Éspedig?”
- Elég ha beszélgettek majd ha tudom mi a szitu elárulom.
Ekkor elkezdtem kiterjeszteni a pajzsomat. Nem szóltam semmit míg ki nem terjesztettem egész la pushra.
„Ez most mit csinál?”
„Nem tudom nagyon erőlködött”
- Visszaváltozhattok mostmár elmondom mi a történet- mondtam
- Hallgassatok Bellára - utasította Jake őket.
- Szóval hallottátok egymás gondolatait farkasként ugye?
- Igen…de ha erre rákérdeztél volna előtte…elmondtam volna… - mondta szemforgatva Shane.
- Jó-jó tudom, hogy tudtok beszélgetni de kiváncsi voltam, hogy a pajzsom hat-e rátok is.
- Micsoda? - kérdezték kórusba.
- A lényeg, hogy kiegyenlített harc lesz- mondtam.
- Ezt most meséld el- erősködött Shane.
- Valamennyiőtök megengedi, hogy egy fajtámbeli hozzáérhessen?
- Bella ezt, hogy érted? Nessie nem látta ő nem tudja megmutatni.
- Jake ez igaz viszont ha mindenigaz minden Cullen erejét birtoklom….és szeretném kipróbálni.
(Shane szemszöge: )
Nem értem, hogy mit eszik Jake ezen a vérszívón….Bezzeg ha Sam itt lenne ő is egyet értene velem…Hol hagynám, hogy egy ilyen undorító vérszopó hozzámérjen….de Jake a BÉTA akinek a vezetés a dolga most, hogy Sam elutazott Emilyvel és a két kicsivel. Jaken kívül Seth, Paul, Quil és Embry is megbíznak benne. Én ezt nem bírom kis egyedüllétre van szükségem.
- Jake! Figyelj elmentem napnyugtára itt vagyok, ha kellek telefonon hívjatok. Vagy addig ideérnek azok a mocskos vérszo…
- Nem, menj csak még van időnk - mondta az a vérszívó.
- Bízhatsz Bellában- mondta Seth-
- Carlisle, Aro, Esme gyertek velem. Jake ugye tarthatunk egy kis taktikai beszélgetést nálatok? Persze te is velünk tartasz és, hogy a törzs is megelégedjen hozz magaddal 3 farkast is - kacsintott Bella
Úristen mióta van ilyen nagyon jó viszony itt? Pfúj… Nem változtam át, hanem csak sétáltam…egyedül akartam lenni…Egy csapat őzet követtem. Olyan békések, nem barátkoznak az oroszlánokkal vagyok az ellenséggel…de mi? Vérfarkasok vagyunk és nem elég, hogy van egy idióta szerződésünk amit már megszegtek…ez nem elég még most pacsizunk is majd velük?
Kiértem egy gyönyörű rétre. Nem vagyok valami művészi, de ez a rét teljesen levett a lábamról és az illt ami itt terjeng. Vanília és a frissen nyílt rózsának illatát éreztem, de a réten sehol sem volt rózsa. Tulipánok ls a levendulák mellett az orchidea is megtalálható volt. Gyümölcsfákkal és kis mókusokkal volt tele a rét. Most vettem csak észre, hogy nem vagyok egyedül…
2010. július 18., vasárnap
6. fejezet
Na meghoztam a frisst;) nem kis komplikációval....a netem még mindig nincs meg...így nemtudtam, hogy mikor tudom felrakni ezt a fejezetet(: Remélem tetszeni fog nektek, ez a fejezet még mindig kicsit Jasper központú a múltkori beszélgetésük még folytatódik(: Utána jön egy kis fordulat....de ennél többet nem árulok el(: Ja és Rami most megpróbáltam egy kicsit jobban széttagolni, remélem mostmár nem fogok fejtörést okozni [ezzel ;) ]
Remélem elnyeri majd a bizalmatok és vissza fogtok még térni (: Na nem húzom az időt, hisz nem azért vagytok itt, hogy a rizsázásom hallgassátok Hát jó olvasást! Puszi Valöriee
---------------------------------------------
Kis idő eltelt míg drága bátyám ki tudott mondani egy értelmes mondatot.
- Bella te engem akartál hívni?! Miattam mentünk el…de ez még hagyján. Bella te kész őrült vagy én meg akartalak ölni! Edwardnak igaza van te menthetetlen vagy. - nem tudtam kivenni milyen hangulata van.
- De tudtam, hogy nem te akartad ezt tenni, hanem a vámpír és aznap senki sem vett levegőt Carlislen kívül.
- Az most mindegy. Mindenki ki tudott jönni balhé nélkül csak én nem. És lehetetlen mert nem tudtam lenyugtatni magam - most minden gondolkodás nélkül láttam, hogy szomorú.
- Jazz nem számít. És ha akkor visszahívlak akkor nem ugrom le a szikláról és akkor mi nem beszélgetnénk itt- kisebb szünetet tartottam. Mert hirtelen beleborzongtam a gondolatba, hogy mi lett volna ha Edward soha nem jött volna vissza. - Amúgy te tényleg vérbeli Cullen vagy le se tagadhatnád.
- Ezt meg hogy értsem? - nevetett. Gondolom éérezte, hogy a szomorú beszélgetésnek vége.
- A folyamatos önmarcangolás- forgattam a szemeim- magad hibáztatod mert megtámadtál „majdnem”, közben én voltam a hibás mert nem figyeltem oda a madzagra.
- Nicsak ki beszél Mrs Cullen- nevetett.
De most miért? Én nem hibáztattam magam, hanem csak… hibáztattam magam. Jó igazam van, én vagyok a hibás de nem tök mindegy most már? Dehogynem, hisz most minden rendben és örökké így is lesz. Arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telefonom.
- SMS Alicetől. - mondtam Jaspernek.
- Biztos látta, hogy eldöntöttem valamit…de miért neked írt akkor? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak nem azt döntötted el, hogy valahogy bepótoljuk? - nevettem- Mert ha igen akkor azért mert eldöntöttem, hogy mindenképp elfogadom a „pótlási ajánlatod”. - mutattam macskakörmöt.
- Akkor tuti ezért, de amúgy miért gondolkozunk? Egyszerűbb lenne elolvasni az SMS-t nem?
- Ajj bátyus, tudod az úgy túl egyszerű lenne- nevettem.
- Hova is megyünk 2 hétig? - néztem fel az sms-ről és nevettem.
- Amint láttad még nem döntöttem el mert akkor Alice már a shoppingkörútról írt volna- nevetett. Sose láttam még ilyennek, viszont Alicel kapcsolatban teljesen igaza van.
- Ez az első nagy beszélgetésünk és rögtön is tűnnünk 2 hétre ez tetszik.
- Ez a 2 hét kevés bepótolni mindent, de kezdetnek jó - ölelt meg
- Na merre induljunk? - néztem körbe.
- Szerintem menjünk Jacksonville felé - ölelt meg újra- Remélem tudod, hogy az ölelésem felét a te érzéseid diktálják - nevetett.
- Hoppá akkor picit visszafogom magam, mert vadászni szeretnék út közben. És mit ne mondjak nem jönne ki jól ha egy nagy oroszlánt ölelgetnél szeretetből- ahogy elképzeltem nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Semmi baj. Úgyis jól jönne otthon 1 kis háziállat.
- Háziállat mint oroszlán? Jazz Nessie mellé?- megijedtem.
- Bella nyugi az oroszlánok kis kezes bárányok a vámpíroknak…
- Hát te tudod de ne lepődj meg ha állatkínzásért lecsuknak téged és Alicet.
- Ezt hogy érted?- húzta fel a szemöldökét.
- Szerinted Alice nem öltöztetné ki az oroszlánt milliószor. Még ha nem is sétáltatná mint egy kiskutyát, bááár nála ez sem lenne akadály.
- Igaz. Tényleg igazad van, de ettől függetlenül elfogadnék egyet szülinapomra… - villantotta ki a fogát.
- Ezt vegyem célzásnak?- de már mindegy is volt elhatároztam venni fogok egyet neki. - Már megint egy sms. Ez most Edwardtól, na mit akarhat?- meglepődtem.
- Ezt inkább nem olvasnám- kacsintott.
„ Bella te őrült vagy Nessiere is gondolj és legfőképp szegény oroszlánra…Szeretlek”
Na igen gondolhattam volna....Alice és a képessége....
- Semmi különöset nem ír. Csak, hogy szeret. Megyünk tovább?- kérdeztem.
- Arra érzek egy csapat orángutánt, az biztos illek hozzád - nevetett.
- Ezt most megkapod- rávetettem magam és elkezdtem csikizni. Mondjuk nem voltam benne biztos, hogy csikis…de én is az vagyok vámpírként is .
- Vagy te…mi az hugi nem tetszik, hogy fordult a kocka?
- Hogy ezt miért nem akkor játszottuk mikor még újszülött voltam. - nevettem mert még mindig csikizett és nagy sajnálatomra nem emberi tempóban szóval nem tudtam legyőzni.
- Nem volt elég, hogy Emmettet legyőzted?
- Sosem felejtem el az arckifejezését a győzelmem után.
- Ő olyan mint egy nagyon nagy gyerek.
Napokkal később.
- Várj Alice most írt sms-t - mondta Jazz
- Na és mit írt?
- Hogy a két hetet majd később bepótoljuk. Mert a Volturi rájött, hogy tudjuk mit akarnak.
- Hány napot is pótolunk?
- Kettőt. - nevetett- Pedig azt hittem még van legalább 1 hetünk.
- Máskor is csinálunk akkor majd ilyet - ez a hangnem nagyon hasonlított ahhoz a beszélgetéshez, amikor Charlienak megmondtam elköltözöm Alaszkába.
- Butus- nevetett - Persze- majd megölelt és siettünk is haza.
- A vadászatot ne felejtsd el bátyó fekete a szemed, mint a drága feleségednek, ha nem megyek vele shoppingolni.
- Akkor jobb lesz ha vadászunk. De ne az én imádnivaló hiperaktív feleségemmel példáz folyamatosan. Tudod ő mindig mindent lát- nevetett.
- Kivéve ha az utolsó sms óta teljes pajzs van rajtunk.
- Na akkor jobb ha félsz még a végén azt hiszi elrabolsz.
- Nem léptük túl a 2 hetet szóval egy szavuk sem lehet - mosolyogtam.
- Drága jó férjed nem így gondolja- kacsintott.
- Ezt te honnan veszed?
- Innen- és megfogta valaki a derekam. Na igen én és a reflexeim nem kellett sok, hogy megtámadjam. - Hé szívem nyugi nem megölni készüllek. - Istenem Edward már megint előhozta Victoria emlékét.
- Ez lehetetlen - morgott föl Jasper.
- Vic…Vic…Victoria- hiszen ő már halott áááá….Gyorsan kikapcsoltam a pajzsom, hogy Alice lássa, hogy mi van itt.
- Mi az Bellácska beláttad, hogy emberként kevés vagy?- nevetett Victoria
- Ne merészeld- mondta Edward, ő is morgott.
Hirtelen elöntött a düh, mint még soha. Nem tudtam uralkodni magamon. Vagyis nem, hogy nem tudtam, eszembe se volt uralkodni magamon. Meg akartam ölni.
- Edward Bella támadni készül - mondta Jazz. De már késő volt senki sem tudott megállítani. Egy óriási morgás tört fel belőlem. És nekiugrottam. „ Mi az Bellácska beláttad, hogy emberként kevés vagy?” zengett a fülembe ez a mondat. Na most megmutatom, neked, hogy mennyire vagyok kevés… Azt vettem észre mikor ráugrottam hirtelen felszívódott. Ekkor esett le én idéztem meg.
- Bella legközelebb fogd vissza magad - morgott Jazz. Majd nyugodtan folytatta - Sajnálom a hangnemet, Emmettnek intenzív érzelmei vannak.
- Mit jelent ez?
- Ez egy fogadás elvesztését, tudod Bella te már 2-szor győzted le- nevetett Ed.
- De én nem is fogadtam vele - néztem értetlenül.
- Félreértettél te a fogadás alanya voltál.
- Micsoda?
- Emmett azt hitte, hogy mikor meglátod Victoriát, nem mersz majd vele rögtön szembeszállni. De én tudtam, hogy meg is ölnéd…Persze ha lehetséges lenne. De most minden viccet félretéve legközelebb vigyázz kit idézel meg.
- Nem szándékos volt. Hoppá Emmett nem vetted észre, hogy már nem az a törékeny Bella vagyok. A szkanderozás után pedig tudnod kellene. - nevettem.
- Kis törpilla jól vigyázz! Hallom mit mondasz, csak később nehogy megbánd- nevetett.
Észre se vettem, hogy Alicenek látomása van.
- Srácok mindenki figyeljen rám! Aro, Marcus, Caius, Jane, Felix, Alec, Demetri és kevésbé ismert őrök is velük jönnek.
- Alice ők akkor nem békés szándékkal jöttek. Nem szökünk el? Nessiere is gondolni kell.
- Bella elég, ha a pajzsod kilököd és mindannyiunkat védesz, így sem Jane sem Alec képessége nem fog hatni.
- Nessienek nem lenne jobb Forksban? Vagyis La pushban?
- Bella nyugodj meg. Ha Nessie külön lenne akkor az élete veszélybe kerülne- mondta a hercegem.
- Meg lehetetlen is lenne. Nemsokára itt vannak.
- Mégis mennyi időnk van? - kérdeztem.
- Változó külön-külön jönnek, hogy ne tudjunk semerre menekülni.
- Alice, kérlek valahogy tud meg miért jönnek.
- Bella ez nem lesz egyszerű nem lehet csak úgy megidézni egy választ. - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Alice te egy zseni vagy- kezdett összeállni a terv a fejemben. Aro nem akart megölni Olaszországban sem és Caius sem szólt semmit…Kettőjüket megidézem persze nem hagyom, hogy hozzánk érjen…tehát mi nagyon meglepődünk.
- Bella ez nagyon veszélyes…egyszerre kettőt nem lehet. Azzal nagyobb erejük lenne- mondta Edward.
- Valaki beavatna minket is? - kérdezte apánk. - Már megszoktuk, hogy Alice és Edward hang nélkül beszélgetnek, de hogy te is Bella ez már nem túl igazságos.
- Nyugi Carlisle én se tudom ők mit látnak. - nevettem.
- De Bella még most sem jutottunk előrébb az ötleteddel, és így elég nehéz lesz megcsinálni. - nevetett Jazz
- Mi az Jazz csak nem Alice érzelmei alatt állsz? - kérdeztem.
- Tévedsz. - sokat mondó mosoly- most neked van ilyen kitörően jókedved. Viszont fogd vissza magad hugi, kérlek!
- Sajnálom lenyugszom kevésbé leszek ilyen nikkelbolha.
- Bella engem nem az zavar, hogy boldog vagy, hanem, hogy én…
- Bella kérlek fogd vissza a hormonjaid…- mondta Alice és Ed.
- Hupsz…pedig semmi se volt, csak Edward szája csillog és gyönyörű…- mondtam.
- Bellaa ezzel nem segítesz, ha nem akarod, hogy leteperjem a drága jó férjed! Fogd vissza magad létszi.
- Sajnálom, visszafogom magam…Alice a szemed fekete nem kellene elmenned vadászni?
- Dehogynem… viszont Alice vadászat közben nem akar a Volturival összefutni…
- Azt mondta még van egy kis időnk…
- Szagold bele a levegőbe és rájössz mennyi időnk van.
- 2 perc gyalog…- megijedtem. Eddig 2 találkozás alatt 2 alkalommal akartak megölni valakit. Ők nem szoktak 2 esélyt sem adni nem, hogy 3-at. A biztonság kedvéért bekapcsolom a pajzsom.
Remélem elnyeri majd a bizalmatok és vissza fogtok még térni (: Na nem húzom az időt, hisz nem azért vagytok itt, hogy a rizsázásom hallgassátok Hát jó olvasást! Puszi Valöriee
---------------------------------------------
Kis idő eltelt míg drága bátyám ki tudott mondani egy értelmes mondatot.
- Bella te engem akartál hívni?! Miattam mentünk el…de ez még hagyján. Bella te kész őrült vagy én meg akartalak ölni! Edwardnak igaza van te menthetetlen vagy. - nem tudtam kivenni milyen hangulata van.
- De tudtam, hogy nem te akartad ezt tenni, hanem a vámpír és aznap senki sem vett levegőt Carlislen kívül.
- Az most mindegy. Mindenki ki tudott jönni balhé nélkül csak én nem. És lehetetlen mert nem tudtam lenyugtatni magam - most minden gondolkodás nélkül láttam, hogy szomorú.
- Jazz nem számít. És ha akkor visszahívlak akkor nem ugrom le a szikláról és akkor mi nem beszélgetnénk itt- kisebb szünetet tartottam. Mert hirtelen beleborzongtam a gondolatba, hogy mi lett volna ha Edward soha nem jött volna vissza. - Amúgy te tényleg vérbeli Cullen vagy le se tagadhatnád.
- Ezt meg hogy értsem? - nevetett. Gondolom éérezte, hogy a szomorú beszélgetésnek vége.
- A folyamatos önmarcangolás- forgattam a szemeim- magad hibáztatod mert megtámadtál „majdnem”, közben én voltam a hibás mert nem figyeltem oda a madzagra.
- Nicsak ki beszél Mrs Cullen- nevetett.
De most miért? Én nem hibáztattam magam, hanem csak… hibáztattam magam. Jó igazam van, én vagyok a hibás de nem tök mindegy most már? Dehogynem, hisz most minden rendben és örökké így is lesz. Arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telefonom.
- SMS Alicetől. - mondtam Jaspernek.
- Biztos látta, hogy eldöntöttem valamit…de miért neked írt akkor? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak nem azt döntötted el, hogy valahogy bepótoljuk? - nevettem- Mert ha igen akkor azért mert eldöntöttem, hogy mindenképp elfogadom a „pótlási ajánlatod”. - mutattam macskakörmöt.
- Akkor tuti ezért, de amúgy miért gondolkozunk? Egyszerűbb lenne elolvasni az SMS-t nem?
- Ajj bátyus, tudod az úgy túl egyszerű lenne- nevettem.
„Jajj Bella úgy örülök nektek, de aztán 2 hét múlva kérem vissza a férjem…Ja Mariet elintéztük Victorral együtt. Majd jelentkezünk. BFF( értsd:Best Friends Forever- legjobb barátok mindörökké) Alice”
- Hova is megyünk 2 hétig? - néztem fel az sms-ről és nevettem.
- Amint láttad még nem döntöttem el mert akkor Alice már a shoppingkörútról írt volna- nevetett. Sose láttam még ilyennek, viszont Alicel kapcsolatban teljesen igaza van.
- Ez az első nagy beszélgetésünk és rögtön is tűnnünk 2 hétre ez tetszik.
- Ez a 2 hét kevés bepótolni mindent, de kezdetnek jó - ölelt meg
- Na merre induljunk? - néztem körbe.
- Szerintem menjünk Jacksonville felé - ölelt meg újra- Remélem tudod, hogy az ölelésem felét a te érzéseid diktálják - nevetett.
- Hoppá akkor picit visszafogom magam, mert vadászni szeretnék út közben. És mit ne mondjak nem jönne ki jól ha egy nagy oroszlánt ölelgetnél szeretetből- ahogy elképzeltem nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Semmi baj. Úgyis jól jönne otthon 1 kis háziállat.
- Háziállat mint oroszlán? Jazz Nessie mellé?- megijedtem.
- Bella nyugi az oroszlánok kis kezes bárányok a vámpíroknak…
- Hát te tudod de ne lepődj meg ha állatkínzásért lecsuknak téged és Alicet.
- Ezt hogy érted?- húzta fel a szemöldökét.
- Szerinted Alice nem öltöztetné ki az oroszlánt milliószor. Még ha nem is sétáltatná mint egy kiskutyát, bááár nála ez sem lenne akadály.
- Igaz. Tényleg igazad van, de ettől függetlenül elfogadnék egyet szülinapomra… - villantotta ki a fogát.
- Ezt vegyem célzásnak?- de már mindegy is volt elhatároztam venni fogok egyet neki. - Már megint egy sms. Ez most Edwardtól, na mit akarhat?- meglepődtem.
- Ezt inkább nem olvasnám- kacsintott.
„ Bella te őrült vagy Nessiere is gondolj és legfőképp szegény oroszlánra…Szeretlek”
Na igen gondolhattam volna....Alice és a képessége....
- Semmi különöset nem ír. Csak, hogy szeret. Megyünk tovább?- kérdeztem.
- Arra érzek egy csapat orángutánt, az biztos illek hozzád - nevetett.
- Ezt most megkapod- rávetettem magam és elkezdtem csikizni. Mondjuk nem voltam benne biztos, hogy csikis…de én is az vagyok vámpírként is .
- Vagy te…mi az hugi nem tetszik, hogy fordult a kocka?
- Hogy ezt miért nem akkor játszottuk mikor még újszülött voltam. - nevettem mert még mindig csikizett és nagy sajnálatomra nem emberi tempóban szóval nem tudtam legyőzni.
- Nem volt elég, hogy Emmettet legyőzted?
- Sosem felejtem el az arckifejezését a győzelmem után.
- Ő olyan mint egy nagyon nagy gyerek.
Napokkal később.
- Várj Alice most írt sms-t - mondta Jazz
- Na és mit írt?
- Hogy a két hetet majd később bepótoljuk. Mert a Volturi rájött, hogy tudjuk mit akarnak.
- Hány napot is pótolunk?
- Kettőt. - nevetett- Pedig azt hittem még van legalább 1 hetünk.
- Máskor is csinálunk akkor majd ilyet - ez a hangnem nagyon hasonlított ahhoz a beszélgetéshez, amikor Charlienak megmondtam elköltözöm Alaszkába.
- Butus- nevetett - Persze- majd megölelt és siettünk is haza.
- A vadászatot ne felejtsd el bátyó fekete a szemed, mint a drága feleségednek, ha nem megyek vele shoppingolni.
- Akkor jobb lesz ha vadászunk. De ne az én imádnivaló hiperaktív feleségemmel példáz folyamatosan. Tudod ő mindig mindent lát- nevetett.
- Kivéve ha az utolsó sms óta teljes pajzs van rajtunk.
- Na akkor jobb ha félsz még a végén azt hiszi elrabolsz.
- Nem léptük túl a 2 hetet szóval egy szavuk sem lehet - mosolyogtam.
- Drága jó férjed nem így gondolja- kacsintott.
- Ezt te honnan veszed?
- Innen- és megfogta valaki a derekam. Na igen én és a reflexeim nem kellett sok, hogy megtámadjam. - Hé szívem nyugi nem megölni készüllek. - Istenem Edward már megint előhozta Victoria emlékét.
- Ez lehetetlen - morgott föl Jasper.
- Vic…Vic…Victoria- hiszen ő már halott áááá….Gyorsan kikapcsoltam a pajzsom, hogy Alice lássa, hogy mi van itt.
- Mi az Bellácska beláttad, hogy emberként kevés vagy?- nevetett Victoria
- Ne merészeld- mondta Edward, ő is morgott.
Hirtelen elöntött a düh, mint még soha. Nem tudtam uralkodni magamon. Vagyis nem, hogy nem tudtam, eszembe se volt uralkodni magamon. Meg akartam ölni.
- Edward Bella támadni készül - mondta Jazz. De már késő volt senki sem tudott megállítani. Egy óriási morgás tört fel belőlem. És nekiugrottam. „ Mi az Bellácska beláttad, hogy emberként kevés vagy?” zengett a fülembe ez a mondat. Na most megmutatom, neked, hogy mennyire vagyok kevés… Azt vettem észre mikor ráugrottam hirtelen felszívódott. Ekkor esett le én idéztem meg.
- Bella legközelebb fogd vissza magad - morgott Jazz. Majd nyugodtan folytatta - Sajnálom a hangnemet, Emmettnek intenzív érzelmei vannak.
- Mit jelent ez?
- Ez egy fogadás elvesztését, tudod Bella te már 2-szor győzted le- nevetett Ed.
- De én nem is fogadtam vele - néztem értetlenül.
- Félreértettél te a fogadás alanya voltál.
- Micsoda?
- Emmett azt hitte, hogy mikor meglátod Victoriát, nem mersz majd vele rögtön szembeszállni. De én tudtam, hogy meg is ölnéd…Persze ha lehetséges lenne. De most minden viccet félretéve legközelebb vigyázz kit idézel meg.
- Nem szándékos volt. Hoppá Emmett nem vetted észre, hogy már nem az a törékeny Bella vagyok. A szkanderozás után pedig tudnod kellene. - nevettem.
- Kis törpilla jól vigyázz! Hallom mit mondasz, csak később nehogy megbánd- nevetett.
Észre se vettem, hogy Alicenek látomása van.
- Srácok mindenki figyeljen rám! Aro, Marcus, Caius, Jane, Felix, Alec, Demetri és kevésbé ismert őrök is velük jönnek.
- Alice ők akkor nem békés szándékkal jöttek. Nem szökünk el? Nessiere is gondolni kell.
- Bella elég, ha a pajzsod kilököd és mindannyiunkat védesz, így sem Jane sem Alec képessége nem fog hatni.
- Nessienek nem lenne jobb Forksban? Vagyis La pushban?
- Bella nyugodj meg. Ha Nessie külön lenne akkor az élete veszélybe kerülne- mondta a hercegem.
- Meg lehetetlen is lenne. Nemsokára itt vannak.
- Mégis mennyi időnk van? - kérdeztem.
- Változó külön-külön jönnek, hogy ne tudjunk semerre menekülni.
- Alice, kérlek valahogy tud meg miért jönnek.
- Bella ez nem lesz egyszerű nem lehet csak úgy megidézni egy választ. - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Alice te egy zseni vagy- kezdett összeállni a terv a fejemben. Aro nem akart megölni Olaszországban sem és Caius sem szólt semmit…Kettőjüket megidézem persze nem hagyom, hogy hozzánk érjen…tehát mi nagyon meglepődünk.
- Bella ez nagyon veszélyes…egyszerre kettőt nem lehet. Azzal nagyobb erejük lenne- mondta Edward.
- Valaki beavatna minket is? - kérdezte apánk. - Már megszoktuk, hogy Alice és Edward hang nélkül beszélgetnek, de hogy te is Bella ez már nem túl igazságos.
- Nyugi Carlisle én se tudom ők mit látnak. - nevettem.
- De Bella még most sem jutottunk előrébb az ötleteddel, és így elég nehéz lesz megcsinálni. - nevetett Jazz
- Mi az Jazz csak nem Alice érzelmei alatt állsz? - kérdeztem.
- Tévedsz. - sokat mondó mosoly- most neked van ilyen kitörően jókedved. Viszont fogd vissza magad hugi, kérlek!
- Sajnálom lenyugszom kevésbé leszek ilyen nikkelbolha.
- Bella engem nem az zavar, hogy boldog vagy, hanem, hogy én…
- Bella kérlek fogd vissza a hormonjaid…- mondta Alice és Ed.
- Hupsz…pedig semmi se volt, csak Edward szája csillog és gyönyörű…- mondtam.
- Bellaa ezzel nem segítesz, ha nem akarod, hogy leteperjem a drága jó férjed! Fogd vissza magad létszi.
- Sajnálom, visszafogom magam…Alice a szemed fekete nem kellene elmenned vadászni?
- Dehogynem… viszont Alice vadászat közben nem akar a Volturival összefutni…
- Azt mondta még van egy kis időnk…
- Szagold bele a levegőbe és rájössz mennyi időnk van.
- 2 perc gyalog…- megijedtem. Eddig 2 találkozás alatt 2 alkalommal akartak megölni valakit. Ők nem szoktak 2 esélyt sem adni nem, hogy 3-at. A biztonság kedvéért bekapcsolom a pajzsom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)