9. fejezet

Sziasztok! Remélem nem fogyatkozott meg nagyon az olvasói táborom....Nagyon sajnálom az eltűnésem, de tényleg nagyon sok minden közbejött...:S

Viszont itt a várva várt 9. fejezet...és a 10 fejezet eleje is megvan már...nyugi vannak terveim...szal nem lesz vége a történetemnek véglegesen. kommenteket várok (: és mégegyszer bocsi mindenkitől...remélem tetszeni fog

Puszi Valöriee (:






(Nessie szemszöge: )

4 év után visszatértünk Forksba, hogy segítsünk a Quileute falkának. Én nem La pushban vagyon, hanem a határánál Alice, Jasper, Rosaile és Emmett is itt volt velem.

- Anya nagyon furcsa volt ma, nem? - kérdeztem.

- Nessie drágám próbálj megnyugodni, de ami azt illeti igazad van - mondta Jazz. A mi kapcsolatunk különleges hisz félig ember vagyok, de Jazz egyszer sem akart megtámadni. Mintha immúnis lenne rám

- Sajnálom,hogy túl intenzívek az érzéseim- mondtam. Eközben úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni.

- Menj csak, nem lesz semmi baj. De telefon azért legyen nálad, mert a Volturi bármikor változtathat a tervén.

- Persze Alice, tudom. Ugye apa eltűnéséhez is van közük?

- Nem tudom drágám majd kiderül- mondta mind egyszerre.

Persze majd kiderül…miért nem keresi senki? Ő az apám, Bella férje és a többiek testvére, arról nem is beszélve, hogy Carlisleék fia. Mindenki a vérfarkasokkal foglalkozik, még Rosaile is. Ezt a gondolatmenetet már sétálás közepette folytattam.

Egyszer csak egy gyönyörű rétre érkeztem. Mondhatni festői volt a táj. Mintha természetanya kertje lenne telis tele virágokkal. De ki az aki egy ilyen szépen gondozott rétet nem kerít el? Mindenesetre én nem sajnálom. Az orchidea a kedvenc virágom így az „orchidea részlegnél” mentem a rét közepére. A kismókusok nagy ívben elkerültek pedig mókusokat sosem bántottam-. Kifeküdtem középre.



De én ezt akkor sem értem, anya nagyon szereti aput de most nem is keresi. Itt valami bűzlik. Hirtelen egy másik illatot is éreztem.

- Szia ideülhetek melléd?- kérdezte az ismeretlen fiú.

- Persze nyugodtan. Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz. - nagyon furcsa arcot vágott mintha nem mondhatná el.

- Semmi baj csak ez egy hosszú történet- lehet mégse akkora titok? Hisz akkor fel sem vetette volna a témát.

- Én ráérek- mosolyogtam bíztatásként

- Úgy 1 éve tudtam meg az anyukámtól, hogy nem Olaszországból származom. Hisz egy családfát kellett készíteni a suliba. Mivel elvált szülők gyereke vagyok és már nem vagyok kisgyerek a magam 19 évével, így elhatároztam, hogy megkeresem az apám és a bátyám. Hisz az is van most derült ki. Sőt ő az én ikrem…igaz kétpetéjű ikrek így kinézetre nincs bennünk sok közös- mintha nyitva hagyta volna a mondatot. - Na de most mesélj te magadról, mert rólad még nem tudok semmit. Sajnálom, hogy mindent rádzúdítottam.

- Én nem tudok egy ilyen hosszú és mélyre hatoló történetet. Épp átutazóban vagyunk a családommal.- vérfarkast menteni apa NÉLKÜL, de ezt ne mondtam ki. 1.Félek, hogy megijedne és soha többet nem állna velem szóba. 2.Kinevetne és kényszerzubbonyt adatna rám (bár nem ilyen szerintem) 3.Pedig persze a Volturi.

Egyszer csak megszólalt a telefonja. Vámpírhallásomnak hála hallhattam volna az egész beszélgetést, de ha úgy akarja majd elmondja

-Sajnálom ezt fel kell vennem. Szia Jake!- Jake? Ugye nem? - Mi a baj? Micsoda? - akármit is hallott nagyon sokkolta. Most megbántam, hogy nem hallgatóztam. Akkor tudnám vigasztalni valamivel. De így semmi…

- Bocsi most haza kell mennem. Köszönöm, hogy meghallgattál.

- Ez nem fontos. Szívesen végighallgattalak - mondta mosolyogva.

Megöleltük egymást majd megbeszéltük, hogy ez a mi kis lelkis rétünk. Azt hittem, hogy amit mondanak, hogy első látásra szerelem létezik és minden lánnyal egyszer…és velem megtörtént Jake-el… de ez mintha sokkal erősebb lenne…de a kemény 5évemmel nem sok tapasztalattal rendelkezem. A családomtól nem tudok érdeklődni…mert milyen lenne már. De egy adonisz volt ez a srác…Kicsivel izmosabb mint Jake…185 centi feketehajú, csokibarna szemű srác egy kis fahéj és citrom illattal. Gyönyörű szemei rabul ejtettek. El kellene indulnom haza Alice már tuti keres. Pár perc futás után már a családom egy része mellett álltam.

- Sziasztok van valami fejlemény?

- Nessie te hol a francba voltál? Az egész rezervátum átváltozik és rohangál. Bármikor megtámadhattak volna.!

- Nyugi Alice itt vagyok amúgy meg találtam egy gyönyörű rétet. Szeretnék holnap is kimenni- csacsogtam, de Alice valahol máshol volt térben és időben. Üveges tekintettel nézett maga elé. Majd a látomás után csak annyit mondott „Edward” és összeesett. Hallottam már arról, hogy egy vámpír sokkot kaphat, de arról hogy összeessen még nem.



(Alice szemszög: )

- Edward…- mondtam de a mondatot nem tudtam befejezni mert nem érzékeltem a szám majd kiderült semmilyen uralmam sincs a testem felett. És csak zuhantam és zuhantam a sötétség felé. Rám jött csak úgy hirtelen az érzés, hogy fel kell kelnem, na igen Jazz tehet róla szerintem.



(Nessie szemszög: )

- Jazz mit csinálsz? Ébreszd fel…tudnom kell mi történt apával- vontam kérdőre „nagybátyámat”. De ő nem válaszolt csak elindult gyakorolni a farkasokkal. Mi történt a családommal? Mindtha mindenki valamiféle befolyás alatt állna.

Ideérkezésünk óta eltelt 1 hét és minden a feje tetejére állt körülöttem. Anyáékat a határ túloldalán nem is látom. Anya mintha nem is hiányolna…jó igaz, hogy minden napot a titokzatos idegennel töltök a mostmár közös rétünkön. 5 évesen úgy gondolom, hogy nem probléma, hogy nincs szerelmi téren kapcsolatom, de mivel 17-nek nézek ki így azért már másabb a helyzet. Hisz Jake tudja a titkom, de ő nem…nem is mutatkoztunk be 1 hét alatt, de én tudom, hogy Shanek hívják de csak mert egy kiskori történet elmesélése közben említette, hogy az édesanyja, hogy szidta le őt. Mondjuk érthető ki örülne, ha a gyermeke a frissen festett garázst átfesti…ez a gondolatmenet is hozzá vezető utamon jutott eszembe. Most ő volt itt hamarabb…igaz most sokkal később jöttem mert ma még voltam vadászni is.

- Szia te kis idegen!- köszöntem rá, mert nem vett észre.

- Szia merre jártál ma? - mosolygott.

- A családommal kellett lennem egy kis dolgunk akadt - nem mondhattam, hogy vadászni voltam.

- Értelek. Hiszen te mindig itt vagy ezen a réten.

Ebben teljesen igata van. De itt teljesen egyedül vagyok és senki nem zavar meg váratlanul (hisz Shanet várom minden nap).

- Hát igen elég sokat tölrtök itt az időmből. De nem lehet hibáztatni, ezért hiszen ez egy gyönyörű nyugodt hely- mutattam körbe bizonyításképp- Na meg mintha te nem lennél itt minden nap - nevettem.

- Ez igaz. Ebben teljesen igazad van.

- És neked milyen napod volt? - érdeklődtem.

- Hát…sok volt a dolgom…- mintha valamit titkolna, bár nem hibáztathatom ezért én egy vámpír vagyok vérfarkas ismerősökkel ja és persze egy Volturi nevű uralkodóház üldöz minket- Nem megyünk el sétálni? Közbe pedig bekapni valamit mert nagyon éhes vagyok.

- Persze, mehetünk- örültem, hogy végre elhívott valamerre még ha nem is hivatalos randi. Elindultunk Port Angeles felé.

- Te mennyire vagy ismerős a környéken? - izgett-mozgott egész úton pedig busszal mentünk. 20 perc volt nagyjából az út de ő mintha egy fél medvét meg tudna most enni. Olyan aranyos volt, mint egy kisgyerek az első szülinapi partija előtt.

- Hát nem sok helyet tudok, de itt van az az étterem ahol anya és apa először beszélgettek kettesben - úgy 6 évvel ezelőtt, de ezt már nem mondtam ki, hisz tinédzsernek nézek ki így furcsa lenne a 6 évvel ezelőtti első találkozás.

- Benézzünk oda? - kérdezte.

- Ez csodás ötlet- elindultam az étterem felé.

Beszélgettünk evés közben. Igen félvámpír létemre mindkétféle életmód megfelel nekem. Olyan aranyos volt szegény nem tudom mintha még életébe nem lett volna még kettesbe lánnyal. Ami korához képest furcsa lenne… vegyük példának Jaket. Neki is volt már kiszemeltje rajtam kívül. Leejtett egy evőeszköz és egyszerre hajoltunk le érte és szerencsére a jó látásomnak hála észrevettem, hogy egy kicsit közelebb húzódik…”végre” majdnem megcsókol erre nem visszahúzódik? Ezt nem hiszem el, hogy nekem kell kezdeményeznem egy tinédzserrel szemben. Ez felettébb furcsa egy 5 éves mondhatni kislánytól. Igaz ezt ő nem tudja… Nem gondolkoztam, hogy esetleg rá is támadhatok, hisz reggel vadásztam… Csönd lett köztünk, de nem az a kínos csönd, hanem a zavarba ejtett emberek csendje. Kifizette az ebédet majd sétálni indultunk. Láttam, hogy közeledik a keze a kezemhez, most nem gondolta meg magát. Viszont…mikor hozzámért nagyon meglepődtem, hisz legalább olyan meleg volt a keze mint Jacobnak….elrántottam a kezem.

- Szerintem most vagy nagyon beteg vagy, vagy beszélünk kell…nem tudom

- Nem vagyok beteg. - Ezt nem hiszem el, ezt ha Jake megtudja akkor nem a Volturi elleni harc lesz a legfontosabb neki…

- Gondoltam- Csak ennyit tudtam kinyögni. Közbe pedig mutattam neki, hogy menjünk egy nyugodtabb helyre.

- Hogy értetted, hogy beszélnünk kell? - nem válaszoltam, míg nem értünk el egy sötét kapualjba. Felesleges köntörfalazni így csak belevágtam a közepébe.

- Mióta vagy vérfarkas? - a kérdés hallatán összerezzent.

- Micsoda? Vérfarkasok nem léteznek - próbált meggyőző lenni. Tudom, hogy nem mondhatja el a titkát, de nem jött még rá, hogy ha egy kézfogásból tudom mitől lehet vérfarkas akkor már nincs értelme tagadnia? Ez most nagyon rosszul esett.

- Tudom nem léteznek a vérfarkasok, sem vámpírok és az ükapáid sem kötöttek szerződést. Ugye?- bukott ki belőlem. Nem csak rá voltam ideges, viszont mégis szegényen töltöttem ki az indulataim

- Honnan tudsz te ennyit? - nagyon jól esett, hogy már nem tagadja, hogy igazam van

- Én félig vámpír vagyok. - úgy láttam, hogy így tiszta a dolog, ha bevallom én is a titkom.

- Hogy micsoda? Akkor te…te…te Bella lánya vagy?- nem tudtam semmilyen érzelmet leolvasni az arcáról.

Bocsánat mindenkitől....de most jó hírek:)

Hú rendesen rossz ide visszatérni ennyi idő után...:/ Sajnálom nagyon, hogy már egy jó ideje nem volt friss, de nagyon sok olyan dolog történt ami miatt nem volt lelki erőm írni...azóta sok változtatott írtam Nessie szemszögéből (mert ugye ez volt megbeszélve) de egyik sem volt tökéletes...hisz nem volt erőm írni egy boldognak mondható fejezetet miközben nagyon rosszul voltam. Ezt inkább nem részletezném remélem megértitek, hogy mi történt. Ja és itt van az érettségi éve...tudom, hogy még ráérek persze...csak a tételeket már most kérik...Na mindegy nem is rizsázok...de örömmel jelentem ki, hogy már KÉSZ VAN A KÖVETKEZŐ FEJEZET :)...már csak be kell gépelni. És nyugi van elképzelésem a folytatásra...bár sokan nem fogtok neki örülni mert lehet, hogy teljesen más szálon fogok tovább menni...de be is fogom a szám nem lövök le semmit :)

na sietek majd a frissel ahogy csak tudok...de megyek is vissza tételt kidolgozni :/

puszi Valöriee :)

Bloginformáció!Olvasd el ;)

Sziasztok!
Sajnálom, hogy egy ideje nem írtam nektek...de most egy "kicsit" rossz időszakom van...nem akarok erről beszél ni nem is sajnáltatni akarom magam. Csak gondoltam jelentkezem, hogy még élek, írogatom a fejezetet.

És szeretnék 2 blogot is ajánlani!
Barátnőm Angi nemrég elkezdte első történetét írni: Fehér angyal címmel.
Ez a történet is a Twilight-tal foglalkozik. Remélem elnyeri mindenki tetszését. Nagy öröm (legalábbis nekem), hogy ebbe az egyik főszereplő Jasper. Nézzetek be(:


http://alkonyatvilag.blogspot.com/

A másik blogot ugyancsak Angi története. De ebbe együtt írunk. Sőt mit vagyunk a két főszereplő. Ez is a Twilight-tal kapcsolatos. De sok-sok más van benne. Nem a megszokott Edward- Bella sztori. Hisz ez már 100  évvel a Breaking dawn ideje után van. Ide is nézzetek be(:

http://valorieeandangie.blogspot.com/

Remélem mindkét blog elnyeri a tetszésetek (:

puszi Valöriee(:

8. fejezet II. rész

Tudom, hogy múltkor gonosz voltam...de szerintem nem lett volna jó egyből lelőni a poént:) Igaz ez csak egy kis töredék. A múltkor írtam, hogy kis pihi az írásban és várom, hogy ki milyen szemszögből szeretné hallani vissza a történetet. Mert tudom, hogy kusza a sztori és sok szálon fut(:


---------------------------------------------

- Szia te kis idegen - szakított ki valaki egy nagyon fontos valaki a gondolataimból.

- Szia! Merre jártál ma? - mosolyogtam.

- A családommal kellett lenne, mert egy kis dolgunk akadt.

- Értelek. Hiszen te mindig itt vagy ezen a réten.

- Hát igen elég sokat töltök itt az időmből. De nem lehet hibáztatni ezért hiszen ez egy gyönyörű hely- mutatott körbe - Na meg mintha te nem lennél itt minden nap - nevetett.

- Ez igaz. Ebben teljesen igazad van

- És neked milyen napod volt?

- Hát… sok volt a dolgom. - azt mégse mondhattam, hogy edzettem, hogy edzettem, hogy egy csapat vérszívót megöljek - Nem megyünk el sétálni? Közbe pedig bekapni valamit, mert nagyon éhes vagyok.

- Persze mehetünk - mosolygott így elindultunk Port Angeles felé.

- Te mennyire vagy ismerős a környéken? - kérdeztem és közben alig vártam, hogy elérjünk egy kajáldához. Farkaséhes voltam közben pedig tudtam, hogy nem ehetem tele magam. Főleg, hogy nekem most egy szarvas is kevés lenne. Nem gyanakodhat.

- Hát nem sok helyett tudok, de itt van az az étterem ahol anya és apa először beszélgettek kettesben.

- Benézzünk oda?

- Ez csodás ötlet - mondta kicsit zavarban. Nem értettem miért.

Beszélgettünk evés közben. Hát igen én béna lelöktem egy kést. És ahogy egyszerre próbáltuk felvenni az arcunk úgy milliméterekre volt egymástól. Lefagytam… meg akartam csókolni, de ha ő nem akarja. Húztam volna el az arcom mikor lassan szájon csókolt. Ez a lány eszméletlen, a nevét se tudom, de teljesen az ujja köré csavart. Nem tudtam visszafogni magam így én is visszacsókoltam. Mi bajom lehet tőle? Semmi. Hát igen innentől kezdve csend uralkodott. Kifizettem az ebédet és elindultunk sétálni. Hirtelen felindulásból megfogtam a kezét. Elfelejtettem, hogy felém így 42 fok van. Gyorsam elrántotta a kezét, de hogy a meleg miatt vagy mert nem szerette volna még nem tudom.

- Szerintem most vagy nagyon beteg vagy, vagy beszélünk kell nem tudom

- Nem vagyok beteg.

- Gondoltam - mondta és mutatta, hogy menjünk egy nyugodtabb helyre. De az mit akart jelenteni, hogy „beszélnünk kell”? Nem mondhatom el neki a titok nyitját.

- Hogy értetted, hogy beszélnünk kell? - kérdeztem de ő nem válaszolt míg el nem értünk egy sötét eldugott helyet,

- Mióta vagy vérfarkas?

- Micsoda? Vérfarkasok nem léteznek - láttam, hogy nem hisz nekem

- Tudom nem léteznek a vérfarkasok, sem vámpírok és az ükapáid sem kötöttek szerződést. Ugye?

- Honnan tudsz te ennyit? - bukott ki belőlem a kérdés.

- Én félig vámpír vagyok.

- Hogy micsoda? Akkor te…te…te Bella lánya vagy?





Angi(L) barátnőm megkért, hogy Nessie és Alice szemszögéből írjam a következő fejezetet(: Ennyit elárulok, a többit én sem tudom még(: Remélem tetszett(: Puszi Valöriee(:

Szimpatikus blogger díj:$

Nagyon köszönöm Kléra :$(LLL)


5 dolog...most egy kis változatosság...megkértem az egyik nagyon jó barátom írjon rólam 5 dolgot, abból úgyis jobban meg lehet ismerni (: [elfogult....:D ]

Jaky üzenete:
*Kedves. 
*Segítőkész. 
*Megértő. 
*Aranyos. 
*Jókedvű. :)
   
 5 ember akinek adom a díjat tyűűűűűha(:


1 Rami http://rami-astimegoesby.blogspot.com/
2 Alice http://alicefanfictions.blogspot.com/
3 Puszmó http://tiafiction.blogspot.com/
4 Nikcimaci http://nikcimaci.blogspot.com/
5 Alice http://rajongas.blogspot.com/

8. fejezet I. rész

Na most gonosz voltam…. Eredetileg ez lett volna az utolsó fejezet, de a végét leszedtem, törjétek a kis buksitokat, hogy ki is az a bizonyos lány(: A következő kis rövidke fejezetben kiderül… és onnantól tényleg lesz majd egy kis kérdésem, hogy ti mit szeretnétek… de hogy mivel is kapcsolatban, azt majd elárulom a következő frisskor(: úgyhogy a tippeket a titokzatos lányról megjegyzésben várom(:

---------------------------------------------


(Bella szemszöge: )

- Bella remélem nem haragszol Shanere

- Nem Seth nem haragszom Jake sokkal többször illette gonoszabbnál gonoszabb kifejezésekkel a fajtánkat. Viszont őt, hogyhogy nem ismerem? Arcról mindenkit ismerek viszont ő számomra teljesen ismertetlen.

- Mert ő 1 éve költözött ide - magyarázta Paul.

- De akkor ő, hogy lehet farkas? - na ez most meglepett.

- Ő az én testvérem. - mondta Paul

- Paul de te tavaly még hencegtél, hogy de jó hogy te egyke vagy. Akkor ez most, hogy lehet?- na ez most már érthetetlen.

- Bella higgadj már le - mondta Jazz.

- A szüleim az öcsém és az én születésem után elváltak és a kis Shane az anyámmal maradt. A testvérem a múltkor nagyon kiborult és idegességében egyszercsak átváltozott így anyámnak be kellett avatnia őt és 16 év után vissza kellett térnie a rezervátumba, de…

- De ez még nem minden ugye? - kérdeztem Jazzal egyszerre.

- Az anyja Lisa repülővel akart jönni míg Shane átváltozva, hisz tudja, hogy vámpírnak kell lennie valahol a környéken. Mert ha nem lennének vámpírok akkor a vérfarkasok sem léteznének. Futva úgyis gyorsabb mint anyja autóval és 2 átszállással így ő tovább maradt, hogy körbeszaglásszon… de Lisa sajnos az első átszállási helynél eltűnt. Csak a teste került elő egy héttel később.

- De ki találta meg?

- Samék épp arrafele jártak és meglátták amikor egy vámpír szívja a főerét egy hölgynek viszont besokkolt mikor meglátta ki is az, hisz apám átadott neki is mindent.

- Úristen szegény fiú hisz még csak 16 körül van.

- Pontosabban 19. - világosított fel Jake minket.

- Most már tudom miért utálja ennyire a fajtánkat. Nagyon hese és indulatos a kissrác. - mondta Jazz.

- Tényleg Jazz te miért nem vagy kint a többiekkel?

- A többiek elmentek vadászni, kivéve Alice ő…

- Nosztalgiázik kicsit ugye? - nevettem

- Mitől lett hirtelen ilyen jó kedved Bella?

- Jake van egy olyan érzésem, hogy te vagy rám hatással.

- De te mióta is vagy átérző? - nézett rám gyanakodva Jake.

- Amióta a kis szerény és közveszélyes Bellánk megölt egy több száz éves kínvó képességű vámpírcsajt- magyarázta Jazz

- Nem mondjátok Bella tényleg közveszélyes volt és hagytátok egyedül harcolni?

- Nem hagytuk volna, de Bella vérbeli profi volt Janenek esélye sem volt.

- Ebben teljesen egyetértek - mosolygott Aro. Na ennek nem fogok később örülni.



(Edward szemszöge:)

Na most hol vagyok?

- Jó reggelt szerelmem. Örülök, hogy már jobban vagy, napok óta nem voltál magadnál. - csókolt meg szerelmem.

- Mi történt velem? - hiába a vámpírmemória most nem tudom mi történt velem, de azt tudom, hogy valami rossz…csak tudnám, hogy micsoda.

- Édesem jösz vadászni? - kérdezte bájosan kedvesem.

„Végre az enyém vagy. Csakis az enyém, az én hercegem az örökkévalóságig.”

Elindultam a hölgy felé aki úgy tűnik az életem értelme.



(Shane szemszöge:)

Úgy döntöttem közelebb megyek az illetőhöz aki csak fekszik a rét közepén. Rájöttem, hogy az elbűvölő illat tőle származik. Odamentem hozzá, tévedtem nem aludt csak feküdt nyitott szemmel.

- Szia, ideülhetek melléd? - kérdeztem

- Persze nyugodtan. Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz. - mondta. Valami nagyon furcsa arcot vághattam. - Bocsi ha tolakodó voltam.

- Semmi baj csak ez egy hosszú történet- gondolkoztam, hogy mondhatnám el neki a történetet vámpírok és vérfarkasok nélkül. De neki még az igazságot is elmondanám hiszen olyan elbűvölő.

- Én ráérek. - mosolygott bíztatóan

- Úgy 1 éve tudtam meg az anyukámtól, hogy nem Olaszországból származom. Hisz egy családfát kellett készíteni a suliba. Mivel elvált szülők gyereke vagyok és már nem vagyok kisgyerek a magam 19 évével, így elhatároztam, hogy megkeresem az apám és a bátyám. Hisz az is van most derült ki. Sőt ő az én ikrem…igaz kétpetéjű ikrek így kinézetre nincs bennünk sok közös- de a génjeink ugyanazok…de ezt inkább nem mondtam ki- Na de most mesélj te magadról, mert rólad még nem tudok semmit. Sajnálom, hogy mindent rádzúdítottam.

- Én nem tudok egy ilyen hosszú és mélyre hatoló történetet. Épp átutazóban vagyunk a családommal.

Egyszercsak megszólalt a telefonom, Jake az.

- Sajnálom, ezt fel kell vennem. Szia Jake! Mi a baj?

- Csáó! Baj az nincs azon kívül, hogy alkonyodik és, hogy 4 vámpír szaladgál a rezervátumban és a fél falú átváltozik..

- Micsoda? - na ez most sokkolt. Letettem a telefont.

- Bocsi most haza kell mennem. Köszönöm, hogy meghallgattál.

- Ez nem fontos. Szívesen végighallgattalak - mondta mosolyogva.

Megöleltük egymást majd megbeszéltük, hogy ez a mi kis lelkis. Pár perce váltunk el de már most hiányzik. Mihelyst látótávolságon kívül voltam átváltoztam. Ha átváltozom az emberi énem eltűnik ilyenkor csak egy nagy barna farkas vagyok. Nem kattog az agyam. Nem volt kedvem hazamenni hisz otthon tuti áll a bál. A véneken kívül minden 6 éven felül elkezd átváltozni. Ez a látvány sokkolt. Már nem csak 3 farkasunk van. Samnek erről tudnia kellene.

„Shane végre , hogy hazaértél. Igen, Sam már tud róla, így 2 nap és itthon van. Változzunk vissza és segítsünk a többieknek.”

- És most mi lesz?

- Hogy érted? - kérdezte Jake.

- Ezek a vérszívók nem maradhatnak itt a területünkön. Így mindenki át fog változni - mondtam kicsit ingerülten.

- Épp ez a lényeg, hogy legyen egy tapasztalt hadseregünk. Minden lehetséges embernek átt kell változnia, hogy Jazz edzhesse őket.

- De mi nem szorulunk segítségre! Meg tudjuk védeni magunkat - kiabáltam- Vagy nem? - kérdeztem már halkan.

- Ha gyakorlunk igen. Mi néhány évvel ezelőtt már harcoltunk egy csapat vámpírra…de ők tapasztalatnak újszülöttek voltak, képességek nélkül. De a Volturi tapasztalt és különleges képességek birtokosaival jön.

- De 1 nap alatt nem leszünk olyan hű de tapasztaltak- forgattam a szemeim - JA szükség van a segítségemre szólj bátran. Nem veszíthetünk- mondtam elszántan és arra gondoltam, hogy a lánynak ( akinek sajnos a nevét sem tudom) nem eshet baja. Vámprok és vérfarkasok létezéséről csak a TV-ben halljon.

- Jake nagyon elszabadultak ki mennél Jazzért létszíves a határhoz mert az egyik farkas pont hozzá igyekszik.

- Persze Bella megyek. Shane addig figyelj a többiekre te vagy az én bétám - és elviharzott.

- Shane! - kiabált a Bella nevezetű - Beszélhetnénk?

- Miről? - kérdeztem szerintem kicsit gúnyosan.

- Megértelek, hogy utálod a vámpírokat. De azt tudnod kell, hogy én soha nem bántottam embereket és nem is áll szándékomban.

- Gondolom akkor Jake elmondta mi történt.

- Remélem nem haragszol érte.

- Úgyis megtudtad volna, hisz agyturkász vagy nem? - nevettünk. Hogy mit csináltam? Nevettem egy vámpírral???

- Akkor remélem én és a családom tiszta lappal kezdhetünk nálad.

- Ez most számomra is meglepő lesz de adok nektek egy esélyt- mosolyogtam. Én teljesen megőrültem szerintem.



(Egy héttel később :)

Minden nap órákat edzettünk. Mára már megszoktam, hogy 5 vámpír szaladgál fel- alá. Jasper edzett minket, Carlisle vizsgálgatott, hogy nehogy bajunk legyen. Esme pedig Bellával főzőcskézett úgy napi 20 órában. Hát egy falunyi farkasnak van ám étvágya. Aro pedig elmondta milyen technikái vannak a Volturinak. Minden nap kijárok a rétre. Most is épp arra tartok, de ő most nincs itt. 1 hete minden nap itt volt egyedül, de most nincs itt. Remélem nincs semmi baja. Azóta is mindennap beszélünk, már nem olyan titokzatos, mint eleinte. Megtudtam, hogy egyke és nem is lesz testvére mert nem lehet. Jó tudó, bár ezt nem láttam de azt mondta, hogy ő a legjobb futó a suliban. Te jó ég azt sem tudom, hogy hány éves, de ettől függetlenül tudom, hogy egy kedves aranyos és egy érett nő. Nem lehet fiatalabb 16 évesnél. Meg amúgyis ráérek, hisz én nem öregszem.

Kiváló szerkesztő díj:$

Nagyon nagyon szépen köszönöm ezt a díjat Nikcimacinak (: (http://nikcimaci.blogspot.com/) és Alicenek (http://alicefanfictions.blogspot.com/)

7 dolog rólam :
1. Nagyon hálás vagyok Nikcimacinak a díjért...ugyanis az ő egyik fejezete után döntöttem úgy, hogy én is nekiállok olvasni (:
2. Imádom a nyarat..a tavat...
3. Mondhatni hiperaktív vagyok...nem tudok 5 percig ülni és csendbe lenni
4. Nagyon kiváncsi vagyok az olvasóim véleményére...mert nem vagyok kiváló író...még fejlődésben vagyok és tudom, hogy az olvasóim nagy része író is...tehát tőletek fejlődőképes kritikát is kapok :$
5. Nem Bella és Edward a kedvenc szereplőim :$
6. Most jelenleg kockulok, hisz 32 történetet olvasok rendszeresen :$
7. Szeretném megnézni a Kéjjel-nappal-t :$

Akiknek adom a díjat:
1. Rami http://rami-astimegoesby.blogspot.com/
2. Puszmó http://vampirhercegem.blogspot.com/
3. Rose23 & Mesi 28 http://youaremydestiny-mesi28.blogspot.com/
4. Kléra http://kleratwfic.blogspot.com/
5. Kizzy http://alicejasper4ev.blogspot.com/
6. Oja-shio http://az-en-hibam-oja-shio.blogspot.com/
7. Bloodsucker http://bloodymoon-onmagam.blogspot.com/